2017. május 2., kedd

211. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Felnőttek vagyunk - közlöm vele az első korty kávém után, de nem nézek rá és ezzel máris bemocskolom az előbbi állításomat. Szóval felnézek, de először csak egy másik asztalra mellettünk a kávézóban, aztán végül tényleg rá.
- Alkoholt sem vehetsz még.
- Kérlek...
- Jó, felnőttek vagyunk - rám mosolyog és lerakja a poharát majd biccent nekem, hogy kezdhetem.
- Milyenek voltak a hónapok nélkülem itthon? - Muszáj megbeszélnem vele...
- Hosszúak, idegőrlőek...
- Nem így gondoltam. - Felsóhajtok és megtámasztom az államat. - Milyen volt teljesen nélkülem élni. Buliztál?
- Igen buliztam. De nem volt túl jó.
- Perrie?
- Ha azzal kezded, hogy felnőttek vagyunk, akkor ne kerülgesd, amit kérdezni akarsz Zoe - elmosolyodom és lehajtom a fejem. Durván hét hónapig csak azt hallottam hogy "Zoé". És most meg kell szoknia a szívemnek, hogy ő még mindig "Zoi"-nak hív.
- Hogy vagy vele?
- Haverok vagyunk.
- És... nem akarod megpróbálni vele? - Pár pillanatig csak mered rám, aztán felsóhajt és hátra dől és megrázza a fejét.
- Veled akarnám, szóval gyerünk ne kímélj. Mond el miért takarodjak innen és jöjjek össze vele. Mond el azok után, hogy félévig vártam rád és majdnem meghaltál. Mond csak el... - széttárja a karját és rám mosolyog. Én pedig megvonom a vállamat, mégis mit tehetnék?
- Ismersz - pontosan tudta, hogy ez fog történni. Nem hihette, hogy nem.
- Őszintén elgondolkoztam már rajta, hogy vajon mennyire egyszerű lett volna minden, ha nem így lenne.
- Ouch, kösz - elnevetem magam... és tényleg csak röhögök, mert elképesztő, hogy neki négy év kellett, hogy ezt komolyan átgondolja mennyivel könnyebb lenne mindkettőnknek, ha nem is ismertük volna meg egymást. Két szempontból tudom nézni. Az egyiktől bűntudatom lesz, mert akkor lehet öngyilkos lett volna... de... de akkor nem érdekelt volna. Akkor nem ismertem volna. Akkor esetleg egy statisztika lett volna nekem az egyetemen... jóval később.
- Szóval, van érved?
- Érvekből soha nem fogyok ki, pszichológus vagyok - megforgatja a szemét és inkább megissza a kávéját. - Segített neked és gondolom te is beláttad, hogy talán tényleg szeret téged. Őszintén válaszolj!
- Mi ez, egy kezelés?! - Rám csattan, aztán csak morogva az asztal fölé dől, mivel többen felénk néznek. A szokottnál többen.
- Baráti csevej.
- Közöttünk soha semmi nem lesz baráti. - Rám fintorog én pedig elmosolyodom.
- Nem feküdtél le senkivel amíg távol voltam... én igen. Sokakkal... - Biztos vagyok benne, hogy elpirulok a szégyentől, szóval lehajtom a fejemet és rá sem nézek.
- Wow... - felhördül, de nem merek ránézni még mindig. - Elvégre, te szakítottál. Nyilván megtehetted...
- Szerinted nekünk tényleg megy?
- Most azt várod, hogy azt mondjam "nem" és akkor könnyű lesz neked? - Rám mosolyog, minden boldogság nélkül. - Igen, szerintem nekünk tényleg megy - megforgatom a szememet, ő pedig ismét csak felhördül.
- Perrie szeret téged.
- És te nem?!
- Nem tudom! - Beletúrok a hajamba és a fejemet az asztalra hajtom. - Nem tudom, hogy hogyan szeretlek vagy mi az amit érzek... - olyan gyorsan dobog a szívem, hogy szimplán rosszul érzem magam. Mint aki mindjárt hányni fog. Vagy elájulok... még nem tudom melyik lesz. Nem hazudok neki... minden erőmmel azon voltam hét hónapig, hogy elfelejtsem őt és ne szeressem. És tudom, hogy hozzászokhatok ahhoz, hogy szeressek valakit és később is így reagálják rá, szóval... én... én csak nem tudom, hogy tényleg szeretem-e. Mert egyszer igen, aztán utálom őt és megfojtanám én csak... fiatal vagyok ahhoz, hogy tényleg tudjam, szeretem-e.
- Ez most csak egy szar vicc, ugye cica? - Muszáj ránéznem, rá kell néznem... ez a minimum. Szóval felemelem a fejemet és ő csak mered rám. - Ez nem vicc... - lehunyja a szemeimet egy pillanatra és én döglök bele abba, milyen apró levegőt vesz és azt milyen lassan fújja ki. - Miért?
- Nem tudom, hogy mi az amit érzek irántad. Utállak néha, és gyűlölőm, hogy látsz... így! És néha megbolondulok este, hogy felhívjalak és átgyere. Néha még mindig ugyan úgy rád bambulok... és néha tudom, hogy mással boldogabb vagy és mi nem vagyunk boldogok. Néha meg pusztakézzel ölném meg azt, akire rámosolyogsz és... - felnyögök és csak kétségbeesetten nézek rá. - Néha meg csak átmennék hozzád tévézni... és nem csinálni semmi mást. Mint egy barát.
- Mint egy barát - az ajka megrándul és oldalra néz, hallom hogy dobol a lábával. Gyorsan. - Barát... - értetlenül néz rám, én pedig még rosszabban érzem magam. "Érzelmek... vajon valódiak? Lehet, hogy egy pszichopata érez normálisan és mi nem. Kitudja mi az a szerelem? Kémiai anyagok összhatása, tehát valószínűleg mindenkiné..." az asztal alatt rámarkolok a saját sebes kezemre kötésen keresztül, hogy a fájdalom járjon az eszembe, és ne Haydar. - Értem, oké - nézem ahogy harapdálja az ajkát és hirtelen a kettőnk között lévő levegő helyett már rá fókuszálok. - Hívj ha kellek, mint egy barát - olyan szánalommal köpi felém, hogy lehajtom inkább a fejemet és nem nézem végig, ahogy feláll. A tenyereimbe temetem az arcomat, míg a könyökömet az asztalon támasztom meg. Remegve fújom ki a levegőt a csengő hangjára, ami azt jelzi, hogy tényleg kilépett azon az ajtón. Ami jogos... De most mit tehetnék?! Magamban sem vagyok biztos... és ezen egyedül kell végig szenvednem magam....


*


- Izgulsz? - Helena rám mosolyog én pedig csak biccentek egy aprót. Nem kérdezek rá, hogy a fényképezőgép muszáj-e ahhoz, hogy leszedjék rólam a kötést és megnézzék a varratokat de... szóval csak nem akarom. Viszont ő fotós, és neki fontos lehet szóval annyira nem érdekel.
- Zoe Fable - istenem... felállok a nővér hangjára és kissé lassabban mint kéne, de besétálok.
- Foglalj helyett Zoe - Rick maga elé mutat egy székre, én pedig teszem amit mond.
- Hello.
- Hogy vagy?
- Idegesen... - Elneveti magát és felém fordul. Lerakja maga mellé a kis tálcát és elfintorodom az ollók, tűk és cérnák látványára.
- Elhiszem, praktizálsz még?
- Jelenleg? Nem. Fogok-e? - Megnedvesítem az ajkaimat és beszívom a kórházi illatot. Ez a lételemem... az emberek és a betegségek. - Igen.
- Helyes! A világnak szüksége van az olyanokra, mint te - elfintorodom ő pedig elneveti magát, míg megnézi, hogyan van bekötve a kezem. - Miért van ilyen magasra?
- A vállam - mutatom meg a helyét, ahol emlékeim szerint található a seb. - Volt egy rossz pillanatom egy késsel - fintorogva biccent.
- Felsőtest?
- Pár...
- Vedd le a fölsőt akkor, részletes jelentést kérnek. Sajnálom.
- Hozzá szoktam - megvonom a vállamat, aztán csak áthúzom a fejemen a pólót.
- Ez...
- Már begyógyult a nagy része - apró vágások, de aligha lesz látható nyomuk. Ez az egyik oka annak, hogy Zayn még csak a közelembe se jöjjön. Ezt mind nem láthatja.
- Ez... brutális - Helena kissé elsápadva néz rám, én pedig lehajtom a fejem.
- Átfertőtlenítem őket először, rendben? - Rick megköszörüli a torkát, én pedig csak a csempére koncentrálok, míg hagyom neki. - Beszéltél valakinek az ott töltött napokról?
- Nem fogok többé Rick - ezt kitudom jelenti könnye. Soha nem fogok arról beszélni, amik ott történtek velem teljesen... nem. Aprót biccent én pedig hagyom a hajamnak, hogy eltakarja az arcomat, hogy ne kelljen megjátszanom a mosolyomat. Elviselem azt, hogy néhány még csíp... elviselem amíg mindent lefertőtlenít rajtam... Muszáj kezelésekre járnom elvileg, de senkinek nem mondhatom el az egész történetet, amit ott átéltem. Nem tehetem, mert a pszichológusok elhányják magukat, rosszul lesznek vagy megkérnek, hogy tartsunk szünetet. Az egyik felmondott... kikészítettem egy pszichológust annyitól, hogy elmondtam mit éltem át. Ez nem normális... inkább nem mondok senkinek semmit.
- Nos, akkor lássuk a medvét - medve... talán előbb elhinnék, ha azt mondanám, ez medve volt az, ami a karommal történt. Fent a vállamnál kezdi el bontani, én pedig megbabonázva nézem, amint egyre lejjebb és lejjebb került a fehér kötés. Nagyon rég láttam a kezemet... és akkor is tiszta vér volt. Elér a könyökömhöz, és érzem, hogy egyszerűen elönt a hányinger a szívem erős dobogásától. Mintha zúgna a fejem és a fülem is. Csak meredek a karomra, amint ott látszanak tisztán a szétnyílt sebek amik néha egybefutnak. Nézem, amint ollóval próbálja kiszedni a sebből a kötést... aztán nézem, ahogy oldalra dobja a kukába és a kezem napvilágot lát. Nézem a tenyeremet és az agyam aligha bírja feldolgozni mit lát. Nem... értem... miért nincs ott az ujjam, ahol lennie kéne. Megpróbálom megmozdítani, de épp hogy csak egy kis csonk mozdul meg. Nézem, hogy feszül meg az alkarom erre a kis tettre... nézem azt a rengeteg vágást minden irányba és végigfut az agyamon minden ami ott történt velem és hogy hogyan éreztem magam. Őszintén szólva, csak felfogom mit éltem át és mit szenvedtem el... vagy mit vesztettem el. Kapkodni kezdem a levegőt míg a karomat nézem és megrázom a fejem. Ez kurvára nem történhetett meg... - Zoe... - Rick gyengéden szól rám, én viszont elsírom magam. Egyszer, az egyik éjjel rám jött egy ugyan ilyen roham, de ez most sokkal rosszabb. Alig kapok levegőt, és hiába kapkodom nem érzem úgy, hogy jobb lenne. Elképesztő fájdalmat érzek a testem minden részében... a szívem olyan gyorsan ver, hogy pluszba rápánikolok. És akárhogy magamra akarok parancsolni nem megy! Levágták a kisujjamat és tele van a kezem mély vágássokkal... Annyira a kezemet bámultam, hogy észre se vettem Ricket, aki most egy tűvel közelít felé... de ez az utolsó amit akarok. Hogy valamit csináljanak, vagy beleszúrjanak ebbe a kezembe. Elütöm a kezét és csak magamhoz szorítom a sajátomat. Előre görnyedek és igen is kiakadok ennyi ember előtt... csak mert hirtelen úgy érzem nem bírom, és összeroppanok a súly alatt.

13 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Köszönöm szépen! Nálad láttam a chatben, hogy válaszoltál :) így átmentem és megnéztem. Jajj, nem ügy...kiraktad ahogy időd engedte... csak egy szimpla csere :)

    A részről:
    Tuti kiakarsz bennünket nyiffantani.... inkább küldd vissza a harcmezőre.... ez jobban fáj nekünk is....basszus...
    De, megértem a gondolatmenete nagy részét... viszont abban nincs igaza, hogy túl fiatal, hogy eldöntse ténylegesen szeretie Zayn-t...,ha nem szereti is szereti...
    Egyébként meg, azhogy néha gyűlöli, mérges, haragszikrá....esetleg megpüfölné egy palacsita sütővel...mi ha nem a mély szeretet egyik bizonyítéka? :D

    -Zoé az újad, gyönyörű, tudod miért? Pont azért amiért most taszít...., mert azt mutatja min mentél keresztül... és már várom veled együtt azt a pillanatot amikor tényleg szépnek látod...amikor a többi posvány -el nem múlik - de háttérbe szorul...és már csak az marad, hogy "igen túl éltem"... de természetesen megértem a reakciódat...ha hiszed, ha nem teljesen természetes és nem nem egy őrült reagál így, hanem egy EMBER...
    - Zayn én megértelek téged is..., de te is értsd meg őt...tudom, hogy valahol megérted, de most vegyél egy mély levegőt és újból vedd elő azt az éned, ahol a mostani Zoét is megérted- aki te is tudod, hogy ugyan az a Zoé- és tudom, hogy nem az a "mostani gond", ami valójában a gond..., mert azt még, ha nehezen is de tudnád kezelni...viszont a "barát" szót nem.... de nagylevegő és gyerünk előre...tudod ugyan úgy ahogy eddig - vagy is majdnem- nyomulj, de ne nagyon... és legyél ott mellette- na annyi változtatással, hogy válts valamilyen szinten láthatalan ember üzemmódba... Nem könnyű ez ismételten egyikőtöknek sem..., dehát mikor volt az? Soha. Na, de azért élet az élet nem.... Rengetegszer elgondolkodott Zoé - mostmár te is - azon, hogy mien lenne, ha nem ismertétek volna meg egymást.... Egy te már valószíű, hogy égi lovag lennél...Kettő, ha még sem lennél égi lovag akkor meg sokkal de sokkal gyötrelmesebb és unalmassabb életetek lenne... jobban unnátok ami körülöttetek lenne és sokkal jobban fájna az élet....így meg hullhat rátok meteor eső akkor is csináljátok...mert tudjátok, hogy megéri...egymásért... rengeteg minden mutattatok meg egymásnak...rengeteg mindent tanultatok egymástól...rengeteg mindent adtatok a másiknak és kaptatok a másiktól... Most is menni fog...-azt nem mondom, hogy rendbe fogtok jönni, hogy jobban lesztek-, de szurkolok, hogy együtt legyetek és azt mondom, hogy mégjobban formálódni fogtok...méghozzá együtt... Na, most válasszatok, hogy melyik lehetőség lett volna a jobb, ha nem találkoztok soha, vagy a mostani? na, jó tudom már "mindegy"... de mivel foglalkoztat benneteket válasszatok csak.... Ugye, hogy az utóbbi? :)

    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Tuti megint kihagytam egy csomó mindent...
    További szép estét és kitartás már csak két és fél nap és hétvége! :)
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Komolyan téged bekéne rakni a storyba és akkor hipp-hopp vége is lenne a storynak mert egymásra találnak. Hát néha én hatódom meg azon, miket írsz, hát még ők mit reagálnának. Lassan leírom neked az életem és akkor te is adhatnál nekem ilyen jó kis hasznos tanácsokat:D Néha rám férne. Köszönöm szépen a komit, főleg hogy inkább hozzájuk szólsz. Imádás van! <3

      Törlés
    2. hát messze vagyok én a tanácsadástól :D látod, elmegy a fülük mellett :D ... ch...dehogy kéne engem berakni....nem kell ide a vége...:D tudod jól, - de ha nem akkor elmondom :D -, hogy a tied egy jól felépített történet, nagyon jól vezeted a szálakat...és a részek száma nem azt jelenti, hogy hosszú, hanem azt, hogy választékos cselekményszálon fut...eszméletlen ami itt folyik :D
      azt már tudod, hogy tanácsadásban szörnyű vagyok, de azt is tudod, hogy dumálni szeretek és azt is tudod, hogy hol találsz ;)

      és és van rész és és nem tudok most olvasni....illetve anyukám megtanított aztán a tanárnéni tovább fejlesztett...de most mennem kell :D kifog hullani a hajam a kíváncsiságtól :D

      Törlés
  2. Jesszusom Des!
    Ez... Hűha... Sutyiba órán olvastam el a részt és majdnem sírni kezdtem Zoeval együtt. De most haragszom is rá. Nem tudom miért kellett ezt csinálni Zaynnel... Nem nagyon értem most, hogy miért taszítja el magától. De nagyon remélem, hogy ez hamarosan változni fog.
    Mivel órán vagyok csak ennyit tudok írni. És ne haragudj amiért az előző részhez nem írtam, de teljesen megbolondult a telefonom, már szerencsére jó, de ugye már van rész és nem bírtam megállni hogy ne olvassam el.
    Nagyon várom a következő részt.
    Imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom, köszönöm szépen!
      Na de órán telefonozni?! Ejnye... :D A kövi részt mindjárt kirakom, imádás van! <3

      Törlés
  3. Hali!

    Megint itt van ez a csodás viszont annál szomorúbb rész. Zoe remélem még időben tudni fogja hogy mit érez.

    Jöjjenek már össze és maradjanak úgy mert ha nem összekötöm vagy bezárom őket egy szobába és addig nem engedem ki onnan Zaynt és Zoet amíg össze nem jönnek véglegesen!!!
    Na jó lehet hogy egy kicsit kiakadtam xddd
    Várom a kövit! Pusziii❤❤❤❤:33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm szépen, idővel kiderül:3
      Jó ötlet lenne:D Nemsokára rakom fel a kövi részt, imádás van! <3

      Törlés
  4. Szia, Des. Úramatyám! :O Elhiszed ha azt írom hogy átéreztem Zoe fájdalmait mint fizikailag mint lelkileg..? Hát, megsirattál megint. :) Megértem azt hogy Zoe egyedül akarja magát "túltenni" ezen, de remélem Zayn nem hagyja ennyiben, hanem figyelni fog rá továbbra is és óvni fogja. Szörnyű ami Zoeval történt..és itt nem csak a bántalmazások rá gondolok hanem arra is hogy nagyon mély, depresszióba esett és ezért akar eltaszítani mindenkit maga körül. De tudom hogy még nagyon jól fog jönni Zayn segítsége, támasza. Imádtam a részeket( mivel hogy néhány utóbbihoz nem írtam).
    Imádás van! 💗💗💗

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Woaaah, sajnálom a könnyeket mégis köszönöm szépen! Ki fog derülni Zayn mit lép minderre:)
      Nem baj ha nem komizól (komiztok) minden részhez, örülök mikor néha-néha ráveszitek magatok:3 Imádás van! <3

      Törlés
  5. Kedves Irono.
    Meg mult evben kezdtem el olvasni a blogot am reszek hianyaban abbamaradt sajnos. Ket napja viszont ujra visszatalaltam ide es behoztam a lemaradasomat. Oszinten. Minden elfogultsag nelkul. Dok rohadt jo blog van de keves resz van hozza. Te viszont az elejetol fogva olzan hossxu reszeket irsz mint ami masnal 10 fejezet. Es ez irto jo. Ejt nappalla teve olvastam de nem bantam meg. Ennyi szerelmet es csalodast belesuriteni ennyi idobe igencsak furcsa volt. Neha hatalmas mosollyal jarkaltam, aztan nehany perccel kesobb mar majdnem bogtem. Nagyon szeretem a tortenetedet tovabbra is eberen varok hatha jon az ujabb resz. Addig is viszont kitartast es sok pihit kivanok.
    Barbara ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es most nagyon rohogok mert mig irtam addig te mar kozze is tetted az uj reszt. :D 2 perc kulonbseggel. Megyek is es ravetem magam

      Törlés
    2. Kukucs!
      Woah, jó ezt hallani, köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszik a történet és nyomon követed, illetve hogy komiztál is most. Az új részt pont most raktam fel. Tényleg nagyon szépen köszönöm! Imádás van! <3

      Törlés
    3. Jól elkomizunk egymás mellett!:D

      Törlés