2017. február 23., csütörtök

171. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Lógatom a lábaimat a semmibe és újra beleszívok a fűbe. Lepillantok a lábaim közül és elképesztőnek tartom a mélységet. Kifújom egy könnyed köhögőrohammal a füstöt és az ég felé fordítom a fejem. Esni kezd... én pedig még ezt sem bánom. Elordítanám magam... valahogy szeretnék ordítani mégsem teszem. Kinyerek még egy fél slukkot a spanglimból, majd elpöckölőm. A lábaim között támaszkodok meg a kezeimmel és újra lebámulok a mélybe, ahogy a tekert cigi leesik. Milyen lenne innen leesni? Elképesztően magasnak tűnik mindössze tizenöt emelet. Soha nem értettem, hogyha valaki már öngyilkos lesz, miért éppen leugrik. Azt hiszem most kicsit felfogom. Elképesztően szép. És biztosan szép az ég felé nézni míg zuhansz. Biztosan szívet zsibbasztó érzés zuhanni. Egy sóhajjal állok fel a peremre és nézek le így is. Szédítően magas, pedig nem vagyok tériszonyos. Kinyújtom az egyik lábam, aztán hátra lendítem és ezzel vissza ugrok a tető adta biztonságba. Nyugisan sétálok az ajtóig, már úgyis eláztam. Szép is a szeptember. A lépcsőn futva érek el az ajtónkig. Helena most sincs itthon... túl sok kiállítása van túl sok helyen. Ami tök jó, örülök neki. És egyedül is imádok lenni. Besétálok a szobámba és lehuppanok az ágyamra.
Két perc, eddig bírom és már fel is állok. Magamra kapom a kabátomat és már a lépcsőn lépkedem lefelé. Kell valamit csinálnom. Megbolondulok, ha nem csinálok valamit. Ki kell mozdulnom! A kocsimba vágom magam és már indulok is. Csak ezért érte meg a jogsi, nem kell taxira várnom. Random kanyargok a városban, az esőre és az éjjelre való tekintettel elég kevesen vannak. Mármint... Londonban mi a kevés. Így is akadnak azért, de dugó nincs. Szeptember... szeptember... Addig vezetgetek, amíg fel nem tűnik a tetováló szalon... Bob... istenem... leállítom a kocsit és bemegyek, annak ellenére, hogy tudom nem jó ötlet. De talán ezért mozdultam ki, kell egy tetkó. A tetkók jók. A tetkók segítenek lezárni szakaszokat. Le kell zárnom egy csomó szakaszt. Kell valami nagy. Lazán sétálok át az úton, kicsit sem izgat, hogy elütnek-e vagy sem. Az alsó ajkamat rágva nyitok be... nem csak Bob van itt. Tele van az egész. Oda lépkedem a lányhoz, aki látszólag valami asszisztens lehet.
- Segíthetek? - mosolyog le rám azok után, hogy megpillantott rajtam már pár tetkót.
- Öhm... igen. - nézek fel rá határozottan. - Tetkót szeretnék. Lehetne Bobtól? - kérdezek rá. Soha nem csináltam még ilyent... nem jöttem konkrét emberhez semmi céllal egy tetováló szalonba.
- Persze.... - biccent nekem és már meg is fordul. - Bob! - elordítja magát, mire ő felkapja a fejét. Rám néz, elvigyorodik és már lépked is felém.
- Örülök, hogy újra látlak csajszi - magához ölel, én pedig átkarolom. - Mi járatban? - egyszer találkoztunk... hogy tud ilyen közvetlen lenni?
- Szeretnék egy nagy tetkót, amit úgy két perce döntöttem el és valahogy bízom benned... - hadarom el neki... nem teszem hozzá, hogy mivel Zayn tetkói is szépen kidolgozottak és a nagy részük valószínűleg itt készült.
- Mára már nincs senki, gyere - a fejével biccent, én pedig követem, át a zümmögve készülő tetkók között. - Van ötleted, mit szeretnél? - kérdez rá, míg hellyel kínál a kis asztala mellett.
- Csak valami nagyot... - motyogom a rajzokat nézve az asztalán.
- Halottam, végleg vége... - súgja nekem halkan. - Emiatt? Csak mert ő is varratni akar újra - egy apró mosolyt megengedek neki, amiért ő próbál barátságosan rám vigyorogni.
- Ja... ez nagyon tetszik - mutatok rá egy amolyan mandala szerű tetkóra. Elvigyorodik és rám néz.
- Persze, hogy tetszik... - elképesztően sunyi mosolya van.
- Szeretnék valami ilyent - döntöm el végül. - Nagyobba... szépet és letisztultat, de bonyolultat. Mint ez - közelebb húzom magamhoz a körülbelül tenyérnyi mintát.
- Hova? Milyen stílust? - felém fordul és a ceruzával dobol az alulról átvilágított asztalon. - Ez Hindu Mandala - mutat a magam elé húzott tetkóra.
- Tetszik... lehetne valami ilyen. És öhm... - lenézek a testemre. Hol nincs tetkóm ahova elférne egy nagy? Ami akárhogy is nézem leginkább magában nézne ki jól. - Mell alá? - kérdezek rá halkan. - Mármint... így - mutatom meg neki konkrétan a mellem alatt végig húzva a kezem. a bordáimat beleértve.
- Oh... ezek a tetkók nagyon szépek tudnak lenni! - lelkesül be rögtön míg feláll. - Egy párat már csináltam, de rendesen hindu mandalásat nem - magyarázza, míg egy csomó kép között kezd lapozgatni. Azt hiszem, ezek az elkészült tetkói... Zaynét is látom. Egy röpke másodpercig. A kezet az alkarján, az összekulcsolt ujjút. - Nézd - elém tolja és rámutat a jobb oldali lapra.
Képtalálat a következőre: „hindu mandala tattoo for girl under boobs”
- A csipke gyönyörű... és a kövek is - motyogom jobban megnézve a képet.
- Hát ez most kínos lesz... sőt az egész az lesz, ha én varrom fel neked Zayn miatt. De szóval... ha a melleid... szóval, ha...
- Nyugalom... a melleim... igen? - nevetek rá.
- Szóval, ugye itt is felmegy a minta. Szeretnéd, hogy felmenjen? Ez akkor szokott jól kinézni, ha nincs nagy dekoltázs és hát... - felém mutat én pedig elröhögöm magam.
- A kis mell első előnye, igen szeretném akkor, hogy felmenjen a minta. Minta körbe ölelné a mellem alját. De jobban kimehetne szélre - mondom a képet nézve. A fű segít azon, hogy ne legyek zavarban.
- Uhm... várj - morogja míg tovább kezd lapozgatni, aztán ismét elém tol egy képet.
- Ez tetszik, szeretném, ha valami ilyen módon követné a mellem - végig húzom a kezem a tetkó szép ívén fent.
- Értem - tovább lapozgat én pedig egyre inkább oda vagyok ezért az ötletért.
Képtalálat a következőre: „hindu mandala tattoo for girl under boobs”
- Ennyire bőven felmehet a mintha. De szeretném, ha inkább a köldököm felé nyúlna meg - mutatok rá a két hosszú "nyúlánkra", ami ebből a tetkóból megy lefelé.
- Kezdem össze rakni fejben, tényleg - nevet rám míg újra lapozgatni kezd.
- Ez olyan - vigyorog rám oda tolva elém.
- Ez eddig a legjobb - hajolok a tetkó felé. - Ez nagyon tetszik! - lelkesülök be rögtön.
- Szóval, ezt egy kicsit széjjel húzom, hogy jobban befedje a részt így - kezét végig húzza a bordáim alatt. Konkrétan a melleim alatt lévő részt tervezi befedni teljesen még köldök felett. - Aztán a melled között is felfog futni a mintha - a képen lévő lányon mutogatja tovább. - A köldöknél kissé megnyújtjuk. Belerakom a mandala mintát, amit ilyen csipke és geometriai alakokkal fogok össze. Megfelel? - vigyorog rám.
- Tökéletes. Kérhetem, hogy az enyémen is legyenek úgy, mintha láncok lógnának? Olyan kis finom - kérdem meg a lányra mutatva.
- Pontozott vonallal, vagy folytonossal?
- Is-is? - kérdezek rá félve.
- Meglesz. Mi lógjon néhány végén? A kis köves megoldás okés? - kérdi meg.
- Ühüm - biccentek izgatottan.
- Szín legyen benne?
- Fogalmam sincs - túrok a hajamba tanácstalanul.
- Nagyon sötét? Amit csak közelről lehet látni? Messziről meg csak varázslatosnak hat? - elnevetem magam és biccentek. - Sötét zöld? Bordó? Ezek mennek hozzád - egy mosollyal bólintok rá erre is. - Rendben... ez körülbelül szerintem egy óra, míg megrajzolom minden részletével együtt, tudsz addig várni? Esetleg másik időpont?
- Várok - vágom rá rögtön.
- Ha akarod maradhatsz és nézheted, hogy rajzolom meg.
- Csak, ha nem baj - motyogom a combjaim közé szorítva a kezemet.
- Nem, de le kéne vennem a mintát, hogy hogyan rajzoljam meg - vigyorog rám kissé feszülten. - Másik szoba - sóhajt fel, míg fog egy papírt és ceruzát. Én pedig követem. - Istenem... ha Zayn ezt megtudja, megöl - csóválja meg a fejét. Ahogy becsukja az ajtót leveszem a pólómat.
- Melltartót is? - kérdezek rá könnyedén.
- Egyelőre nem szükséges, képes vagyok megoldani anélkül is - zavartan rakja elém a lapot, majd le az asztalra és kezd lassan pár vonalat húzni. Azt hiszem a melleim alapját rajzolta meg. - Oké... mégis le kéne venni - fintorog rám.
- Zayn nem fog róla tudni, nem is beszélünk. Ha te nem közlöd vele... - vonom meg a vállamat, míg hátra nyúlok és kicsatolom a melltartómat.
- Ti biztosan össze fogtok még akadni és egyértelmű lesz - rázza meg a fejét, míg a melleimre néz. Kissé zavartan toporgok egy helyben, míg kitöröl pár halvány vonalat és újakat rajzol. - Jól fog kinézni a felívelő minta - nyugtat meg. - Vissza veheted - morogja nekem még mindig azt a pár vonalat húzkodva. Én pedig két perc alatt öltözök fel, és már ismét kint ülünk.
- Nem fogunk össze akadni annyira, hogy lássa mi van a pólóm alatt - fintorgok rá az asztalra könyökölve.
- Oda meg vissza van érted - lehajtom a fejem és a hajammal kezdek játszani, míg sunyiba nézem, ahogy elkezdi a mintát rajzolni.
- Szomorú - motyogom a hajam rejtekéből.
- Neki biztosan, hogy kidobtad - mosolyog rám, aztán újra a mintára koncentrál. Látom, amint a tetkót beleszövi, amit kinéztem. A tenyér nagyságút. Két olyan öleli körbe majd a mellemet... tetszik.
- Nem dobtam ki. Együtt dobtuk ki egymást - közlöm vele az asztalán elfeküdve. A kezeimre rakom az államat amit a fa részen támasztok meg. Szemből nézem őt, amint rajzol és magát a rajzot, ami készülget és a tetkóm lesz.
- Miért? Ő nem beszél róla - nem néz fel rám, csak gyors vonalakat húz... egyenes vonalakat szabad kézzel. Nekem nem menne. Zaynnak tuti.
- Kikészül a munkámtól. Én meg az alapvető életétől. A rajongóitól... nem is tudták, hogy együtt vagyunk és már fenyegettek, mert páran jó párost láttak bennünk - fintorgok fel rá, mire ő felhördül. - Nem jó érzés minden nap többtucatnyi levelet kapni arról, mekkora semmit érő kurva vagy - osztom meg vele a rajzra koncentrálva inkább. - Szóval igen... amúgy is sokat kellett utaznia. Volt, hogy hónapokig otthon sem volt.
- De nem csalt meg - tudom, hogy nem...
- Tudom - mondom el neki is. - De ha haza jött is csak a vita ment, hogy miért dolgozok olyant, amilyent. Vagy a vita amiatt, mert nem jöhetett volna el a turnéról, de ő jött mert mondjuk engem megpróbáltak... - felsóhajtok. - Megölni, megkéselni, megerőszakolni... megfenyegettek, elakartak egyszer még rabolni is - röhögöm el magam. Egyszerűen csak egy csávó folyton követett és Albus bezárta pár napra. Máris minden rendben volt.
- Félti azokat, akiket szeret - csóválja meg a fejét Bob.
- Engem nem félthet. Egy olyan meló mellett, amit akarok, nem. Amúgy is, ő küldött el a Harvardra. És már akkor lemondtam azokról az ágakról, amik igazán érdekeltek volna. Maga az F.B.I. a gyilkosságokkal együtt és minden mocsokkal. A pszichiátria durva része. A honvédségi csapat pszichológus...
- Nem átlagos melók. Főleg nem veszélytelenek, kiscsaj... olyan törékenynek tűnsz - nevet rám felnézve a mondandója elejéig.
- Nem mondtam soha sem, hogy nincs bennük veszély forrás. De érdekelnek. És ja... kicsit törékeny vagyok, de amíg nem fogják be a számat, akármiből kimászok java részt - vigyorodom el.
- Kivéve a késelésből - közelebb húzza a virágmintát és szinte átmásolja... konkrétan másolja. Valahogy annyira mégsem zavar, hogy egy másik ember tetkója egy részletben rám kerül. Túlságosan tetszik.
- Ja, abból nem. De élek - vonom meg a vállamat kissé oldalra döntve a fejemet. Fintorogva kotorja arrébb a hajamat, ami az asztalra csúszik.
- Ha nem élnél, London sem élne - nézem, hogyan rajzolja meg a két mellem között felkúszó részt. Imádom... már most. Alig várom, hogy rám kerüljön.
- Tudom, mire célzol - jegyzem meg halkan. Zaynra... - De hidd el, nem olyan rossz ember ő.
- Egy szóval sem mondtam, hogy rossz ember. Csak dühös és erős.
- Nem bántana senkit, ha bajom lenne. Csak egy kicsit a családjával töltené az idejét. Legalábbis jelen esetben. Fél év múlva nem tudok nyilatkozni. Fél év múlva már lesz valakije - vajon milyen lányt választ utánam? Ismét valami teljesen más kalibert, vagy vissza tér az előttem lévő fajtához. A csajoshoz. Csak mert én nagy váltás voltam Amelia után.
- Kitudja - von vállat. - És most? Mármint szétmentetek, elkezdesz az áhított melónak hódolni? - imádom ezt a tetkót. Olyan... nőies.
- Fogalmam sincs. Ritkán van célja az életemnek - nevetem el magam.
- Mint valami öngyilkos - fintorog fel rám.
- Nem tervezek öngyilkos lenni... - megölni magam? Meghalni? Emlékszem, milyen volt a köveken feküdni és elvérezni. Mennyire zavart, hogy más döntött helyettem, annyira zavart hogy én nem akartam meghalni. Vajon, ha én akarnék meghalni, akkor más lenne? Alapvetően nem volt a vége felé fájdalmas... egészen laza és nyugodt volt. Leszámítva a tényt, hogy fáztam és féltem Christől. Ezek ellenére teljesen belenyugodtam és igen is nem egy rossz érzés vett körbe. - ... egyelőre - teszem hozzá végül. Én már semmit nem tudok magamról.
- Na, csajszi! - szól rám erélyesen, mire többen felénk pillantanak.
- Ugyan már, annyi öngyilkost kezeltem... annyiszor haltam már meg majdnem. Olyan sokszor volt halál félelmem. Semmi extrát nem látok már a halálban - motyogom, míg felemelem a kézfejemet és a pillangót fogom nézni. Bár Zaynhoz már semmi nem köt, és ha rágondolok az kibaszottul fáj, akkor sem bántam meg a tetkókat. És valahogy ez különösen tetszik. De még én sem tudom, mi az igazi jelentősége.
- Ettől függetlenül az élet szép és tele van alkohollal - nevet rám tovább rajzolva a részleteket.
- Az élet szép - ismétlem el én is. - Szörnyű pszichológus vagyok, mikor már ezt sem tudom igazán elhinni - motyogom továbbra is a lepkét nézve, de inkább már csak a koponyát látom.
- Amíg másokon segítesz, addig jó vagy - rázza meg a fejét.
- Ez kinek a tetkója lesz? - kérdem meg egy macskára nézve. Egy kis kivágott lapon pihen, az asztal szélén.
- Egy egyetemista lányé, akinek meghalt a macskája - egy pillantás elég volt neki a tetkóra.
- Jobb pszichológus vagy, mint én - nevetem el magam. - A csaposok néhánya is jobb - folytatom tovább az eszme futtatást.
- Mondanám, hogy már most kezdj el inni, hogy kibírd egy ülésre ezt a tetkót, de a fű megtette a hatását - röhögi el magát.
- Ennyire látszik? - fintorgóm rá kihúzva magam.
- Aki használja, tudja - egy apró és jelentőség teljes pillantást vet rám, majd ismét a tetkóra figyel.
- Ez kié? - bökők egy másikra. A világ térkép.
- Valami utazó csávóé. Két napig lesz itt, holnap varrom rá. Minden országban tetováltat magára, még a majáknál is beszerzett ilyen régi módi tetkót. Vágod... ahol még egyesével szurkodják beléd a tűt. Vésett tetkója is van. Amikor lekaparják a bőrt é...
- Elég - kérem őt nevetve. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy ne kérdezgessek a többi tetkóról.
- Na jó, kész - nyújtózkodik ki. - Külön szóba, vagy szeretnéd a melleid mutogatni még ennek a pár embernek - mutat a többiekre a szalon élő részén. Legalábbis itt mindenki zizeg... míg abban a szobában csak egy ugyan olyan elfekvő szék volt, meg a tetováló cuccok.
- Inkább a halott szoba - fintorodom el.
- Halott szoba? - nevet rám felkapva a rajzot.
- Hát itt nincs semmi, tiszta nyomott a kinti légkörhöz képest - magyarázom neki, mikor becsukja az ajtót.
- Erre lett kitalálva... ha híresség jön, vagy olyan testrészeket tetoválunk, amiket még mi sem igazán láthatnánk - neveti el magát. - És igen... nemi szervekről beszélek...
- Az nem fáj? - kérdezek rá nyíltan, míg leveszem a pólómat.
- Biztos fáj, nem próbálom ki magamon, bocs - fintorog rám míg megvárja, hogy levegyem a melltartómat is.
- Megértem.
- Megengeded, hogy én igyak? Még mindig Malik csaja vagy... - rázza meg a fejét, ahogy elfordul és rögtön meghúzza a flaskát.
- Alkohol gondok? - kérdezek rá konkrétan.
- A klienseknek van. Haveroknál iszok általában egy kortyot...
- Nem vagyok Malik csaja - fintorodom el.
- De igen, Zoe... - vonja meg a vállát, míg vesz egy mély levegőt, végül pedig igyekszik felrakni a mintát. Látom, hogy kellemetlenül fintorog, mikor a mellemhez ér, én pedig szintúgy kellemetlenül érzem magam emiatt.
- Jaj, Bob, könyörgöm! Felvarrhatja más is! - Ezt így nem fogom bírni.
- Jó-jó... csak szakmai alapok... - nyög a plafon felé.
- Köszönöm - hördülök fel, míg elfekszem.
- Ha nagyon fáj, szólj és tartunk pihenőt. Ha a fű mellett is piára lenne szükséged, szólj. Ha szeretnél kissé mozogni, szólj.
- Tudom, na hajrá! - izgatott vagyok, már látni akarom magamon úgy igazán. Elkezdi és elfintorodom a fájdalomra. Ez jobban fáj mint egy alkar... az tuti... - Fáj a piercing? - kérdezem meg, az ajkát nézve. Tetszenek az ajak piercingek.
- Nem jobban, mint az, amit most csinálok - halkan beszél, és ennek örülök. Ez azt jelenti koncentrál.
- Nehéz velük az élet? - lehet kéne egy. Úgyis mindig akartam.
- Nem igazán, az első két hét körülbelül necces. Amíg hozzá szoksz, kezeled... ugye nem ehetsz mindent. De amúgy én szeretem. Folyton eljátszok vele. De van, akinek nem jön be, az kitud tőle készülni. Viszont ha valaki szereti őket, vagy nyitott, akkor a smárt egy igazán új szintre bírják emelni - neveti el magát.
- Nem fura ilyennel smárolni? Nem akadsz bele semmibe? - hülye kérdés, de jogos.
- Fura az elején, mostanában is fura néha. De határozottan jó, legalábbis nekem bejön. Ez már tényleg személy függő. És eddig csak egy villába akadtam bele, mivel én mindig basztatom. De nem volt vészes, öt perc alatt megoldottam az evőeszköz dilemmát - akaratom ellenére is felnevetek, ő pedig elemeli tőlem a tűt. - Ne röhögj, mert ferdék lesznek a vonalak és az én tökömet téped le! - emiatt jobban nevetek, de ő készségesen megvárja, míg újra a vonalak mentén tud haladni. - Na és veled mi a helyzet? Te hogy bírod a szakítást? - nézem, amint a tűt egyfolytában a bőrömbe csapódnak és azon gondolkozom, hazudjak-e.
- Szarul... - adom meg az egyszerű választ. - Bár már régen szakítottunk.
- Tudod, hogy értem. Malik is eléggé maga alatt van. Csendes... visszafogott, ez nála elég fura - fintorogva alkot meg három pontot, majd az arca ismét kisimul. Zayn csendes és visszafogott... hát ez elképesztő. Komolyan, ez tényleg az... Ő folyton röhög. Oké, alapvetően csendes, de ahhoz mindenki hozzá szokik, hogy nem beszél feleslegesen. De, hogy még visszafogott is legyen... főleg haveri körben? Baszki... úgy beszélnék vele. De nem merem felhívni. És ő sem hív... szakítottunk. Itt az ideje, hogy ehhez megfelelően viselkedjünk. Nem lehetünk barátok, csak mert annak nem barátság a vége... hanem valami sokkal piszkosabb.
- Sajnálom - ez az igazság. Tényleg sajnálom... azt hiszem, jobban viselném, ha nem az lett volna az utolsó, ami hallok tőle. Hogy azért bámul, hogy memorizálja, mit vesztett. Hogy ő maga mekkora balfasz... és hogy sajnálja... amire rátett egy lapátot a becenevem... remek. Nem töröltem ki a névjegyét, képtelen vagyok rá. Ugyan úgy, ahogy apáét sem bírok kitörölni... még mindig... - Szar az egész - motyogom a plafont bámulva.
- Van szemem, nem is vagyok vak... ti még összejöttök. Erre a fejemet adom - elmosolyodom... hinni akarok benne. Ebben tényleg szívesen hinnék... szeretném, ha így lenne. Szeretném, ha neki és nekem lenne még közös jövőnk. Bár azt hiszem, már nincs. Már feléltük azt, amit nekünk adtak. Kicsit talán többet is, lehet ezért utálnak. Talán nem is akartak adni nekünk semmit. Elvégre... hány olyan pár van, akit a net hozott össze ilyen random módon? Még csak nem is társkereső, vagy valami... egyszerű sima chat. Random összedobásokkal... és én kikaptam őt. Hol a faszban lennék, ha mást kapok? Ha lelépek, mielőtt beszélgetni kezdek vele? Ha nem is kattintok duplát? Attól félek a föld alatt... ahogy ő is. Mind ketten halottak lennénk. Ötletem sincs, hogy éltem volna túl nélküle az egészet. És, hogy ő hogyan élte volna túl... kurvára utálom ezt az érzést. A fájdalomra koncentrálok, szinte azt akarom, hogy fájjon jobban. Fájjon annyira, mint a kés bennem. Akarom, hogy annyira fájjon, hogy ne tudjak gondolkodni... minden létező idegsejtemmel arra koncentrálok, hogy fáj a tű... hátha. Hátha elég lesz...


Sziasztok!
Na hogy tetszett a rész? Komikat kérek! Irtózatosan hálás vagyok az előző részhez érkezett komikért! Rengeteg volt! Hatalmas cuppp mindenkinek érte.
FONTOS! Változások jönnek. Mint a résznél is észrevehettétek, nincs rendesen javítva. Azaz egy rakat vesszőt kipakoltam, meg egyebek, de csak átfutottam rajta. Ez ezentúl így lesz! Viszont... Ezentúl lesznek olyan napok, amikor akár 2-3 rész is jöhet, de lesz olyan is, hogy egy sem. Érdemes lesz többször feljönni egy nap, mert ha több rész lesz, azok nem egyszerre jönnek, hanem elszórtan. Tehát tessék figyelni, hogy melyik részt olvastad utoljára! :D
Puszi: Klau

2 megjegyzés:

  1. Annyira megörültem mikor olvastam, hogy lehetséges, hogy több részt is kapunk :) Nekem fel sem tűnt, hogy lett volna benne hiba.
    Immmádom a tetkót, egyszerűen gyönyörű, szerintem eszméletlenül nőies, én is nagyon szívesen csináltatnék olyat, de sajnos nem merem bevállalni.
    A részről pedig, érdekes volt. Mintha Zoe elgondolkodott volna az öngyilkosságon. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz. Remélem valahogy tényleg újra összehozza a sors Zaynnel.
    Nagyon várom a kövi részt, imádás van! ❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. SzIa Klau!

    Eme fejezet, egy meg egy szervemet veresre festette. Erekkel keretezett rendszeremet telesen feltekerte.

    Azt a füves dekkel felfujtatott beszívott agyaggalambját!

    Hey, nenézetek le, habár nagyon szép a kilátás...de ne nenézetek le. Zyan, hogy kielégítsem a kíváncsiságod, válaszolok a felnem tett kérdésedre. Ugye milyen rendes vagyok? Szaval, azért nem a kanapémon vagytok, mert most nem az kell nektek...nem kaptok közös kanapén pihenést..még mit nem. Héé figyelek ám, tárd szét a karod...ez az ez az....figyeld Zoét Ő jól csinálja...és akkor most lehet mondogatni, hogy "csipj méhecske, csípj"....aztán jőhet a szívd fel fullánk a sok fájdalmat...de adj is .... na jobb lett? hm hm..? A méh csípés gyógyít ám,....és most a ti esetetekben is jót tehet...igaz fordított mehanizmus ként...de jót tehet...

    -Bob, de bírlak. Komolyan veszett egy személy vagy...
    Hm hm, miért érzem úgy, hogy azt a mandalát Zayn rajzolta? végül is mondtad neki a mulkor, hogy egyedi a stílusa és neked is rajzolhatna...véleményem szerint azért volt olyan sunyi az ábrázatod ;) :D

    - Hey Zoé eszméletlenűl frankó az a tetkó, tényleg rettentő nőies...cseszett jó...

    Nem tudom, hogy észrevetted-e, de rettentően jól egyensúlyozol az érzelmeid terén...igen ...már most jól megy....milyen izé ezt így kimondani ugye? Hogy jol megy...de egyébként tényleg....igaz ennek nem így kéne lenni...de ilyen az élet...és te nagyon jól zsönglörködsz a fájdalommal...
    -Igen, végül is, ez egy olyan erényes előny lehet, amit varázs erőként használhatsz..és te jó úton halatsz...és ettől még erősebb lehetsz...a lelki fájdalmat és kétségeket....elnyomhatod, ha felerősíted a tested fájdalmát....nem ez hosszútávon nem jó...de hasznos tud lenni, időközönként...
    -Nem is tudom...nekem is hosszú időbe telt...olyan te korod körül tudtam már rendesen használni eme.."tudást" előnyt...kicsi kortól uralt a testi fájdalom...és tudatalat döntöttem úgy..., hogy nem hagyom hogy uraljon....mert abból semmi jó nem sül ki és nekem is kevésbe rossz...és minél jobban fájt...annál jobban mentem előre...és valahogy stoppot nyomtak az érzékeim és tompult a dolog...és most már, ha lelki fájdalom van akkor meg a testit hagyom jobban uralkodni...egyszer egy illető megkérdezte "melyik oldalon fáj, mert akkor rá lép a másik oldalra és akkor már nem fog a másik oldal fájni...jobban mondva nem is fogom úgy érezni..."..igen mivel öszpontosul a fájdalom....és ez nagyon is jól működik a lelki és testi fájdalomnál is :) össze lehet hangolni....
    Kitartás erőss vagy...és küldjük az energiát :)

    Köszönöm szépen, mindkettőtöknek, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket!
    Puszi

    u.i.: Jaj, látom, hogy van fent másik rész is....de ...most nem olvashatom el azt is....meg fog ütni a guta estig...

    VálaszTörlés