238. Rész

x--- Zoe Fable ---x

- Beszélni akar veled valaki - szól rám Albus mikor elsétálnék mellette az asztalomhoz.

- Ki? - Nézek rá értetlenül.

- Nem mondta, de hivatalos személy - vonja meg a vállát a kezében egy aktával.

- Melyikben van? - Lerakom a táskámat az asztalomra, a kabátomat meg  csak a székemre dobom. Ki akar tőlem és mit?

- A hatosban - mutat el a hatos irányába, mintha nem ismerném ki magam eléggé itt. - Adam! - Elkiabálja magát és már el is tűnik előlem én meg csak megindulok. Az ablakon át nézem meg magamnak az öltönybe bújt férfit, tökéletesre nyírt hajjal.

- Üdv - köszönök rá belépve. Drága óra, rendezett kéz, méreg drága mandzsetta... soha nem jelent jót. Valaki feljelentett?

- Üdvözlöm Ms.Fable - biccent nekem, én pedig leülök vele szemben.

- Miért jött?

- Szeretnék ajánlatot tenni - értetlenül vonom fel a szemöldökömet.

- Mivel kapcsolatban?

- Munka lehetőséget tudnánk ajá...

- Nem - vágok közbe rögtön hátra dőlve.

- Még ne...

- Veszélyes? - Kérdezek rá gyorsan. - Veszélyesebb mint itt az F.B.I. szolgálatában lenni?

- Igen, de...

- Akkor a válaszom nem. És nem is marad. - Biccentek neki felállva. Így is kiakad rám mindenki, hogy veszélyes a melóm. Zayn így is gyűlöl... nem kell rosszabb meló.

- Egy ilyen tehetséget elvesztegetni... itt? - Néz rám a férfi mikor már kilépnék, én pedig megállok és veszek egy mély levegőt.

- Nem vagyok tehetség Mr... - várom, hogy elmondja a nevét de nem teszi. - Egy tini lány vagyok fotografikus memóriával, magasnak mondható intelligencia szinttel és ez minden amit maga lát. A válaszom nem, akkor is ha elpazarlunk egymásra több időt mint amit már megtettünk. De köszön az ajánlatot - megvonom a vállamat és ott hagyom a férfit. Albust keresve és az új ügyet amit az akta sejtet. A munka mindig bejön.

- Szia - beköszönöm Paulnak ő pedig csak int. Paul meg én kávé pajtik vagyunk. Csak ő iszik rajtam kívül hosszú kávét ezen a szar helyen és csak mi vagyunk képtelenek dolgozni kávé nélkül. Szóval mindig viszünk a másiknak, ha nem érnénk rá.

- Majd mesélek! - Kiabál utánam, mire hátra nézek rá. Paul nyomozó, de csak itt bent vizsgálja a nyomokat.

- Frank? - Vigyorgok rá, mire ő is elvigyorodik és felnevetek. Paul meleg, és talán emiatt lettünk jóba. Mert kiálltam a meleg joga mellett egy kisebb vita alatt itt bent ezen a részlegen. Csak valami takarító kiakadt... lényegtelen, aligha emlékszem. Halkan lépek be a terembe, ahol ismerteti az ügyet Albus.

---

- Nem, igen, igen - hadarom el telefonon Rosenak. - Üzenem Albusnak, hogy szabadnapom van, és nem véletlen hívják annak - ő felnevet, még egyszer bocsánatot kér és végre a zsebembe süllyeszthetem a telefont. Sietve lépek be a lépcsőházba, és máris elmosolyodom Danny láttán. - Szia! - Magamhoz húzom és kizárok minden gondolatot a gyilkossal kapcsolatban a fejemből. - Mizu? - Elengedem és felmosolygok rá.

- Minden oké - vonja meg a vállát. - Remélem nem kamuztál - mutat felfelé fintorogva.

- Nem kamuztam - hördülök fel, rögtön megindulva. Danny meg Xavier... úgy döntöttek Londonba költöznek, egyelőre együtt szóval néztem nekik lakásokat. Rengeteget végig néztem... és szerintem találtam egy tök jót nekik. És remélem, hogy befog jönni neki mert megvettem.

- Hol van a lakó... vagy aki árusítja? - Néz rám értetlenül mikor kinyitom. Befelé mutatok és nem mondok semmit. Xav dolgozik, szóval nem tudott eljönni, így hát Dannyre lett bízva minden. Én meg magamra bíztam önkényesen mindent. Remélem tényleg tetszik nekik, de minden megvan benne amit akartak és még egy kicsit több is. - Oh woah - néz körbe belépve rögtön a nappaliba. Elmosolyodom és nézem amint felfedezi a házat amiben három szoba van külön. Egy fürdő, de külön wc. Egy elég nagy konyha, bár ott van az étkező is. És még egy erkély is van. - Ez állat! - Mosolyog rám izgatottan. Körbe vezetem, hogy tutira mindent lásson, aztán lehuppanok a kanapéra.

- Szerinted Xaviernek is tetszeni fog? - Kérdezek rá kissé félve.

- Tuti, de térjünk rá az anyagiakra. Mennyiért adják ezt ki? - Lehuppan mellém kissé gondterhelten és elmosolyodom.

- Tuti tetszik?

- Igen, de ez...

- Havonta egy kávé - a kezébe ejtem a kulcsokat és rámosolygok. Értetlenül mered rám, nem zárja a kezei közé a kulcsot csak bámul rám.

- Zoe...

- Danny - megrázom a fejemet és egyszerűen megvonom a vállamat míg kinézek az ablakon. - Sehol nem lennék nélküled. Soha nem lenne ennyi pénzem, ha te nem vagy. A barátom vagy... és a barátaim a családom. A családért meg mindent... és ha nekem nem probléma, miért nézném végig, hogy nektek az? Amúgy is sok szart szenvedtek el miattunk Zaynnal. A leghíresebb embernek a baráti körében lenni szopás mert mindenki ki akar használni. Aligha merünk új barátokat szerezni mert valószínűleg mind valamire hajt. És nem a belső értékeinkre... szóval mindent megteszünk azokért akik velünk vannak a kezdetektől - rámosolygok és megszorítom a kezét, benne a kulccsal. - Sok mindent köszönhetek neked. Sok mindenben segítettél ami többet jelent nekem mint a pénz - mutatok a házra. - Szóval semmi olyan szöveget, hogy ez túl sok, és nem fogadhatod el vagy visszafizeted. Csak élvezzétek ki és ennyi. Nem várok cserébe semmit és abszolút nem gáz ez hármunkra nézve, rendben? Barátok vagy mi... - felmutatok neki a kis csonkomat amit megmozgatok és ő csak mered rám. Elneveti magát és szimplán magához húz és megölel. És nagyon jól esik valami ilyesféle hálás és erős ölelés amit régen kaptam már meg.

- Rohadtul imádlak kiscsaj - lehunyom a szemeimet a kissé karcos hangja miatt. Már halott lennék nélkülük.

x--- Zayn Malik ---x

Hinni a médiának vagy hinni Zoenak? Nyilván logikus lenne hinni Zoenak. Őrültségre vallana ha a médiának hinnék és a megalapozatlan híreknek. De az, hogy felkapott le Zoe karján egy lila folt... és ő állítja, hogy csak önvédelem órán szerezte, semmi extra akkor... akkor nem tudom kinek higgyek. Csak mert láttam hogyan nyúl hozzá Ethan és ismerem Zoet, hogy saját magát alá rendelje annak a fasznak. Vannak olyan elborult gondolatai, hogy meggyőzze magát, amiért vele kéne lennie még akkor is ha... ha ilyen vele. Szóval várok, amíg felveszi a telefont.

- Kérlek... - belesóhajt én pedig elfintorodom.

- Győzz meg miért ne öljem meg.

- Mert az F.B.I.-nál dolgozom ahol külön délutáni elfoglaltságaim vannak mint például harcművészetek és önvédelem amire amúgy magamtól is járok, hogy hátha megtudom majd magam védeni... márpedig Zayn el kell keserítselek itt a gyakorlatra mennek rá, szóval igen is lehetnek lila foltjaim!

- Akkora egy pöcs vagyok, hogy aggódok érted.

- Jó, szia - felhördül a túloldalt én pedig majdnem elröhögöm magam.

- Még te akadsz ki?

- Igen én!

- Célba ér a karácsonyi ajándékom, a szemebe mondod hogy szeretsz és szilveszterkor oda hozod a pasidat meg Perriet. Te normális vagy?! Értem én, hogy betanult módon alkalmazod a szociális normákat de a picsába Zoe, komolyan?! Normális vagy?!

- Cseszd meg - sziszegi halkan.

- Igazad van, csesződjek meg amiért szeretlek és kimerem mondani. Csesződjek meg amiért féltelek Ethantől mert láttam hogy nyúl hozzád és te hogy viselkedsz. Csesződjek meg, mert... mert már én sem értem miért kéne megcsesződnöm.

- Nincs köztem és Ethan között gond - jelenti ki... teljesen ridegen.

- És közted meg köztem élet? - Mert köztünk akad dögivel.

- Elküldtél.

- Nem, én Ethant küldtem el. És te hagytad neki, hogy magával rángasson. És kijelentettem, hogy nem akarom, hogy elmenj - nem küldtem el. Soha többé nem küldeném el. Inkább minden szó nélkül elvonulok, hogy szétverjek valamit, hogy aztán nyugodtan újra elé tudjak állni. De soha nem küldeném el újra... és soha nem hagynám ott őt végleg.

- De Ethan velem van!

- Értem - elnevetem magam és lecsukom a laptopomat. - Próba van, mennem kell. Szia Zoe - várok, hogy elköszönjön... én tényleg várok, mert tényleg próbám lesz, de ő kinyom minden köszönés nélkül. Idegesen lépek ki a szobámból és indulok a lift felé, ahol belefutok Niallbe. - Faszfej vagyok? - Kérdezek rá értetlenül.

- Néha ja - vonja meg a vállát lazán a telefonjába merülve. Woaw... szóval tényleg egy nyomorék idióta vagyok. - Mármint, most mire kérdeztél rá? - Rám néz a telefonjából én meg elfintorodom.

- Zoe.

- Csak túlságosan szereted.

- Szóval egy romantikus faszfej vagyok, remek.

- Nem, csak ő éppen nem az a lány, akit szabad félteni - vonja meg a vállát kilépve a liftből.

- Zoe? - Néz rám Louis. Gondolom egy ilyen mondatból mindenki tudja, hogy róla van szó.

- Ja - vonom meg a vállamat, mintha mindegy lenne már.

- Összevesztetek?

- Mindig nyomorék vagyok, szóval nem meglepő, hogy igen - a lábaimat nézem, míg a kocsi felé sétálunk.

- A kezén? - Szóval ők is látták.

- Igen.

- Neked is azt mondta, amit mindenkinek.

- Igen.

- És elhiszed?

- Reménykedem - mégis mit tehetnék még, ha ellök magától és nem hajlandó őszintének lennie velem? Hazamennék én... csak félek akkor is egy faszfej lennék.