2017. április 16., vasárnap

201. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Elmosolyodom és felnézek Rogerre.
- Komolyan!
- Elképesztő... - megforgatom a szememet és tovább nézem őt.
- Szóval...?
- Szóval mi? - Életemben nem volt még ilyen edzésben részem, mint ezekkel a barmokkal. Mert azok. Jó értelemben... néhányan. Roger például egy barom, mert azt hiszi ő kezd ki velem. De nem rossz fej.
- Egy ágyas szobád van.
- Meg is nézed? - Teszem fel a bűvös kérdést mire elmosolyodik és biccent nekem egyet. Felállok és a tálcámat a helyére rakom. Nem nézek rá hátra, hallom, hogy követ. Egyre hangosabban lélegzik. Benyítok, és ő csukja be az ajtót. Leülök az ágyra és széttárom a karomat csakhogy demonstráljam, ez lenne a szobám. Leül mellém, és azzal a lendülettel már meg is csókol...

---


Lihegve dőlök előre és értetlenül meredek rájuk.
- Elsőre mindenki így reagál. A meleghez is hozzá kell szokni - megveregeti a vállamat a százados én pedig majdnem előre esek. Te jó ég... én szoktam futni... de ez gyilkos.
- Az is csoda, hogy végig csináltad - legyintek csak nekik. Nem bírok beszélni. A tüdőm... ilyen érzés fellihegni a tüdőt... a földet nézem a lábamnál. A homokot... azt várom mikor jelenik meg az első darabkája a tüdőmnek. De nem következik be...
Egy hetembe telt, hogy kiigazodjak itt, átszervezzem az aktákat, újra vizsgáztassam az én csapatomat és elfogadtassam magam. Szóval ma jöttem velük először edzeni. Bevallom, kissé örülnék, ha legalább egy női tagja lenne a csapatomnak, de nincs.
Szimplán dolgozok. Edzek, dolgozom, alszom, olvasok. Nem csinálok mást. Hagyom, hogy a napok összefolyjanak. Számon tartom azt, amit kell. És egyszerűen... keresgélek a férfiak közül. Amúgy is szeretem a katonákat, így nem nehéz. Szimplán a saját csapatomon belül nem alakíthatok ki ilyesfajta kapcsolatot. Valahogy imádom ezt a munkát. Pedig nehéz. Edzés mindennap többször, amiből én néha kihagyok egy párat. Szerintem kissé barnább lettem... a tankokon és harckocsikon napozok. Legalábbis Luna azt mondta, ő ott szokott és meginvitál magával párszor. A vizsgálatok egyszerűek, a kezelések egyhangúak. Ez az egyetlen hátrány. És néha az alvás hiány... a sok sztori amit hallok... azok néha nem hagynak aludni. Egy hónapon belül a csapatommal mindössze háromszor kellett kimennem. Egyszer beszéltem le egy férfit a robbantásról, a másik két esetben szimplán csak lőttek körülöttem.

---

A szemeim kipattanak a vörös fényre. És értetlenül próbálja felfogni az agyam, mi történik. De lévén, hogy a sípolás meg sem szűnik, így tippem sincs. Mindig arra kell alapoznom, hány sípolás van. Ezt soha nem mondták... Felállok és rögtön a cipőmet keresem, hogy megkérdezzek valakit. Aztán valahogy ott helyben le is sokkolok, amikor meghallom a tompa lövéseket, aztán az ordításokat... Lassan indulok meg a folyósora, a kezemben a fegyverrel amit oda adtak. Egy sima kilenc miniset kaptam, nem durva... a kezemben fogom és úgy lépek ki. Előttem futna el Adam, de elkapom a karját.
- Ez mit jelent? - A fény felé biccentek a fejemmel, de ő minden válasz nélkül vissza lök a szobámba.
- Azt, hogy úgy döntöttek megtámadják a bázist, küldök érted valakit, ne nyisd ki az ajtót, lábra lőj de lőj! - Értetlenül pislogok rá, és már rám vágná az ajtót, de oda rakom a lábam.
- Kibaszott pszichológus vagyok, velem te ezt nem csinálod - halkan sziszegem neki, míg kimegyek a folyósora.
- Nem akarok több halottat - felém tornyosul, én pedig helyette lövőn térdem az ordító alakot. Ő pedig máris oda fordul és fejbe lövi. Te jó ég... te jó ég... ez reflex volt és nem akartam... én...
- Te jó ég...
- Későn riasztottak, örülj neki, hogy nem álmodban lőttek agyon - látom az izmait megfeszülni, rögtön felkapja a fegyvert, ahogy én is mikor szembe jön velünk egy férfi. Később kapok sokkot, nem most.
- Istenem de örülök nektek... - Peter sóhajt egyet és megvárja, míg mellé érünk. - Oliverről tippem sincs hol van, a századoshoz ment jelenteni, de nem jött vissza.
- Hány perce?
- Hét. - Hét perc nem sok. Hét perc itt, több mint három élet a mostani számolásomban.
- Hey! Hova? - értetlenül néz rám Adam, mikor lekanyarodom.
- A parancsoki szobába? - Nem várok tőlük választ, hallom, hogy követnek. Előttem lőnek le valakit. Nem nyítok be az ajtón. Sóhajtva kopogok be, de oldalról. Nem lövik át az ajtót így úgy döntök benyítok. A golyó belefúródik a szemben lévő falba én pedig felsóhajtok. Még jó, hogy nem terveztem az ajtó előtt állni, mikor kinyitom. Valamira hasznos volt a sok egyetemi esettanulmány!
- Tárgyaljunk.
- Tárgyaljunk! - Ez egy férfi hang volt. Nem tudom, hogy többen vannak-e bent. Felnézek Adamre, aki csak a falba préseli magát és halkan morog.
- Kiengedi őket, és kisétálhat. - Ez túl kegyelmes ajánlat, biztos vagyok benne, hogy Adam nem menne bele hanem hátba lőné őt, vagy őket... De a saját embereimre kell gondolnom. A fegyvert a gatyám hátsó részére szúrom és ráhúzom a pólómat.
- Biztosítékot akarok!
- Én? - benyújtom a kézfejemet és arra várok, mikor lyukasztja át egy golyó, de nem történik meg.
- Hülye... idióta hülye barom... - Adam halkan morog mellettem tovább. Oliver és még valaki kiesik az ajtón. Aztán a százados túlságosan izzadós feje is feltűnik. És ahogy ő kilép, engem behúznak. A két kezemet feltartottam és végig nézek azon a két emberen akik itt bent vannak. Kint őrség van... hogy jutottak be? Hogy jutottak ennyire be? A fegyvert a hátamba nyomja és megindul kifelé. Magam előtt tartom a kezemet. Adam a falnál áll és felvont szemöldökkel néz. Pislogok egy kicsivel erősebbet, és bár ennyiből nem tudom neki közölni, hogy pontosan mit tervezek, de legalább érti, hogy valami tervezek. Még mielőtt elfordulnának velem a folyosó végén hátrafordulok és lejjebb guggolók. A fegyvert felfelé ütöm el. A hátamhoz nyúlok és egyszerűen gyomron lövöm, míg Adam a másikat lövi le. Oliver pedig az én hasba lőtt egyedemet intézi el. Felsóhajtok és leejtem magam mellett a kezemet. - Szar ötlet volt.
- De bevált!
- De szar ötlet volt Zoe...

x---  Zayn Malik ---x


- Nem is tudom... az a banda nem olyan jó azé...
- Megtennéd hogy kussolsz? Itt nem kell megjátszanod magad, nekem meg nincs kedvem hallgatni a faszságaidat - értetlenül nézek Perriere. Mi a fasznak kell beszélgetést kezdeményezni? - Ha unatkozol, keress valami papírt amit csak úgy aláfirkantasz...
- Meddig tervezel hisztizni?!
- Amíg lenem jár az a kurva két éves szerződés?!
- Istenem Zayn! Nem a szerződés miatt voltam veled! - Elsírja magát. Ott ül velem szemben a kocsiban és elsírja magát. A két testőr aki hátul van velünk szimplán kínosan merednek kifelé az ablakon. - És te sem azért voltál velem...
- Azt se hiszem el, amit kérdezel. Hagyd elmenni ezt az egészet - megrázom a fejemet, és szimplán adok neki egy zsepit. Nem érdekel a hisztije.
- Nem miattam mentetek szét Zoeval!
- De igen, ami azt illeti, pontosan miattad mentünk szét.
- Nem a létezésem miatt! Te csókoltál meg!
- Fogd már be az isten szerelmére! - Nem érdekel az egész. Tudom, hogy az én hibám. Elég időm volt átrágni magamat ezen. Rájöttem, hogy elbasztam utoljára és megmásíthatatlanul. Rájöttem, hogy minden féle képen megöltem Zoet. Nem kell, hogy ő is emlékeztessen rá. Tökéletesen tisztában vagyok az egész helyzettel!
- Rendben... - halkan szipog, én pedig őt nézem. Addig, amíg Danny nem kezd el hívni.
- Szia, megtudod adni Albus számát, vagy tudsz Zoeról valamit?
- Mindig szarkor hívsz.
- Három napig nem nézem a jelentéseket és szétbasznak egy egész bázist! Ne baszakodj velem most Zain!
- Hogy mi? -  Hogy mi? Hogy mit mondott?!
- Istenem... Zayn...
- Mi van?!
- Hívd Albust aztán engem - kinyom... én pedig Albust hívom.
- Él - istenem... fél percig nem dobogott a szívem... - Jól van. Vakmerő volt, és kissé túl vakmerőnek könyvelték el a jelentések miatt. Szóval lesz egy vizsgálata, amire én is rásegítettem. Megszállták a bázist ahol volt, de csak két halott van. A többi sérülés. Ő nem sérült.
- Mit jelent az, hogy vakmerő?
- Nem fogom kifejteni, belsős titok.
- Az isten szerelmére Albus...
- Igen, átérzem. Még valami?
- Semmi...
- Mennem kell papír munkázni, neharagudj. - Lerakja, én pedig visszahívom Dannyt. Kihagyom neki azt a részt, hogy vakmerő volt... csak annyit közlők, hogy jól van és nem sérült meg. Magam mellé dobom a telefont és Perriet kezdem nézni aki csak lehajtott fejjel tovább szipog.
- Bocsánat - utálom, ha valaki sír. Főleg, ha miattam. - Komolyan...
- Semmiség - megrázza a fejét és az ölére koncentrál.
- Hey... nyugi - előre dőlök, halkan beszélek hozzá, ő pedig felnéz rám. Végig nézem, hogy elfolyik a sminkje a könnyei miatt.
- Sajnálom, tényleg... én azt hittem ez jó én...
- Rendben. Semmi gond - a kezemet a térdére rakom és ő zokogni kezd. Adok neki még egy zsepit és elfogadja. Az én hibám, hogy elbasztam Zoet. Az első egy évben semmit nem tudtam a média világról. Zoenak még manapság is magas. Szóval... mit vártam Perrietől? Hogy majd rögtön értetni fogja mit jelent még egy aláírás?

3 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Huha! Te aztán ertesz ahhoz, hogy tarsd fennt az ember izgatottságát, érdeklődését...hogy sikitson a tovabb tovabb még továbbért...
    En nost ezt teszem. ..

    Nagyon kivancsi vagyok mi lesz a vizsgalatbol, vegul haza kukdik e habár...ott is nagyon kell szaval lehet hogy bem kuldik....de mivel ugy Albus is besegitett...lehet hogy haza kuldik....tombol az agyam....ugy lapoznék már...:)
    Des, annyira koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    :)
    Imádlak ám <3
    De, jo...lehet ma is kapunk meg reszt...jaj kesz vagyok :)
    Jo befejeztem! :)

    VálaszTörlés
  2. Az igen! Jó kis izgalmas részt kaptunk! :)
    Zayn ne gyengülj el Perrie iránt... Nem érdemli meg szerintem. Rendben, hogy miután megismert téged, azért akart veled lenni. De előtte mégis aláírta a papírt. Léci ne gyengülj el!!!
    Zoe pedig... Áá eszméletlen ügyes. És vakmerő. Vajon haza küldik emiatt?
    Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
    Imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Kukucs! Az előző 2 részhez nem írtam mert most olvastam el egyszerre s gondoltam elég ha ide írok. Nos, jól megfogalmaztad, őszintén szólva nem lepődtem meg hogy Zoe elment. És lehet szívtelen leszek de ez tényleg Zayn hibája. Minek kellett azt beadni Zoenak hogy megcsókolta Perriet mikor nem is? S minek akkor csokólja meg mikor tudja hogy Zoe ott van és megláthassa? Most kettős érzésem van Zaynnel kapcsolatban. Haragszik is rá de részben sajnálom is xd.
    Hát Zoe mindig is vakmerő volt, ezen a kis "akcióján" sem lepődtem meg. :D Kíváncsi vagyok a folytatásra. Utólag is Kellemes Ünnepeket! :D ❤❤❤

    VálaszTörlés