2017. február 19., vasárnap

169. Rész

- Martin?! - amint felveszi, szinte lehetetlennek érzem visszafogni a hangom. - Mi a fasz ez? - kérdezek rá konkrétan az e-mailjeimet nézve. Receptek... kinyomtatásra váró receptek sora.
- A gyógyszereid - jegyzi meg halál lazán...
- Megbeszéltük.
- Szükséged van rájuk, Zoe - sóhajt fel, én pedig csak doboló lábakkal nézem azt a sok receptet, amit lazán kiválthatnék. Az ajkamat kezdem csipkedni... oh, istenem... oh, a picsába...
- Csesződj meg, Martin!
- Ne engem hívj könyörögve - röhögi el magát és már ki is nyom. Nézem a recepteteket és még csak a géphez sem merek hozzányúlni újra.
- Hey... szellemet láttál? - röhög rám Zayn a kezében szatyrokkal, ahogy Khalid lazán sétál mellette egy szatyrot tartva a szájában. Tovább csipkedem a számat és dobolok a lábammal. Nem fog hinni nekem.
- Én nem kértem ezeket! - nyögöm ki lehajtva a fejem. A kezeimet a tarkómra szorítom és csak a térdem közé húzom a fejem. Istenem... kurvára fáj a fejem...
- Cica? - hallom a lépteit, amint egy szatyor a földön köt ki. - Zoe? - a hangja megváltozik... tudom, hogy látja a gépet.
- Én nem kértem ezeket! - ismétlem el magam újra.
- Ki küldte és miért? Mikor?
- A doki... Martin... én... én lebeszéltem vele. Ahogy megígértem, de... - élesen szívom be a levegőt. Kiegyenesedem. Ökölbe szorítom a kezem, aztán hagyom elernyedni. És ismét ökölbe szorítom, és megint hagyom elernyedni.
- Lemegyünk az edzőterembe - motyogja, míg nézem, hogy kitörli az e-mailt. - Most - szól rám felállva. Átöltözöm egy perc alatt, ő pedig máris a kulcsát markolássza. A lépcsőt választom és próbálom meghajtani magam már most. Ha én ülnék a kormány mögött, akkor sem tudnánk jobban sietni. Így is körülbelül két perc és már ki is szállunk. Ő megy előre, köszön pár embernek. Csak olyan helyekre visz, ahol bízik az emberekben, erre már rájöttem.
- Hello, kislány - vigyorog rám valami hatalmas ember.
- Edz vele... kifáraszt - indít meg bátorítóan Zayn a hátamra rakva a kezét. - Ne féltsd... tényleg kemény - szól rá és már látom is, amint magára kapja a bokszkesztyűit.
- Stressz? - kérdez rá, míg felvesz két... fogalmam sincs mit. De lapos és takarja a tenyereit.
- Aha - biccentek kissé félve.
- Üss bele, felmérlek. Vigyél bele mindent - emeli fel elém a bal kezét, én pedig tényleg beleütök, hümmög egyet... fél óra alatt odáig jutunk, hogy konkrétan addig ütöm, amíg bírom. Martin egy pöcs! Martinnak nem szabadna ezt csinálnia... ez nem helyes... nem helyes, amit teszek. - Wohoo, csajszi! - nevet rám megrázva a kezét. - Térjünk át lábra, jó? - elvigyorodom és bólintok. Megmutatja, hogy kell, de már tudom. Rárúgok a kezére és ő arrébb lép egyet. - Kickboxolsz? - néz rám értetlenül.
- Pár edzésem volt - nyelek egyet és újra copfba kötöm a hajam. 
- Jó, oké... boxzsák akkor - mutat a kék anyagra. Megfogja, megmutatja, hova rúgjak, én pedig belerúgok.
- Fogadok, hogyha nem fogod, kimozdul a kis csajnak! - kiabál hozzánk valaki.
- Fogadok, hogyha még egyszer kis csajnak hívod a fogorvosod hálás lesz nekem - Zayn ordít vissza helyettünk.
- Nyugodj már le, te böszme barom - röhög rá az előttem álló öreg férfi. Zayn megrázza a fejét, addig néz engem, amíg el nem fordulok és utána máris hallom az ütéshangokat. De nem fordulok felé... azt hiszem, nem akarja, hogy lássam. - Kipróbálod, hogy kitudod-e mozdítani? - kérdi meg egy kedves mosollyal.
- Felőlem - vonok vállat, mire eláll a zsáktól.
- Itt próbáld megrúgni - segít ismét, én pedig veszek egy mély levegőt és úgy rúgom meg a zsákot, mintha Martin lenne ott... a receptekkel együtt... karöltve Chrissel és a késével. Majdnem előre bukok, ahogy a zsák kissé elmozdul. Alig ötcentit... A férfi megfog, többen füttyentenek. - Nem számítottam rá, hogy tényleg megmozdul... de igen... ha megmozdul, akkor nincs, ami megtartson, vörös - nevet rám és csak akkor enged el, mikor már stabil vagyok. Szuszogva fordulok Zayn felé. Elfintorodom azon, hogyan küld valakit a földre. És el sem fárad... Zayn lehetne igazán hivatalos versenyző valami verekedő sportban. Lehetne művész. Lehetne tetováló szalonja. Lehetne irodalom tanár... és persze lehet popsztár. Ahogy lehetne akár rock király is, ha érdekelné őt fele annyira a rock, mint engem. Zayn akármi lehetne...
- Ügyes, csak mérges - motyogja nekem a férfi, ahogy ő is Zaynt nézi.
- Világéletében mérges volt - fintorodom el.
- Soha nem vezeti le igazán. Néha ide jön, teljesen kisimultan, hogy csak nézze a meccseket... néha állat... néha közömbösen szétver akárkit. Elég jó a súlycsoportjában. Az egyetlen dolog, amit nem tudunk, mitől nyugszik meg - röhögi el magát.
- A csirkétől... - Zaynnal általában bejön a csirkés kaja. Attól folyton lenyugszik. De gondolom igazából tőlem tud... Legalábbis régen egyszer ezt mondta. Aztán kitudja.
- Jogos - röhög fel mellettem a férfi. Tompán hallani kezdem a csengőhangomat és máris keresni kezdem a telefonom. Végül Zayn táskájában találom meg és már fel is veszem, Helena pedig belesikít.
- Kiállításom lesz Japánban! - Japánban... emlékszem, hogy írtunk valami pályázatra... és a képekre, amiket ki kellett válogatni.
- Woaw! Gratulálok! - nyögök fel rögtön, ahogy igyekszem feldolgozni.
- És most tovább hívom a fél névjegylistámat! - hadarja el és ki is nyom, én pedig röhögve dobom vissza a telefont a táskába. Nézem, hogy Zayn teloja felvillan... az sms-t, ami jött neki. "Délután?"... Britney. Délután...
- Használhatom a futópadot? - lépkedem vissza a hatalmas és öreg férfihoz.
- Persze - biccent nekem, míg Zaynt nézi a ringben. Ráállok és lassan kezdem növelni. Egészen addig, amíg kellően fájdalmas tempót nem veszek fel. Érzem, hogy megbámulnak... és utálom ezt az érzést. Mégsem nézek el semerre, csak magam elé bámulok. Rohanok és rohanok... Kidobta. Azt mondta, kidobta őt... nem írok senkinek ilyen üzenetet, ha nem beszéltünk több hete. A futógép két oldalában kapaszkodom meg, ahogy a sebem szúrni kezd. A levegő is megakad bennem a fájdalomra. Leállítom a gépet és csak előre görnyedve várok. Nincs kényelmes pozíció ilyenkor. Lüktet... egy olyan fájdalmas szinten, hogy gyűlölöm, hogy nem ordíthatom el magam.
- Hey, minden oké? - kérdez rá valami srác mellettem elsétálva.
- Persze - elhalóan tudom csak kinyögni és értékelném, ha nem basztatnának jelenleg.
- Egyenesedj ki, ha beszorult a levegő, akkor jobb...
- A hasánál van szerinted a tüdeje? - mordul rá Zayn, míg egyszerűen megáll mellettem. - Szék? - általában ilyenkor leülök, nem mintha az segítene. Megrázom a fejem és még csak felnézni sem akarok rá. Öt percembe telik, mire úgy ítélem meg, hogy emelt fővel képes leszek innen kisétálni. Ő pedig csak áll mellettem megfeszülve, arra készülve, hogy bármit mondok, hogy mire lenne szükségem, már hozza is. Ritalin... nyugtató... LSD? Talán... Felnézek rá... egy fintorral köszönt, ahogy kiegyenesedem. A nyakára nézek, de a szívás nyomon kívül, amit én hagytam ott, nincs semmi. Semmi jel nincs rajta, hogy Birtney vad lenne veled. Élvez valakivel együtt lenni, aki gyengéd? - Minden oké? - kérdi meg végigsimítva az oldalamon.
- Persze, mehetünk? - nincs kedvem tovább itt maradni. Nem szólok semmit, míg ő hazafelé vezet. És ő sem... elmondanám neki Helenát, de valahogy egyelőre Birtney jár a fejembe. Igyekszem elképzelni Zaynt valakivel nyilvánosan, hosszú távon. Fogalmam sincs, hogy viselkedik más lányokkal. Nem tudom...
- Cica? - böki meg az oldalam, mire összerezzenek. A kocsi már a parkolóban van. Haza kéne mennem... délután átjön hozzá. Megvárjam, amíg elküld, vagy lépjek le? Fent vannak a cuccaim... át kell még öltöznöm. Kiszállok és mellette lépkedem felfelé a lépcsőn. - Hello - ő máris a földön van Khalidért... én pedig a ruhámat kezdem összeszedni és a fürdőbe vonulok. Zuhanyoznom kéne, de minél kevesebbet akarok itt lenni. Megnézem hány... kettő... ez már délután. Én nem akarok vele még egyszer összefutni! Sietősen kapkodom magamra a ruháimat. A pólómat nem veszem még fel, helyette a tükörben szemlélem meg azt az alig három centis heget. Zayn gyerekeket akar... végképp esélytelen lenne a kapcsolatunk. Magamra húzom a fekete egyszerű pólót és már ki is lépek. Gyorsan kezdek a táskámba pakolni, míg ő telefonozik. Valószínűleg Birtney-vel. Biztosan vele... vele kell, nem? Khalid itt maradjon, vagy jöjjön velem?! Istenem, miért ilyen nehéz tőle néha lelépni...? Zayn valami olyan mély szinten merül el a telefonjában, hogy fel se tűnik neki, amíg gyorsan pakolom össze mindenemet... tényleg mindenemet. Semmit nem akarok itt hagyni. Khalid mostanában több figyelmet fordít rám... de alapvetően biztosan jobban érzi magát Zaynnal, mivel nála nem kapott egy kisebb sokkot. Oké, Khalid marad. A táskám pántját markolászva próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy közöljem vele, leléptem... Túl gáz lenne, ha ő küldene el. Azt biztosan nem bírnám. Próbálom elképzelni őt Birtney-vel... és hányingerem lesz a gondolattól.
- Leléptem - nyögöm ki megrázva a fejem a képre, hogy az asztalon dugja meg. Nem... nem... halott kiscicák. A kés bennem... Chris... drogok... Khalid... brutális öngyilkosságok...
- Mit csinálsz? - néz rám értetlenül.
- Haza megyek, elég sok ideje csövezek itt... meg te is nálam. Magánszféra - engedjen elmenni ennyivel és ne kérjen arra, hogy tovább kamuzzak. Ez meg fog felelni neki, nem? Elvégre átjön Britney, így nem kell kínosan elküldenie valami szar indokkal.
- De nem zavarsz, Élet - röhög rám értetlenül az asztalra csúsztatva a telóját. Ne hívjon így...
- Magánszféra... Helena úgyis el fog utazni és segítek neki... segítenem kell neki - vonom meg a vállam a hátamra véve a táskát. Ne csinálja ezt... kurvára ne csinálja ezt. Értetlenül bámul rám, a táskámra. Körbenéz és szerintem realizálja, hogy eltűntek az eddig elől hagyott cuccaim. Elég gáz lenne neki, ha Britney látná őket. Khalidot nézi és ismét engem. A hám nincs nálam, gondolom ebből arra következtet, hogy Khalidot nála hagynám. Khalid nem is szereti Britneyt... Három perc, számolom... ennyi időbe telik, míg végignéz mindent, újra rám néz és a telefonja rezegni kezd. Rajta a Birtney név. Rögtön elveszi, nem mintha képtelen lettem volna már alapvetően elolvasni. Odasétálok Khalidhoz és megsimizem őt. Nem tudom, mikor fogja Zayn lepasszolni nekem. - Hali - motyogom a szőrébe, kissé jobban megölelgetve. Imádom őt...
- Zoe...
- Hello - mosolygok rá és még képes vagyok egy gyors ölelést is véghez vinni vele. És a halott kiscicák képe sem elég erős ahhoz, hogy ne képzeljem el azt, hogy Birtney öleli meg őt. Elengedem, a telefonja még mindig rezeg, én pedig kinyitom az ajtót. Birtney... Oh, na ne. Összeszorítom az ajkaimat... felvonja a szemöldökét és mögém néz.
- Mi a fasz?! - hördül fel Zayn. Előbb kellett volna lelépnem... ha egy perccel előbb lelépek, akkor ez most nem lenne ilyen kínos. Rövid gatya... trikó... tipikus nyári szerelés. Az én fekete hosszú gatyámmal és a pólómmal ellentétbe. Lila trikó... fehér gatya. Mint egy normális lány.
- Azt hittem, egyedül leszel már, mire jövök - közli Zaynra nézve. Ouch... Ouch... ouch...
- Kurvára ne játszd meg magad! Senki sem hívott, főleg nem én. Akadj le rólam! - Szóval... Zayn magát menti, vagy igazat mond és nem hívta. Vagy Birtney mond igazat... vagy ő akar nekem bekavarni. Birtney-t nem ismerem, annyit tudok róla, hogy tökéletesen normális modellnek néz ki... Zaynról mit tudok? Hogy szereti a szexet.
- Bocs - motyogom neki, ahogy kilépek mellette. Érzem a mellkasomban azt a zsibbadást. Nem fogom megvárni, amíg kinyílik a lift... nem fogom annyi ideig hallgatni őket. A lépcsőn indulok le.
- Zoe! - szól utánam Zayn, de annyira nem hat meg. Hátra intek még és amint úgy ítélem meg, hogy nem lát, máris gyorsabban kezdek menekülni a házból. Az alsó ajkamat harapdálva lépkedem az emberek között. Véletlenül sem hallgatok zenét... félek zenét hallgatni. Kocogva megyek lefelé a metróhoz. A szürke környezet valahogy barátságosabb, mint a fenti napfény. Még épp, hogy fellépek a jó szerelvényre... még csak három percet sem akarok itt tölteni tovább. Leülök egy szabad helyre és a fejem az üvegnek hajtom. Le akarok zuhanyozni... komolyan, nagyon le akarok! A kezemet ökölbe szorítom, aztán hagyom elernyedni. Zavar a hangos társaság a helyiség végébe csoportosulva. Őszintén szólva, minden zavar, ami hangos, éles, fényes... gyors, erős... Nézem, amint egy anyuka úgy fordítja a gyerekét, hogy ne lássa a hangosabbik társaságot. Feléjük nézek... cigi. Nem lehetne itt lent cigizni. Csupán robbanás veszélyes, de semmi extra... ki ne akarna felrobbanni egy szép csütörtök délután?
- Azonnal nyomják el a cigarettát! - szól rájuk egy idős bácsi előttem.
- Miért, mi lesz? - felé fújja a füstöt, míg ide lépked...
- Ezt itt nem szabad, ki van írva! - mutat a kiírásra a bácsi. A nő egyre inkább próbálja takarni a gyerekét. Mindenki az incidenst nézi. Magam mellé rakom a táskámat és veszek egy mély levegőt.
- És ki nem szarja le? - hajol előrébb az a pöcs.
- Anyád? - kérdezek rá konkrétan, míg felállok. - Most menő vagy? - kérdezek rá, míg megkapaszkodom, hogy el ne essek. Végigmér és megrázom a fejem.
- Te a késelős csaj vagy - nevet rám, kivéve a szájából a cigit.
- Te pedig a halott csávó leszel, ha nem kérsz bocsánatot az úrtól - szólok rá egy mosollyal. Kicsit sem félek most... semennyi félelem nincs bennem. Harag és düh van.
- És ha nem? - elém áll, az arcomba fújja a cigit... bólintok egyet lassan, míg elmosolyodom.
- Fogja be a fülét - tanácsolom az anyukának, mire rögtön teszi, amit mondok. Kiveszem a cigit a srác szájából és a homloka közepére nyomom. Felordít, hátra ugrik és elesik.
- Hey! - szólnak rám a haverjai, mire értetlenül nézek rájuk.
- Nem szabad cigizni, én csak elnyomtam. Mit nem értetek? - kössenek belém és addig ütöm őket, amíg valaki le nem tép róluk. Kurvára jó kedvemben találnak be a nyomorékok!
- Ki a fasznak hiszed magad? - miért hiszik azt, hogy csak mert közel állnak hozzám, félni fogok? Megkéseltek... ennyitől most már nem félek igazán.
- Sztárnak - mosolygok fel rá, míg végignézem, hogy a maradék három srác próbálja felkaparni a homlokát fájlaló barmot.
- Hát kurvára nem vagy az! - Oh... na ki mondhatja nekem ezt? Zayn. És ki nem mondhatja ezt nekem? Ez a fasz... Egy fejjel magasabb nálam... akkora lehet, mint Zayn. A lábamat elnyújtom a lába mellett, majd vissza felé térdhajlaton rúgom és térde esik előttem. Felhúzom a térdem és állon rúgom. Pár óra kickbox is hasznos tud lenni, ha nem őrültekkel vagyok szemben és nyugodt vagyok. Elterül... a srácokra nézek. Megáll a metró...
- Szerintem szálljatok le - tanácsolom nekik, mikor már több férfi is feláll végre. És ők leszállnak. Visszahuppanok a helyemre és ismét a lábamhoz rakom a táskámat.
- Köszönöm, kis hölgy - motyogja nekem az öreg bácsi.
- Semmiség - suttogom lehunyva a szemeimet és az üvegnek döntve a fejem. Semmiség... az ég világon minden semmiség... Én magam is semmiség vagyok, az élet is semmiség... a tény, hogy Zayn most valaki mást kúr...  ismét... semmiség...


Sziasztok!
És itt is a rész. Vélemények? Az egyik komi kicsit elgondolkoztatott. Van más is, aki nem szereti Zoe-t? Én személy szerint imádom, főleg ha jobban belegondolunk, hogy miken ment át. És Zayn? Róla mi a vélemény? 1-1 mondatban leírjátok nekem a véleményeteket róluk? 
Ha kapok több véleményt, akkor tuti, hogy holnapra lesz rész. :) De ez senkit ne befolyásoljon. :D
Puszi: Klau

9 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon régóta olvasom már a blogodat, de még sosem komiztam. Őszintén szólva, Zoéval olyan karaktert teremtettél, aki minden fiatal lány előtt példaként szolgálhatna. Imádom, egyszerűen annyira valóságos az egész történet, ami így kicsit viccesen hathat, hiszen ki gondolná, hogy ilyen egyszer megtörténik...Zayn pedig...egyszer fent, máskor lent..de még mindig jobb egy ilyen kapcsolat, mint egy olyan, ami nem működik. Tetszenek az életszerű helyzetek, egészen az gimis és az akkori lakhelyétől kezdődően a már diplomás felnőttként mind olyan szituációkat és problémákat vázolsz fel, amibe bárki beleképzelheti magát. Lehetetlen helyzetek, de valahogy mégis valós. Sosem volt még, hogy egy fanficet vagy egy blogot ilyen hosszú időn át olvastam volna. Mindig alábbhagyott a lelkesedésem és annyira mű volt az összes. A pszichológia pedig csak hab a tortán. Imádom.. Tényleg csak gratulálni szeretnék az egészhez, amit eddig véghezvittél és azt ajánlom, mindenképp folytasd az írást, ha ennek a sztorinak vége is lesz, mert van tehetséged hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy most írtál. :) Zoe karakterét nagyon jól formálja Des. Néha kissé durva dolgok történnek vele, de mindig feláll. Ezt nagyon imádom. A gimis része életszerű volt, a drogok leírása hasznos, a pszichológia pedig megint hasznos, mert észreveheted másokon, ha baj van. Vagy legalább is nagyobb eséllyel veszed észre, ha tudod, hogy mire figyelj.
      Remélem itt nem hagy alább a lelkesedésed, főleg, mivel jönnek még olyan részek, hogy uhhh...
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Szia Klu!
    1_1 mondatba? Hat higy ne...ez egy szajmenosnek tokeletes kihivas :D ;)

    Zoé: talpra esett, sokat látott, megélt csajszi. A jég hátán is megél. Már magábôl a neve jelentesebol rengeteg mindenre lehet kovetkeztetni a szemwlyiseget illetoen..élet ..szaval tobbszorosen belekodolt tulelesi rendszerrel rendelkezik.
    Vágyik arra, hogy ugy igazan szerethessen es viszont szeressek..de sok mindenbol adodoan fel...
    Sokkal erettebb a koránál...
    Mindent ossze vetve o egy olyan szemelyiseg aki akar koztunk is setalhatna...sot reszletekben mindamnyiunkban van egy 'Zoe' resz..
    Imádom a csajt..

    Zayn: nagyon birom. Ő is setalhatna koztunk...es sokakban fellelhetoek Zayn tulajdonsagjegyei is...
    Zoeval egy-egy suly a merleg ket nyelven..
    Ő is sokat megelt srác...rengegeg metelyel az eletet es saját magat illetoen is....hasonlo dolgokra vagyik mint Zoe.

    Inadom őket!

    Hát nem jott ossze az egy egy mindat :( ;)

    A reszről:
    Ô hogy az a dükezelési ingerekkel küzdő, streszt levezető, agyatfüstölő mezesmadzag szindromában szenvedő trágyadombot felkavarô rodhat kukacmaradványos Mindenségit Neki!

    -Martin, undorito vagy...oda megyek es ugy elek veled mint a gilisztakkal szokas...teszek rola hogy eltomodjenek a tomloid...
    - Zoe...ez a buszos balhe mar megsem lepodok
    -Zayn küld el az a pipacsvirágot onnan de gyorsan....

    Koszonom szepen Mindkettotoknek, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Puszi
    Imádlak ám Benneteket <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, ne haragudj meg rám! Az 1-1 mondat nem neked szólt! Vagyis de... neked is. hogy legalább 1-1 mondatot írjanak minél többen. De ugye tudod, hogy ha Te 1-1 mondatot írsz, akkor azt hittem volna, hogy valami nem okés? Imádtam olvasni, amit írtál!
      A gilisztás rész pedig... fetrengtem a röhögéstől!
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Hat vannak pillanatok amikor utalom Zoet, mert egyszeruen idegesito... Zaynt jobban birom, ot inkabb az elejen kevesbe :D
    Legtöbbször mind2t imadom meg magat a blogot es minden tortenest, bar a majdnem halal meg az eroszak az kicsit tulzas, de attól még siman visszaolvasom tobbszor is :D
    Imadas van, hamar a kovit! ;) ♥

    VálaszTörlés
  4. Szia Klau!
    Hát igen! Megint feladtátok a leckét! Ki bírja ki anélkül, hogy egy pillanatra legalább ne képzelje magát Zoe helyébe? Hát én nem! A blogot olvasva mindig azt éreutem, hogy egy kicsit kiszabadulhatok a saját kis világomból, és élhetek egy kicsit úgy, mint Zoe. Amivel jellemezni lehetne őt, az a bátorság, a szerethetőség. Ő tipikusan olyan lány, akivé a lelke mélyén minden lány lenni szeretne. Én biztosan. Kemény, mindig feláll, attól függetlenül, hogy éppen megkéselték, vagy meg akarták ölni. Zaynről nem tudok rosszat mondani, sajnos egyenesen odavagyok érte... De persze ő is elcseszte párszor, főleg Britneyvel, de remélem lesz annyi esze, hogy kiengesztelje Zoet.
    Nagyon várom a folytatást!
    X Bo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, Zoe mindig feláll. De szerinted mekkora sebek maradnak ilyenkor hátra? Én is mindig beleélem magam, amikor olvasom, utána meg mindig eldöntöm, hogy nem akarok ilyen szitukba keveredni. :/
      Zayn sokszor félrelépett, sok idiótaságot csinált, de én is imádom!
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Én is imádom Zoet :) Szerintem nagyon szerethető, és tényleg amiken átment... Más már rég megtörne, de ő nem mert piszok erős. Szeretem a személyiségét, hogy kiáll maga mellett és amiben hisz, hogy akit szeret azon állandóan segít, hogy mindig másokat helyez maga elé. Az én véleményem szerint egy nagyon jó főszereplő, akiről valamilyen szinten példát vehetünk.
    Zayn... Hát most nem tudok mit mondani, gyanús volt ez a Britney-s dolog... Igazából őt nem értem meg. Hogy ha annyira szereti Zoet és tényleg szeretné vele újra kezdeni, akkor, hogy volt képes annyiszor megcsalni őt? Én Zoe helyébe már rég nem is beszélnék vele. Sokszor azt kívánom bár lenne végre egy normális srác az életébe aki pótolni tudná Zaynt. Hogy Zayn is megtudja milyen Zoenak. Persze Zaynnek is vannak jó tulajdonságai és ő is nagyon szerethető személyiség.
    A részröl pedig annyit, hogy imádtam, eszméletlenül kíváncsi vagyok, hogy vajon mi fog lenni és tényleg én szerintem nem ártana Zaynt megleckéztetni. Zoenak is kéne végre egy srác akivel tényleg úgy gondolja, hogy helyettesítené (mondjuk az se teljesen jó) vagy akivel eltudná magát képzelni. Zayn is érezze már azt a zsibbadást a mellkasában. Nem ér, hogy ha Zoera csak rá néznek akkor féltékenykedik és már zavarja is el a srácokat. De neki persze szabad, de még hogy... Nah jó, lenyugszom :D
    A lényeg hogy imádom a szereplőket, a történetet és nagyon nagyon várom a részt, remélem megkapjuk ma :)
    Imádás van! :* ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sajnos a való életben is vannak olyan pasik, akik megcsalják a párjukat, amit valamilyen szinten normálisnak tartanak, de őket ne csalja meg senki. Érdekes kettős mérce. Valaki más Zoenak... el tudnád képzelni mással, mint Zaynnel? Én nagyon drukkolok, hogy Des összehozza őket. :)
      Puszi: Klau

      Törlés