2017. március 30., csütörtök

192. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Látom, hogy a telefonját bámulja, de sötét a képernyője... én pedig nem szólok neki, csak tovább olvasom a könyvet. Érzem, hogy felém pillant, és mikor én felé, ő elkapja a tekintetét. Elmosolyodom és felvonom a szemöldökömet.
- Igen? - kérdezek rá elnyújtva a szót.
- Semmi - olyan gyorsan hadarja el, hogy inkább a könyvet is becsukom.
- Zayn, nem nézel semmit a telefonodon, mi van? - ijedten néz rám, aztán bekapcsolja a telefonját. - Hey, nem fogok kiakadni semmi miatt - nem értem. Perrie? El akarja mondani, csak nem meri? - Tényleg nem. - biztosítom őt rendesen felülve.
- Nem megyünk el valahova?! - elhadarja, riadtan néz rám amint befejezi, én pedig teljesen értetlenül nézek felfelé ő rá.
- Mi?
- Hagyjuk - feláll és már ott sincs a nappalijában. Én pedig felállok és utána sétálok.
- Zayn... - elnevetem magam és a hátához bújok ahogy a poharakat kezdi rendezgetni.
- Csak arra gondoltam hátha... mármint...
- Mehetünk, mond hova és felöltözöm - elképesztő, hogy fél megkérdezni, hogy elmegyünk-e valahova kettesben. Valahogy utálom magamat ezért, ennek túl normálisnak kellene lennie. Főleg kettőnk között.
- De biztos? Nyilvánosan mármint...
- Megmondtam, hogy felőlem oké. Egyszerűen annyi, hogy még mindig nem beszéltél Perrievel és Paulal sem, szóval egyelőre ne csókolj meg, mert nem akarom, hogy azt higgyék hogy megcsalod őt. - Úgy érzem ez jogos a részemről... és az ő részéről is.
- Rendben - lassan mondja ki ezt az egyetlen egy szót, míg értetlenül néz rám.
- Felőlem le is kaphatsz, ha akarsz. Csak mondtam - vonom meg a vállamat a tarkómhoz nyúlva zavaromban.
- Nem... jogos amit mondasz csak...
- Csak? - Mi csak?
- Soha nem voltam veled nyilvánosan... már három éve nem - nem bírok a szemébe nézni. Lehajtom a fejemet és elsétálok, hogy felöltözzek normálisan. Valahogy túl nagy a bűntudat és a szégyen, hogy a szemébe nézve még ott bírjak állni előtte. Három éve nem voltunk nyilvánosan sehol se. Három éve... valaki felbírja ezt fogni, milyen sok idő ez?! Persze, elmentünk kajálni... de csak kocsiból. Elmentünk tetkót csináltatni, de senki nem volt ott olyankor. Azt hiszem ebbe belegondolva, csoda, hogy egyáltalán egy hétnél többet kibírt a kapcsolatunk.
- Biztos vagy benne?
- Én igen - magara húzom a gatyát. Ő pedig értetlenül néz rám.
- Neked van farmerod?
- Csak farmerjaim vannak javarészt - nem értem...
- Ez  farmer farmer... világos. Nem fekete - mutat a lábamra, míg beleerőszakolom magam.
- Tudom. Baj? - Át kéne vennem? Feltűnő, hogy nem feketében vagyok?!
- Nem baj! Nagyon jól áll! - vágja rá rögtön kissé ijedten.
- Baszki Zayn! - leejtem a kezeimet magam mellé és lehuppanok az ágyára. Te jó ég... - Annyira sajnálom... tényleg... - hagyom, hogy a hajam eltakarja az arcomat. Beharapom az alsó ajkamat... teljesen pánikol attól, hogy mit reagálok arra hogy... elmegyünk valahova. Akárhova. Ez kicseszett szörnyű! Én magam kicseszett szörnyű vagyok!
- Sajnálom... - leguggol elém egy fintorral. - Csak túl fura... nehéz elhinni - vonja meg a vállát míg a kezét a combomra rakja. - A gatya csodás, a feneked még jobb benne. Szép vagy, szeretlek... Csak nehéz elhinni, hogy tényleg elmegyünk valami nyilvános helyre, és akarod.
- Akarom, tényleg. - Sokkal-sokkal jobbat kéne találnia nálam. Perrie egy percig sem szabott neki kereteket...
- És merre felé szeretnél menni? - Hol vannak rengetegen? Olyan helyre akarok menni, ahol rohadt sokan vannak. - Esetleg valami... kávézó?
- Valami nyüzsgő kávézó - azt akarom, hogy tudja, tényleg teljesen komolyan gondolom.
- Valami nyüzsgő kávézó - rám mosolyog. Feljebb hajol és megcsókol. Én pedig átkarolóm a nyakát. Feláll és így húz fel engem is. Olyan keményen csókol meg, hogy kissé berogy még a lábam is. A fenekemhez nyúl és belemarkol.
- Szeretlek...
- Én is téged - az arcomba vigyorog. Megfogja a kezemet, összefonja az ujjainkat és már húz is maga után. Megsimogatnám Khalidot, de alszik és inkább nem keltem fel. Szorosan mellé állok a liftben. Megszorítja a kezemet és nagyon-nagyon fura, hogy a kezemet fogja. Nagyon régen fogta meg így... mármint, nem sétáltunk sehova közösen. De most így megyünk a kocsijához és olyan nagyon dobog a szívem, hogy az elképesztő. Még az ajtót is kinyitja nekem mire elnevetem magam és egy puszit nyomok az szája sarkába. Azt hiszem ő is ugyan úgy izgul, mint én. Dobolok a lábammal és kifelé nézelődök. Biztosan oda jönnek hozzánk...
- Ha kérdezik... hogy együtt vagyunk-e vagy miért va...
- Barátok vagyunk. Aztán meglátjuk, hogy tudom elrendezni a Perries dolgot és onnantól kezdve lehet az, hogy összejöttünk vagy az igazság - felém pillant egy röpke másodpercig, aztán vált és az utat nézi.
- Oké...
- Melyiknek örülnél jobban?
- Az igazságnak... túl sok kamu adatot kéne megjegyeznem a másik esetén - elneveti magát és bólint egyet.
- Jogos - nem bírok többet beszélni... nagyon félek, hogy milyen lesz. Biztosan jó... de hogy nem érhet hozzám rendesen? Az egyik pláza parkolójába hajt, én pedig előre dőlök és úgy nézelődök, mintha először lennék itt.
- Biztos? - néz rám fintorogva ahogy leállítja a kocsit.
- Tutko - biztosítom őt egy sóhajjal kiszállva. Mellém sétál, megindul én pedig követem. Majdnem a keze után nyúlok, de csak átkarolom magam inkább.
- Ha nagyon sokáig lesz nagyon nagy tömeg körülöttünk lelépünk, jó?
- Persze - azt azért én sem akarom. Beszáll a liftbe én pedig mellé. - Izgulok - az ujjaimat tördelem ő pedig lemosolyog rám.
- Én is. Nagyon fura... mintha valami extra nagy dolgot csinálnék pedig csak egy kávé - elneveti magát. A lift ajtó kinyílik. Rám néz, felvonja a szemöldökét és én lépek ki elsőnek. Ő pedig közvetlen mellettem sétál. A kezeit zsebre dugja, a karja hozzám ér. Körbe nézek... pár tekintetbe belenézek, akik elfordulnak... aztán rögtön vissza mikor realizálják kik vagyunk. - Erre cica - halkan súgja nekem, én pedig észbe kapva követem őt a megfelelő irányba. A sugdolózás megindul, összefonom a karomat magam előtt és elfintorodom, ahogy a telefonok is előkerülnek. Zayn elröhögi magát a vakura... ennél feltűnőbbek nem is lehetnének.
- Mintha valami állat lennék - motyogom értetlenül továbbra is közel maradva hozzá.
- Sokszor érzem ezt - lazán vonja a meg a vállát. Elfordulok tőle, kidugom a nyelvem egy képre, mire a lány int nekem. Én pedig vissza mosolygok.
- Nem harapok, esküszöm! - emeli fel a két kezét Zayn kissé hangosabban beszélve. - Zavar? - kérdi a fülemhez hajolva.
- Hogy nem harapsz? - nézek fel rá értetlenül.
- Hogy velük vagyok kicsit? - mutat a felénk tartó lánycsordákra.
- Dehogyis - elnevetem magam, ő pedig mosolyogva kiegyenesedik.
- Sziasztok - olyan lazán kezeli őket, hogy az elképeszt. Ha hozzám jönnek én még mindig nagyon feszengek. Ő pedig nevet velük, fényképeket csinál, akár többet is ha az első nem sikerül... aláír mindent és válaszol a kérdésekre. Egy bizonyos pontig... és az a bizonyos éles váltás, egy barna hajú lány miatt lesz, piros pólóban...
- Mégsem tudsz háromig számolni? - meglepő lett volna, ha valaki nem védi meg Perriet, annak ellenére, hogy nem egy párként jöttünk ide Zaynnal, csak haverokként...
- Mindegyikünk tud háromig számolni - szól rá Zayn, elvesztve minden humorát és kedvességét.
- Pszichológus, jó hogy elcsavarta a fejedet... - Ouch? Ouch. Azért, egy kicsit igaz... de nem úgy, ahogy ők gondolják.
- Figyelj, ha... - megfogom Zayn karját. A csuklójára fonom a kezemet és kissé hátrább húzom. Látom, hogy milyen élesen szívja be a levegőt... megrázza a fejét. Én érzem szarul magam a csaj helyében, hogy milyen fájdalmas arcot vág neki Zayn. Ő a rajongója, és szereti őket... de engem is szeret. Nos, ettől is féltem mindig.
- Hey... - szólok rá ahogy a kezem lecsúszik az övéről, bele a tenyerébe egy kis ideig majd elengedem. Hátra néz rám, megrázom a fejemet. Rámosolygok, amolyan "Nem értik" stílusban. Nem lehet rájuk dühös, nem tudják mi történik a kamerák mögött.
- Sajnálom a hangnemet - köszörüli meg a torkát Zayn. - Saját véleménye mindenki van, kávézni jöttünk, mint haverok. Nem több - zsebre dugja a kezeit. Mindenki őt nézi, ő pedig a földet. Ránézek a csajra, gonoszan... utálom őt, amiért elrontotta a kedvét.
- Azt hiszed, több vagy nálunk? - kérdez rá a csaj, engem bámulva.
- Semmivel nem vagyok több, esetleg emberségesebb - vonom meg a vállamat, tökmindegy stílusban. Zayn a lányt nézi, vesz egy mély levegőt. Rám néz... látom, hogy harapdálja az alsó ajkát. Tudom, hogy az egyetlen dolog, amiért nem ordít még, az én vagyok. De miattam ordítana. Szóval most azon gondolkozik, mit kéne tennie. Mert egyik sem lesz jó.
- Kérlek - szól rá arra a lányra, egy másik. Legalább nem csak mi érezzük kínosan magunkat. - Mire jó ez? - értetlenül néz rá...
- Elnézést - közli Zayn és már ő is megindul a kávézó felé tovább. Én pedig utána... Az ajkait össze szorítja, gyorsan lépked. Látom, hogy ökölbe van szorítva a keze a gatyája zsebében. Kínos... Belép a kávézónak kialakított helyiségbe és a sarokba ül le. Kis boxok vannak, egy asztallal és szemben lévő ülésekkel. De régimódi... amolyan hosszú ülések. Szóval én mellé ülök be inkább, mintsem vele szemben. - Sajnálom.
- Nem kell - rázom meg a fejemet az itallap felé nyúlva. - Reméltem, hogy ezt csinálod. Köszönöm.
- Meg kellett volna védjelek ez...
- Nem tudják, mi az igazság. Nem haragudhatsz rájuk azért, amit tesznek.
- De eldönthetik, hogy elfogadják a döntéseimet, vagy támadnak!
- Perriet védik.
- Leszarom kit védenek!
- Nem szarhatod le - hátra dőlök, ránézek és a kezemet a combjára simítom az asztal alatt, mert tudom, hogy nem látják mások. - Szeretlek - a fogait összeszorítva, kissé kétségbeesve néz rám.
- Tényleg sajnálom... azt hiszem megértem miért nem akartad ezt - az asztalra könyököl, nézem, amint beletúr a hajába, én pedig az ölembe húzom a kezemet.
- Már rég túl lennénk ezen a részén.
- Tiszta hülye vagyok... nem tudom mit gondoltam. Sajnálom.
- Javadd! - Most már elég. - Én is jönni akartam, majd lecsitul. Ne kérj bocsánatot hanem élvezd ki, hogy kávézunk.
- Zoe...
- Zayn - a keze a combomra csúszik. A kezem pedig a kezére és megszorítom. - El fog rendeződni... minden rendbe fog jönni.
- Oké... - biccent nekem a kezemet simogatva. Aztán ahogy beharapja az alsó ajkát ő is megfogja az itallapot és lapozgatni kezdi.
- Mit hozhatok? - felnézek a pincérre, és rájövők, hogy nem is olvastam csak a betűket néztem. Szóval amíg Zayn elhadar valami kávés izét, én a nevek között kapkodom a tekintetem. És hirtelen egy limonádé mellett döntök simán.
- Na jó, beszélgessünk - kissé jobban felé fordulok, ő összekulcsolja a kezeit az asztalon és csak a fejét fordítja felém. Féloldalast mosolyt villant rám, a haja kissé előrébb hull és pont olyan érzésem van, mintha tizenötéves lennék... velük lennék valami discoban és még mindig az ismerkedős fázisban tartanánk. Mert irracionálisan gyorsan kezd verni a szívem és izgulni kezdek.
- Miről cica?
- Te hogy képzelted el anno az első találkozásunkat? Vagy engem... úgy alapból. Amikor még soha nem láttál - soha nem kérdeztem ezt meg tőle. És ő sem tőlem. Pedig kíváncsi vagyok... elképesztő, hogy volt olyan időszak, amikor nem ismertem őt. És olyan, amikor már ismertem, de soha nem értem hozzá.
- Azt hittem a kamerád szar, és nincs is ilyen szép vörös hajad,és a szemed sem lehet ilyen mélyzöld. Arra gondoltam, hogy nem lehet élőben természetesen ilyen segged pucsitás nélkül... sok mindenhogy elképzeltelek. - Elmosolyodik és az asztalra néz inkább.
- És... pucsítás nélkül is olyan fenekem van?
- Határozottan jobb mint hittem. Élőben még jobb - rám vigyorog én pedig elnevetem magam. - Akárhányszor próbáltam flörtölni veled, te észre sem vetted. Olyan lazán kezelted, mintha haverok lennénk. De tényleg... nagyon nehéz volt veled élet - rám fintorog én pedig érzem, hogy elpirulok. - Szóval valahogy mindig úgy voltam vele, hogyha egyszer találkozunk élőben, akkor majd képtelen leszel kitérni a flörtöm elől. Nem tudom... nagyon féltem - elneveti magát és megrázza a fejét, míg mosolyog. - Valahogy folyton addig jutottam, hogy lekaplak és te felpofozol, mert semmit nem akarsz tőlem, csak barátok vagyunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem erőltettem meg magam pár jó kis fantázia szex erejéig veled - féloldalas a mosolya... a nyelvét a fogai közé szorítja én pedig összeszorítom az ajkaimat és zavartan a nyakamhoz nyúlok. Fantázia szex... azt hitte, nem jön be nekem.
- Ez faszság - nyögöm ki végül. - Én azt hittem, semmi esélyem nálad. Közölted velem, hogy játszol a lányokkal!
- Gondoltam egyértelmű, hogy ezt azért mondom el, hogy tudd, veled nem! - széttárja a karjait én pedig elnevetem magam. - ... Alapvetően így lett volna de Liam... - elneveti magát, megrántja a vállát és elénk lerakják a rendelést én pedig ekkor fogom fel a hirtelen téma váltás okát. Megköszönöm, míg mosolyogva nézem Zaynt. Úgy érzem hazudás terén nagyon sokat tanult tőlem. - Istenem... el se tudod képzelni mennyire beléd voltam zúgva és mennyire féltem mindentől - megdörzsöli az arcát én pedig a szívószálat kezdem rágcsálni. - Amikor megláttalak... az életem is végiggondoltam. Te jó ég... eszméletlenül néztél ki. A hosszú lábaid, az a lógós kék trikó... a bakancs ahogy lötyögött a lábadon de még így is olyan lazán sétáltál felém. Azért adtam cetlit, mert tudtam, hogy képtelen leszek megszólalni...
- Oké, meghaltam - eltakarom az arcomat és csak nevetek. Kínos de egyszerűen olyan jó fajta kínos amikor elpirulok és nevetek és szimplán nem tudok magammal mit kezdeni.
- De komolyan Zoe! Azon voltam, hogy szétverem azt a biztonsági őrt ha nem enged ki. El se tudod hinni, milyen rohadt nehéz volt elengedni, és nem lekapni téged ott helyben!
- Mégsem tetted meg gyorsan - fintorgok rá, belekortyolva az üdítőmbe.
- És te? Te mit hittél?
- Esélytelennek láttam az egészet. Be kell valljam sok éjjelt átsírtam miattad - elpirulok a régi énemre. Emlékszem, hogyha már kirakott egy csajjal egy képet, én leléptem faceről és a párnámmal töltöttem az estémet.
- Ez most komoly?! Miért nem szóltál?
- Mit kellett volna mondanom? Bocs, beléd zúgtam?! - hördülök fel értetlenül. Hátravetett fejjel nevet fel. Elvigyorodom a nevetésére, arra, ahogy rám néz.
- Még aznap felkerestelek volna, esküszöm - felsóhajt, ahogy kissé lejjebb csúszik az ülésen.
- Nem is tudom... nagyon meseszerűnek tűntél nekem. Annyira nagyon akartalak és annyira nagyon rágörcsöltem, hogy egy kicsit bejöjjek legalább neked.
- Semmit nem kellett tenned érte.
- Én minden lehetőséget átgondoltam, hogy mivé kéne válnom, hogy esélyem legyen nálad.
- Tökéletes vagy - megforgatom a szememet... túl elfogult.
- Szóval, olyanná váltam, amit úgy éreztem szeretnél. Aztán félúton rájöttem, hogy nem olyanná válok, amilyenné szeretnéd, hanem olyanná, amiben jól érzem magam. Nem bírtam elképzelni, hogy mi ketten találkozunk. Azt hittem soha nem fog megtörténni.
- Mert soha nem hoztad fel mint témát, és ha megemlítettem is, átsiklottál felette! - az asztalra könyököl, én pedig csak kuncogok.
- Szégyenlős voltam, azt hittem hülyéskedsz és szívatsz. Mit tehettem volna?!
- Szívatlak? Faszom se ölt volna hónapokat abba, hogy szívassalak. Rengeteg programot lemondtam azért, hogy kamozzak veled. Annyira rutinná vált minden nap, hogy hazamentem, bekapcsoltam a gépet és hívtalak. Vagy írtam... vagy valami - maga elé mered, aztán rám.
- Azért, álmodoztam ám rólad - meglököm a vállát, ő pedig rám vigyorog.
- Oh kérlek mesélj. Könyörgöm érte!
- Annyi helyen elképzeltem már az első találkozásunkat. De a legelső egy kertben volt, nem tudom miért... azt hiszem valami kertben voltunk a sulival és szimplán realizáltam, hogy egyszer akár tényleg találkozhatnánk. És onnantól kezdve mindenhol elképzeltelek. Néha olyan mérges voltam, hogy nem szállsz fel a buszra, amivel hazafelé megyek és nem ülsz le mellém...
- Ez velem is így volt. Megvesztem már érted lassan - hagyom, hogy a hajam az arcomba hulljon.
- Annyira nagyon féltem, mikor találkoztunk először. Én... egészen addig azt hittem, hogy csak játszol velem, amíg nem jöttél le Birminghambe. Nagyon-nagyon nehéz volt, kizárni ezt.
- Ha te nem kaptál volna le ott a fánál... fogalmam sincs, mikorra gyűjtöttem volna elég bátorságot én hozzá.
- Hatszor játszottad be velem, hogy megfogtad az állam és felhúztad... kegyetlen voltál! - annyira rohadtul akartam, hogy megcsókoljon és ő nem tette meg egyszer sem. De az én levegőm minden alkalommal megakadt. Elvigyorodik... elneveti magát és látom, amint kissé elpirul én pedig meglepődve nézem őt. Egy kezemen megtudom számolni hányszor láttam őt elpirulni...
- Miután elmentél a busszal... az első csókunk után... - elvigyorodik, lehajtja a fejét és elneveti magát. A tarkóját kezdi dörzsölni és félve néz fel rám. - Danny-ék házáig rohantam, mert azt hittem meghalok az adrenalintól és csak hadartam neki és egyszerűen berontottam hozzájuk, hogy csókolóztunk és ráadásul te kezdeményezted szóval... szóval ja. Azt hiszem az én agyam ott tényleg eldurrant. Fel se bírtam fogni. Túl sok energia volt bennem, azt hiszem azért rohantam oda. És muszáj volt elmondanom nekik... egyszerűen... nem tudom. Elképesztő volt - megrázza a fejét és elröhögi magát újra.
- Ez komoly?! - soha nem hallottam ezt... istenem...
- Vagy ötven fekvőt lenyomtam, mire úgy ahogy képes voltam egy helyben maradni - a homlokomat a vállához nyomom és valahogy büntetendően boldognak érzem magam.
- Megcsókolnálak - a vállának motyogom, ő pedig végig simít a combomon.
- Én is téged. Sokszor... - mosolyogva dőlök hátra. A kezembe veszem a poharat és inni kezdek. Aztán a szívószálat harapdálni. - Akkor taplónak éreztem magam, amikor először megujjaztalak...
- Zayn!
- Most mi?! Hát ez történt - elneveti magát én pedig a karjára csapok. - De azért az a látvány nagyon sok estén végig kísért.
- Excusez-moi! - hördülök fel kikerekedő szemekkel.
- Most mit tagadjam?! Imádtam a látványt és képtelen voltam kiverni a fejemből.
- Ennek ellenére nagyon nehéz volt téged rávenni a szexre - megbököm az arcát ő pedig szimplán megfogja az ujjamat és hátrább hajlítja. Kidugja rám a nyelvét, én pedig az enyémet rá.
- Részeg voltál, nem akartam, hogy megbánd.
- Még mindig nem bántam meg.
- Szerencse - sóhajt fel a kávéját kevergetve. - Nem mertél pózt váltani.
- Szűz voltam!
- Gyakorlatilag akkor már nem - rám vigyorog, míg beleiszik a kávéjába én pedig elnevetem magam.
- Most már merek - védem meg magamat morcosan ránézve.
- És milyen jókat - ráharap a nyelvére míg beszívja a levegőt. - Hmm...
- A kikötözéses dolog még elmaradt - az asztalra könyökölök és rámosolygok. Leutánozza a testtartásomat.
- Szeretnéd?
- Nem is tudom...
- Kiélvezném - elképesztően perverz tekintettel mér végig még úgy is, hogy mellette ülök.
- Nem tudom, hogy képes lennék-e elviselni, hogy nem mozoghatok - ez nehéz kérdés. A fülemhez hajol, érzem a leheletét...
- Szereted durván... akkor?
- Azért ez más - mosolyogva hajolok kissé hátrább.
- Miben?
- Sok mindenben.
- Ugyan az, mint amikor lefoglak.
- Nem vagy te olyan durva.
- Igyekszem visszafogni magam cica.
- Volt már olyan, akivel igazán elengedted magad?! - ha még nálam is visszafogja magát, akkor ő tényleg igazán nagyon durván szereti.
- Nem igazán. Veled a legjobb.
- De még mindig nem engedted el magad? - vonom fel a szemöldökömet.
- Sokszor de. Viszont néha tudom, hogy képes lennék még... keményebb lenni? Azt hiszem.
- Például? - komolyan kíváncsi vagyok. Mit akar még a szexben. Mosolyogva néz rám, és szívesen belelátnék a fejébe, hogy most éppen hol van velem és mit csinál velem. Lassan megrázza a fejét és hátra dől egy sóhajjal.
- Fura. Nem akarok neked fájdalmat okozni, de néha véresre harapdálnálak és addig szívnám a nyakad, amíg nem lesz lila az egész...
- Ezt még én is szeretem... szóval? - lehunyt szemekkel mosolyodik el, és pillant le rám.
- Élet... ne beszéljünk a szexről mert nehéz.
- Nem értesz meg - sóhajtok fel. - A szex annyira jó...
- Igen, tudom - elröhögi magát és a combomra simítja a kezét.
- Ne akadj ki... de Martinnal nem... nem volt túl jó - rázom meg a fejemet.
- Miért?
- Csak takaró alatt... csak sötétben... csak egy pózban. Elég egyhangú volt - és roppant kínos a részemről.
- Meg sem nézett magának? Meleg? - néz le rám értetlenül.
- Ne már! Nagyon kínos volt - sziszegem neki.
- Szóval most akkor... velem akarod bepótolni a kínos dugásaidat?
- Nem. Csak rájöttem veled milyen jó és nem értem az emberek miért nem engedik el magukat a szexet illetően - komolyan nem értem. Én azt hittem mindenki ilyen mint mi ketten. Mármint persze, tisztában voltam vele, hogy mindenkinek más a fétise és máshogy szereti... de azt hittem mindenki boldog a szexuális életében. Mármint, miért ne mondanánk el a párunknak, hogy mit akarunk ha attól eszméletlen az egész számunkra?!
- Milyen jó? - levigyorog rám. - És izgalmas, nem? - a keze feljebb csúszik és válaszolnék neki. De inkább csak kissé nyitott ajkakkal mosolygok rá, ahogy a keze még feljebb csúszik... a céljáig.
- Azt hiszed poénkodom, pedig tényleg így van.
- Tudom cica - ő vigyorog, én pedig az asztalra könyökölök és inkább inni kezdek míg ő nem zavartatja magát... még a lábujjaimat is begörbítem, hogy semmi jelét ne adjam annak a gonosz dolognak, amit ő csinál a gatyámon át a lábaim között. Ez irtó gonosz.
- Nem pont arra gondoltam, hogy nyilvános helyen szereted - felnézek rá, ő pedig csak mosolyog.
- Veled? Én? Akárhol.
- Ezt már tapasztaltam, pedig ebbe is milyen nehezen mentél bele...
- Nehéz volt nem belemenni mikor a mosdókagyló mellett ülve közölted, hogy ott duglak és és megnyaltad az ajkad és még...
- Így emlékszel?
- Mindenre emlékszem veled kapcsolatban - felhördül, mintha sértésnek venné. És mintha ettől a kis sértésnek vélt dühhullámtól sokkal erősebb lenne. Szóval a keze is sokkal erősebben nyomódik hozzám. Én pedig élesen szívom be a levegőt.
- Ne... - elhúzom a kezét. Összeszorítom a lábaimat és igyekszem lenyugtatni magam.
- Szeretem ha nyögsz. Elképesztő...
- Az, ha nyögök? Beteg fasz - rávigyorgok, ő pedig mosolyogva lehajtja a fejét, miután az ajkaimat nézte. Nekem is nehéz nem megcsókolni őt...
- Szeretem a szexi ruháidat.
- Oké, válassz egyet és felveszem.
- Most? - néz rám rögtön.
- Most választhatsz, később veszem fel - azért... pontosítom magam. Mégis csak Zaynról van szó. Feláll... szinte a lecsavarozott asztalt is kitépi, olyan gyorsan és már lohol is fizetni. Kiválaszthat egy szexi darabot nekem? Semmi nem állítja meg. Komótosan állok fel, és lépkedem mellé. Mint egy kisgyerek...
- Akármilyent? - néz le rám izgatottan és sunyin.
- Ühüm.
- Jézusom... ez túl sok ima lesz - sóhajt fel a hajába túrva.
- A képzelgéseké...
- Nem, azért nem. Azért, hogy hogyan foglak megdugni. Azért sok lesz... - elnyitom az ajkaimat... a meglepődöttségtől leginkább. Ez így... elég konkrét volt. Belépek vele a fehérnemű boltba. Célirányosan megy azok felé a szettek felé, amik sikítanak, miért léteznek. - A fekete magassarkúddal majd, jó? - kérdi a fülembe a suttogva, de fél szemmel a ruhákat nézni. Ruhák... nem igazán ruhák.
- Jó - elröhögöm magam. Ha ennyire bezsong, akármikor képes vagyok neki felvenni akármilyen fehérnemű szettet. Egy kisgyerek pontosan ilyen tekintettel nézi a cukorkákat... biztos vagyok benne... Felém néz, aztán lassan végig rajtam, utána pedig vissza a választékra.


Kukucs! Sajnálom, hogy nincsenek olyan sűrűn most részek. Remélem a rész azért tetszik, imádás van!
Ui.: A lélekerősítő komikért külön köszönet nektek!

4 megjegyzés:

  1. Hella Des!
    Megértjük, ha nincs surun resz...eddig amugy is lubickoltunk a reszekben :)

    Szent sírô vakbélgyúlladás!
    Szent kicsordulni készülő ingatag lábakon állô érzelmileg túltőltött kiégetett agyag köcsög!

    -Imádtam! Jaj, Zoé...érthető, hogy Zayn miert reagall igy valahol a te buntudatod is ertheto....de tegyuk hozza meg volt az okod ra.....bagyon jo okod...
    -Zoe....mindegy hogy Perrivel latszolagosan nem voltak korlatai...igazabol jobban korlatozva volt mint gondolnank...lelkileg...erzelmileg...szabadságilag
    -Zoé, Zayn buszkevagyok rátok ahogy kezeltetek a rajongokat...Zoe orulok, hogy mindig igazán ott tudtok lenni egymásnak...Zayn imadgam ahogy odaadoan fogadtad a csajokat....Zoe orultem ahogy 'hatni tudtal' Zaynre...
    -Veszett nagy volt mindeneggyes pillanat ahogy felideztetek a megismerkedeseteket, az elso galalkozat, csokot, egyutt letet...ês ahogyan taglaltátok melyikotok hogyan erzett rs mit monfolt mit gondolhat a masik
    -Zayn....itt a végén Zoe ajanlatara igazi vérszemet kaptal....-termeszetesen ertheto- de jôt vigyorogtam

    Az elején és a közepén total elszorult a torkom!
    Des veszettul elkepeszto vagy!
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imadlak ám Benneteket <3

    VálaszTörlés
  2. Kukucs!
    Annyit nézem az oldalt, van, hogy 10 percenként, s most mikor megláttam, hogy van rész majdnem elkiáltottam magam :)
    Nagyon jó rész volt, jó volt ilyeneket megtudni, hogy Zayn, hogy reagált az első csókra. Nagyon édes volt.
    Annyira aranyosak együtt, végre megjelentek nyilvánosan. Csak sajnos mint haverok. Nagyon remélem, hogy legközelebb, mint pár jelennek meg.
    Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz Perrivel...
    Nagyon várom a következő részt.
    Imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. IMÁDOM!!!! úúú szuper lett ez a félig Zayn, de amúgy Zoé szemszög! Hamar a kövit! Imádás van!

    VálaszTörlés
  4. URAM ISTEEN!
    EL SEM HISZEM, DE KOMOLYAN
    Rettentően szégyellem magam hogy ezt tettem. Itt hagytam a kedvenc párosomat már egy jó ideje. Még valahol a 100. résznél. De ma elhatároztam, hogy ezen a hétvégén bepótolom a lemaradást, már hiányzik ez a két dilinyós:)
    Mindig a fejemben van, hogy na most olvasok, de valahogy sosincs rá lelki erőm, meg időm sincs. Nem volt időm, kihagytam egy részt, következőkör már kettőt kellett volna ovasnom, de arra nem volt időm, és hát így felhalmozódtak a részek.
    És most itt tartok.
    Csak gondoltam szólok, hogy visszatértem, és tuti, hogy kommentek áradatával foglak elhalmozni az elkövetkezendő három napban. Remélem be tudom hozni a lemaradásomat, majd éjszaka is olvasok.
    Jó lééégy, puszi.:) <3

    VálaszTörlés