2017. április 13., csütörtök

199. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Most száll fel a gépe... - Ennyi. Egy mondat és szimplán kisétálok a házból. Le a lépcsőn, és beülök a kocsimba.. Lehajtom a fejem és élesen beszívom a levegőt. Kurvára nem fogok sírni... nem... az nem én vagyok. De valahogy túl sok minden van bennem. A félelemtől kezdve, a dühig minden. Ki a faszom hitte volna, hogy egy kis hazugság ahhoz vezet hogy lelép... Irakba. Kibaszott Irakba! Istenem... istenem, istenem... a hajamba túrok és próbálom abba hagyni a levegő kapkodását de nem jön össze. Próbálom megnyugtatni magam... elűzni a dühömet de nem megy... képtelen vagyok! Háború... halálok... oda ment. Egy ilyen szar helyre ment ő. Zoe... ő nem mehet ilyen helyre. Lehetetlenség, hogy ilyen helyre menjen. Nem lehet baja. Neki nem. Az én Zoemnak nem lehet baja... Újra próbálom hívni de ismét csak a sípolás. Miért... miért nem engedi, hogy egyáltalán megbeszéljük?! A kurva életbe, azt csináltam amit kért! Megcsókoltam! De kurvára semmit nem éreztem. Rohadtul semleges volt... pedig mindent beleadtam. Mi a faszért mondtam azt neki múltkor, hogy megcsókoltam?! Hülye vagyok. Pontosan tudom miért mondtam: hogy megnyugodjon, hogy nem érzek semmit Perrie iránt. Ami igaz is. De arról kurvára nem volt szó, hogy ha tényleg megteszem, ő egy szó nélkül elsurran és lelép... Irakba! A kurva életbe! A kurva kibaszott életbe! Oké... valakinek felfogja venni a telefont. Valakinek fel kell vennie a telefont neki is. Helena közölte, hogy neki sem veszi fel... ha Helenának nem, akkor az ikreknek sem. A családjának végképp nem. Danny és Xav kilőve. Ha ők kilőve, akkor kilőve anyám. A telefonomért nyúlok, és míg veszek egy mély levegőt felhívom Albust.
- Őszinte leszek, egy órával előrébb tippeltem a hívásod - a kormányra markolok rá, és minden maradék erőmet próbálom össze szedni.
- Albus... esküszöm nincs közöttem semmi Perrievel.
- Áh értem miért lépett le. Oka van, biztosan, szóval kérem a kifejtést.
- Azt kérte smároljam le Perriet, hogy biztosan tudja, nem érzek iránta semmit. Azt kamuztam megtettem. Aztán most tényleg megtettem. De esélyt sem adott beszélni. Konkrétan elszökött a picsába!
- Ez gázos...
- Könyörgöm... hívd fel.
- Zayn... tudod te hogy működik ez az egész?
- Nem...
- Nem lehet őt hívni. Háborús övezet, egy olyan országban ahol a kecskéknek több joguk van mint a nőknek. Térerő nem mindig van. E-mail-es rendszereket használnak. Azt is a net azon részén, ahova nem sokan lépnek.
- Akkor valami főnöknek írj én...
- Főnöknek? Ő a pszichológus, szerinted átadják a család drámáit neki? Csak a halálesetek fontosak.
- A katonák is beszélgetnek a családtagjaikkal!
- Ha akarnak Zain...
- A picsába Albus! - A kormányra csapok és egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy ne lehessen őt elérni egy másik országban. Mi a fasz?! Hogy beszéljek így vele?! - Jó... melyik városba ment?
- Mit tervezel?
- Kimegyek oda a kibaszott picsába és haza hozom!
- Határzár van Malik... Csak engedéllyel léphető át - hát ezt rohadtul nem hiszem el. - Igen, ő választotta ezt a helyet. És nem, nem tudok neked engedélyt szerezni, sajnálom. Neki is csak azért tudtam, mert őt mindenhol akarják.
- Albus... mit csináljak?! - Komolyan... nem hívhatom fel, nem üzenhetek neki... nem mehetek ki hozzá. Akkor mégis mit kéne csinálnom?
- Imádkozz?
- Baszdmeg! - Ez kurvára nem vicces!
- Várj. Egyszerűen várj, hogy haza jöjjön. Igyekszem elintézni, rendben? De ne számíts gyors ügyintézésre ilyen téren. Hetek...
- Hetek?!
- Hónapok...
- Albus megölök valakit.
- Onnan gyorsabban kihozlak, mint őt Irakból.
- Miért engedted el?!
- Mert nem én vagyok az egyetlen főnök talán?! Mások is vannak, mindenki tud Zoeról, mindenki akarja Zoet a képességei miatt. Zayn az isten szerelmére... mit kellett volna nekem csinálni ha ő azt mondja hogy megy?!
- Lekötözni a picsába?!
- Hívj ha lenyugodtál és beszélni akarsz - egyszerűen kinyom én pedig oldalra dobom a telefont. Várjak... Ennyi... várjak.

x--- Zoe Fable ---x


- Mindenki ilyen fejet vág először - Oliver elröhögi magát és ugyan arra mered amerre én. Homok és dombok. Mindenfele homok és domb. Semmi élet nincs itt... Nincs itt más, csak homok.
- Ez... ez mindenhol ilyen?
- Meleg, tikkasztó, homokos, végeláthatatlan? - Biccentek és a táskám vállpántjába kapaszkodom meg. - Ja. De a bázis elég jó ám - kinyitja nekem a terepjáró ajtaját én pedig beszállok hátra.
- Üdv - köszönök a másik két férfinak a kocsiban.
- Hello - rám mosolyognak én pedig izgatottan várom, hogy elinduljunk.
- Amennyiben kiáltást hallasz, hajolj le. Ha mi azt mondjuk, szintén hajolj le. És semmiben ne bízz - biztató kezdés a mellettem ülőtől.
- Oké.
- Voltál már kint?
- Kezdő vagyok ebben.
- Hát, üdv a halálzónában - Oliver elneveti magát, a többiek mosolyognak. Én nekem még nem megy. Wow... erős kezdés.
- Tudsz akármit is az itteni létről?
- Apám katona volt.
- Oh, a veteránok sokat költenek.
- Halott - a kocsiban ennek az egyetlen szónak hála a feszültség feltölti a teret és szinte megfullad benne mindenki. - Sok katona mesélt sok mindent. Majd személyes tapasztalatok alapján eldöntöm mi lehetett igaz és mi nem - rájuk mosolygok, hogy oldjam az egészet.
- Részvétünk.
- Kösz.
- Lazán kezeled - elnevetem magam és hátra dőlök az ülésen.
- Hogy kéne kezelnem? Fél itt valaki a haláltól? - Röhögnek... és jól esik a nevetést hallani. Jó egy olyan helyen lenni, ahol senki nem fél a haláltól úgy igazán. Akik idejönnek azok egy bizonyos lesz ami lesz alapon jönnek. Jó olyan helyen lenni, ahol egyik másodperc sem biztos. És akármikor random dolgok történhetnek. Jó kiszakadni a Londoni életemből.
- A családod hogy reagált arra, hogy ilyen gyorsan döntöttél, hogy ki jössz?
- Sms-ben közöltem, fogalmam sincs hogy fogadták - megvonom a vállamat szimplám. Nem is érdekel mit reagáltak.
- Miért léptél le ilyen gyorsan?
- Más levegőre volt szükségem. Erősen másra. - Annyira másra, hogy inkább azon gondolkodjak, vajon lelőnek-e, mintsem Zaynon. - Köszönöm a fuvart - egy mosollyal ugrok ki a terepjáróból. Elraktározok minden infot, amit közölnek velem míg nem jutok el a szobámig. A beosztást, a csapatom nevét. A jelszókat és hozzáféréseket. Az akták helyét. Az időpontokat a kajákra. A helyiségek leírását... mindent. Ledobom a táskát az ágy mellé és szimplán lehuppanok a matracra. Értetlenül nyomkodom meg... arra számítottam hogy kemény lesz. De ez kényelmesebb mint az otthoni ágyam! Eldőlök rajta és a plafont kezdem bámulni. Kurvára Irakban vagyok. Azt a rohadt... csapat pszichológus vagyok.... a nyakamban lévő dögcéduláért nyúlok. A sajátomért, saját dögcédulám van. De apué is még ott lóg a nyakamban. Azt mondták nem baj és maradhat, mivel régebbi. Ennek azért örülök. Nem hiszem, hogy képes lennék levenni. Nézem a sima fehér falat és az ujjam között játszok a két dögcédulával. Írnom kéne neki? Akárkinek is... írnom kéne? Lepillantok a kezemre. Egy fintorral és elképesztően zsibbadó érzéssel húzkodom le az ujjamról azt a sok szart és rakom az asztalra magam mellett. Konkrétan csak oda szórom aztán nézem a sima kezemet. Elképesztő... Felülök és beletúrok a hajamba. Próbálom felidézni mit mondott az ezredes, merre van az a szoba, ahol lehet gépezni. Bár majdnem mindenkinek van itt laptopja. De wifi kódom amúgy sincs. Félve kukucskálok be.
- Hello - intek eléggé bénán az egyetlen nőnek aki bent van.
- Szia - fel se néz rám, csak tovább gépel. Leülök az egyik legtávolabbi géphez és várom, hogy bekapcsoljon. Sorban írok mindenkinek... Helenánka és az ikreknek is külön. Albusnak is és a családomnak is. Megnyugtatom őket, hogy minden tökéletes és jól vagyok. Véresre harapom az ajkaimat mire eljutok oda, hogy szimplán kimásoljam a szöveget és elküldjem Dannynek és Xaviernek is... majd Trishának. Azért nála még oda írom, hogy mondja meg a lányoknak, hogy üdvözlőm őket. Aztán össze szedem az aznapra termelt összes bátorságomat és energiámat és írok Zaynnak is. Mindössze hatpercembe telik, nem olvasom vissza, nem gondolkozom rajta sokat. Szimplán elküldöm és kikapcsolom a gépet. Nem akarom látni mit válaszol. Nem akarom tudni... egyszerűen nem vagyok kíváncsi az egészre. Felnézek a falon lévő lámpára ami pirosan kezdi bevilágítani a szobát. A hang ami belőle jön megfájdítja a fejemet. Fogalmam sincs mit jelent ez a jelzés. De a nő is csak ül ott egy darabig aztán felpattan. Én pedig követem őket... fogalmam sincs hova kéne mennem ilyenkor. Már ha kell valahova mennem egyáltalán...

3 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Hát akkor végül Irakba ment Zoe. És Zayn úgymond semmi rosszat nem tett... Kár, hogy ezt Zoe nem tudja...
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végül Albus eltudja e intézni, hogy Zoe haza kerüljön. Hogy Zaynnel mi lesz, hogy fogja viselni ezt. S hogy Zoeval mi lesz ott... Hogy fogja azt bírni... Fogja e egyáltalán.
    Nagyon kíváncsi vagyok ezekre, hogy vajon mik lesznek, ki hogy fogja ezt átélni. Kivel mi lesz vajon... Áá remélem hamar olvashatom a részt, mert nagyon érdekel, hogy mi lesz velük

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oo és az lemaradt, hogy Imádás van! ❤❤❤

      Törlés
  2. Szia Des!
    Csúcs vagy és ez a rész is szuper volt!
    - Kiváncsi vagyok, hogy alakul Zoê ott léte...miket kell átélnie, hogy birja majd lelkileg...mikor es mikepp kerul haza . ..
    -hogy birja majd a távoletet a baratikor, Zayn Trisha....azon kivul hogy nehezen es rossszul...
    Hogy viseli majd Zayn ha hetek honapok mulva se jon haza Zoe?
    Kibe vagy mibe menekül...?
    Mennyire fordul be?

    -Zoé minden tiszteletem a tied ugy mindenért! Bakker...nekem nem is tudom mennyibe telt letenni a gyurumet......, de azt tudom mit ereztem....üres megkönnyebbülést...es talán kudarcot....aztán rögtön megkerestem valami pozitivat -mert,szerinten minden ben van -benne...aztán valahogy minden 'rendben volt'...teltek a napok...
    De azt már tudom, hogy a te gyűrűid ezerszer tobbet ertek....mint az en egy gyűrűm...ês tudod miért? Mert, igazszerelemből kaptad :)
    Lesztek ti még együtt! Szurkolok neked, hogy minden a lehető legjobban menjen Irakban!


    Des, imádtam nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Kérném szêpen a következőt! ;)
    Imádlak ám Benneteket! <3

    VálaszTörlés