2016. december 1., csütörtök

146. Rész

A mély nyomok hangzása ismerős. Az előző szülinapi ajándékára kapta ezeket.
- Zoe! - Xavier rámveti magát, én pedig átkarolom. - Enano, kibaszott régen láttalak - vigyorog rám összeborzolva a hajamat rögtön.
- El a kezekkel - lököm el. - Ez itt másfél órámba telt - mutatok a fejemre. Először is, begöndöríteni a hajamat, másodjára eltüntetni a halovány lila foltot az arcomról. Nehezen megy ez a sminkelés dolog...
- Mit vettél Mr.Pöcsfejnek? - Danny olyan lazán és észrevétlenül hajol át a vállam felett, hogy megugrok.
- Egy csekket - fordulok felé míg átkarolom őt is.
- Mire?
- Tetkó - szereti a tetkókat. Szeretem ösztönözni a tetkókra!
- Örülni fog neked - Harry vigyorára megforgatom a szemeimet.
- Örülni fog neki - javítom ki őt a hasánál eltolva magamtól. - Az ajándéknak - magyarázom tovább.
- Jaja, mondj amit akarsz. Jó látni - végig simít a karomon és tovább is áll.
- Fűt azért hozzá csaptál, ugye? - követ Xav egy tenyérbe mászó mosollyal.
- Hagyomány - biccentek neki. Furi ez a ház. Fura Zayn háza. - Merre van? - Fordulok körbe... túl kicsi vagyok ahhoz, hogy vállaknál többet lássak. Oké, hogy néhány váll felett ellátok, de rohadtul nem látom őt.
- Arra - indít meg egy irányba lazán Danny mosolyogva. Én pedig hiszek neki. Veszek egy mély levegőt, átverekedem magam a tömegen, aminek a felét nem is ismerem már. Még a baráti körét sem ismerem... huszonnyolc napja szakítottunk. Még egy hónapja sem. A zene vált és felröhögök, a régi baráti körünkhőz ez igazán illik. A tekintetünk találkozik, imádom azt a fajta mosolyt az ajkain.
- Even my ma'am think that my mind is gone
Még az anyám is azt hiszi hogy elment az eszem - rám nézve énekli el és máris felém lépked, ott hagyva valami lányt. Fogalmam sincs ki az, valószínűleg mindenkit a zeneiparból ismer innen. Gondolom ezért nem ismerem az emberek felét. Szóval azt a lányt is onnan ismerheti. Munkatárssal elvileg nem dug... mégis imádom az érzést, hogy minden szó nélkül ott hagyja.
- Szia - magához húz, nem is érdekli, mi van a kezemben. Egyszerűen átölel.
- Kukucs - motyogom a nyakába fúrva az orromat. Aprót próbálok szippantani az parfümjéből... de olyan jó, hogy nem bírom még eltolni. Szóval veszek egy mély levegőt. Istenem de jó... - Csodálatosan boldogságos szülinapot... Javadd - vigyorgok rá fölényesen, direkt a középső nevét használva. - Huszadik meg minden - döntöm oldalra a fejem, ahogy oda nyújtom neki a csekket, amire csak az árat kell ráírni. Értetlenül nézi, nem is nyúl felé. - Tetkóra. Csak és kizárólag arra költheted! És képet akarok róla - kötöm ki egy halvány mosollyal.
- Milyen tetkót szeretnél rajtam? - levigyorog rám, vállamat megvonom.
- Amit csak akarsz, ezt nem kötöm ki - rázom meg a fejem. Oda nyomom a kezébe a csekket, a kis tasakkal együtt. Ahogy keze hozzá ér a mosolya kiszélesedik. - Hagyomány - vonom meg a vállamat a fűre célozva ő pedig egyszerűen a gatyája zsebébe rejti.
- Az a pletyka járja, neked is lett tetkód, és én nem is tudok róla - ajkait megnyalja, nézem pár másodpercig majd biccentek. Jogos. Oldalra fordulok és felhúzom a pólómat. - Hmm - első reakció, aztán sikerül addig felhúznom, hogy a melltartó pántom felett is látszódjon minden. A hasam kissé kint van, de amúgy semmi extrát nem mutatok. - Ötletes - simít végig rajta. Amikor belém vágtak szerinte egy keresztet, végül is igaza volt. Most a melltartómmal párhuzamosan lévő vágást átalakítottam. Látszottak a hegek, egy hosszú, és keresztbe rajta három. Az elejére raktam egy halacska fejet, a végére egy kis farkat. A gerincét a sebhely képezi. Szóval végül is az oldalamon van egy kissé morbid halacska. De szeretem.
- Kicsit részeg voltam, kicsit Helena - magyarázom meg leengedve a pólómat zavarban.
- Maradsz, ugye? - pillant körbe gyorsan.
- Nem terveztem sokáig - nyúlok a tarkómhoz elpirulva. Tényleg nem terveztem sokáig, nem hiszem hogy sokáig tudok jópofizni mindenkivel körülöttünk.
- Nem engedlek ki, mindjárt szólok mindenkinek, hogy lökődjenek vissza az ajtótól, ha arra fele tévednél - vigyorog le rám lazán.
- És ha aludni akarnék otthon? - vonom fel a szemöldökömet karba fonva a kezemet.
- Aludhatsz itt is - tárja szét a karját egy kis mosolyt az arcán hagyva.
- Akkor én most iszok - rázom meg a fejemet nevetve.
- Támogatom! - kiabál utánam.
- Hol ihatom le magam nőiesen? - Danny oldalának csapódom, és nem érdekelnek azok, akikkel beszélget. Ő jobban ismeri Zayn haverjait mint én. Legyen így... ő a legjobb barátja. Én a haverja vagyok.
- Részeg leszel? Zayn is. Jól kezdődik - szemét megforgatja, elfintorodom.
- Danny - kezdem, hogy elmagyarázzam neki, nem fog megtörténni. Már levegőt veszek és nyitom a számat...
- Lift - elnyílt ajkaimat most össze csukom. - Megmutatom a piákat - maga után húz, konyha. A hűtőt nézem, minden kép ott van, ami a mi hűtőnkön is rajta volt. De csak egyetlen egy kép van kint róla és rólam... mikor végig nyalóm az arcát. Nálam van egy olyan, ahol valami bulin röhögök és ő rám mosolyog. Szeretem azt a képet. Szeret azt, ahogy rám nézett akkor és ott.
- Egy kérdés egy shot - lök elém egy feles poharat.
- Hányni fogsz - vigyorodom el, ahogy oda húzza a Malibut.
- Te is - vonja meg a vállát míg kitölti. Négy ceteseket tölt mindkettőnknek. - Kezdesz, vagy én? - lehúzom a piát, csak hogy értse, én kezdek.
- Hány ember tud a Liftesről? - újra töltök magamnak, van még kérdésem.
- Én és Xav tuti. A banda is szerintem. Ennyi - ő is lehúzza. - Ki szakított?
- Én és ő. Együtt. Mindketten kimondtuk - nagy levegő és ismét lecsúszik a pia. - Direkt dug vöröseket?
- Az összesben téged keres. Az egyiket Zoenak hívta - le se rakja már az üveget, csak tölti. - Miért nem jössz össze vele?
- Nem tudom neki megadni amit akar. Fáradt tőlem, komolyan belém fáradt - a plafon felé nézek. Kifújom a levegőt. Nem könnyű a szakítás téma. Újra lehúzom... soha nem fogok kifogyni a kérdésekből. - Jól van?
- Amennyire lehet. Megembereli magát. Néha elvonul, de nem félek attól, hogy akkora hülyeséget csinál mint Amelinál. - gyorsan hadar. Fogalmam sincs mikor fog valaki hozzánk ide jönni, és ki akarom használni az időt. Úgy érzem Danny is. - Jó ez nem igaz - rázza meg a fejét lehunyva a szemeit. - Ha rájön, hogy valaki lefeküdt veled azt megfogja ölni. Matt csak megemlítette, és alig bírtam leszedni róla - rám fintorog és lehúzza az ő adagját a kérdés fejében. - Volt más?
- Nem - rázom meg a fejem. - Nem megy. Még a csókra sem igazán hajlok mással - vallom be neki. - Egy kört kihagyok - intek neki a kis shotot nézve.
- Te hogy vagy? - megtámaszkodom az asztalon, felnézek rá.
- Nem tudom - lepillantok a piára... túl sokat ittam egyszerre.
- Komolyan Zoe, hogy vagy?
- Nem túl... jól - nyögőm ki. - Azt hiszem - teszem hozzá. - Zavarosak a mindennapjaim. Fogalmam sincs, sokszor összefolynak napok. Este dolgozom és tanulok. Reggel néha kidőlök. Olykor lelépek Helenával bulizni. Futni járok Khaliddal de már az is rendszertelen. Az alvásom is, emiatt altatók. Erre nem merek inni, a bulik ritkulnak... fogalmam sincs hogy vagyok. - hadarom el neki gyorsan. - Oké, így kimondva, szarul vagyok. De nem ennyire vészes - nézek fel rá rögtön, hogy megnyugtassam. - Egyszerűn este mindig könnyebben tanultam, és most, hogy nincs konkrét melóm, csak alkalmiak így felborult az, hogy nappal mindenképpen fent kéne lennem - magyarázom ki magamat rögtön.
- Hogy van az orrod? - felém bök állával és elmosolyodom. Tereli nekem a témát.
- A földhöz vágtak, de jobb mintha a golyó a gerincembe landolt volna szóval... - kezeimet széttárva vonom meg a vállam.
- Még jó - morogja mögöttem az érdes hang.
- Te szülinapozz - fordulok hátra hozzá.
- Te igyál - pillant mögém.
- Ittam - mosolygok rá ahogy megkapaszkodik a pult két szélénél mellettem. Hallom, hogy Danny elsétál.
- Többet.
- Le akarsz itatni? - kérdezek rá konkrétan.
- Mit érek vele, ha leitatlak? Mit tudnék veled csinálni, ha részeg vagy... amit józanon nem? - féloldalas mosolya miatt felröhögök.
- Az erőszak mindenhogy erőszak - elneveti magát. Hátrább lép és az ajtó felé néz.
- Jössz? - int a fejével, zsebre dugva a kezeit.
- Uhh haver... persze - muszáj közölnöm vele, hogy haver. Túl közel voltunk egymáshoz.
- Legjobb barátok vagyunk - húz oda magához a vállamnál átkarolva.
- Örökké legjobb barátok - nézek fel rá egy gúnyos mosollyal.
- Annyira jó barátok, hogy mindent tudunk egymásról - biccent nekem.
- Mindent - emelem ki hevesen bólogatva és egyet értve vele. Saját magunkat szívatjuk, és ez jó. Nagyon, nagyon jó érzés.
- Például a belső combodon az anyajegyet - nem néz le rám. A hasára ütök míg lehuppan az asztalhoz ahol megy a póker. Leülök mellé, nézem az arcokat és felkönyökölök az asztalra, míg Zayn ad nekem zsetonokat és magának is.
- Például a jobb kulcscsontod felett lévő érzékeny pontot. És a füled mögötti kis részt - motyogom neki a zsetonokat rendezve.
- Touché - suttogja míg elé osztanak két lapot. Megnézem az enyémet... egy fekete hármas és egy piros hetes. Semmi extra.
- Pszichiáterrel szemben játszani... - fintorog rám egy fekete srác.
- Pszichológus - Zaynnal egyszerre javítjuk ki és várom míg hozzám ér a kör. Ugyan annyival emelek mint ők.
- Khaliddal mizu van? - nem néz rám egy zsetonnal játszik az ujjai között forgatva.
- Megszenvedi, hogy nincs rendszer az életemben. Egyébként ugyan úgy lustálkodik meg minden - rámosolygok. Örülök neki, hogy Khalid még mindig érdekli őt. Ha már én nem. Oh... ez az énem a mazochista... hiányzott.
- Ha nincs ki vigyázzon rá, szívesen látom - laza hangnemet ütünk meg, mintha nem a közös kutyánkról beszélnénk szakítás után.
- Ennek örülök - vallom be neki míg most emelek egy kicsit. Két zsetonnal többet dobok be, ezért újra körbe megy a kör. Semmilyen jó lapot nem osztottak le nekem, de nem kell tudniuk. Zayn lejjebb csúszik a széken, végig nézek a hét játékoson. Velem együtt vagyunk nyolcan. Mindenki tipikusan póker arccal mered előre. Kopogok az asztalon, jelezve, hogy Check. Túl feltűnő lenne, ha most is emelnék. Bár nincs mire... de a blöff mindig bejön. Lerakják a következő lapot, két kettes van a lerakott lapok között. Mozgolódni kezdek, alsó ajkamat harapdálva, türelmetlenül várom, hogy hozzám érjen a kör. - All in - tolóm középre minden zsetonomat. A kamu, hogy drillem van. Kettes drill... ezt szinte akármivel leverik. De lány vagyok, kétlem hogy kinéznék belőlem hogy póker megszállottság csorog a véremben. Apuval folyton játszottunk régen, mint a sakkot is. Ezekben fogadtunk. Többen elfojtanak egy mosolyt, egyedül Zayn nyom még egy All in-t. Mindenki más bedobja a lapjiat. Leosztják az utolsó lapot, ász. Felfordítom a semmit nem érő lapjaimat, a többiek felhördülnek Zayn pedig egy mosollyal néz. A többiek azt hiszik magas lapjaim vannak, ezért bedobják és enyém a pénz. De Zayn nem... egyedül Zayn nem veszi be a blöffömet. A többiek mosolyogtak, mert azt hitték elrontottam. All in-t nyomva izgatottságomban lelepleztem a jó lapjaimat, így ők nem tudnak bukni. De Zayn... Zayn egy pöcs. - Tudod, hogy ez nem ér? - nevetek rá, mikor magához húzza az összes zsetont az asztal közepéről. Persze, hogy ő nyert... egy ászpár, és valóban egy drill. Nekem volt a leggyengébb lapom az egész asztalnál szerintem. Zayn pedig ismer annyira, hogy tudja, az egész csak blöff volt.
- Szép volt - biccent nekem az egyik srác.
- Köszönöm - nevet rá, mikor újra osztanak mindenkinek. - Kiestem - rázom meg a fejem mikor nekem is osztanának. Szabálytisztelő vagyok.
- Erős kezdés lett volna, ha nem bassza el - mutat Zaynra úgy az a srác, hogy ráfintorgok. Nevezze nevén, ne fintorogjon Zayn gondolatára és ettől az asztaltól Zayn az egyedüli értelmes ember, hogy kiszúrta a blöffömet. Zayn bedob pár zsetont és felvont szemöldökkel néz a srácra.
- Mondj el húsz imát azért, mert egyáltalán arra gondoltál, hozzá szólhatsz - morogja a lapjait rendezgetve Zayn. - Azért imádkozz, hogy ne tépjem ki a szíved, jó? Tovább se merd gondolni, hogy többet csinálsz vele - pillant felé könnyedén.
- Oh... már ennyi az idő. Neked ilyenkor pont tilos pókerezni - jajdulok fel elhúzva az asztaltól Zaynt túl játszva a szerepet. - Hülye fasz - közlőm vele lazán lehuppanva a kanapéjára. Nézem a kávézóasztalt, de olyan furán nagy. Tuti nem ő vette, nem tetszenek neki az ilyen bútorok.
- Bocs - dörzsöli meg az arcát. Lába idegesen jár én pedig fintorogva simítom kezemet a térdére. Aztán megfeszülök... annyira reflex volt... dermedten nézem a kezemet a fekete farmerjén. Egy helyben tartja a lábát. Előre nézek, a szemben lévő kanapéra... túl kínosan érzem magam.
- Milyen az Oxford? - kérdez rá Xav eldőlve a kanapén amit bámulok.
- Levelezős vagyok. Nincs kedvem mindennap másfél órát utazni - hadarom el aztán rájövők, mennyire röhejes lehetek. Ők nem hiszem, hogy látják a kezemet a lábán. Gáz, hogy ott van. Gázabb elhúzni... mit csináljak?!
- Jobb mint a Harvard? - Danny Zaynt nézi. Aztán engem... kettönk között pattog a tekintete.
- Fura me... - megakadok ahogy keze az enyémre csúszik. A szívem örülten verni kezd. Élesen szívom be a levegőt - ... mert ugye mester szak - dadogom zavarban. - De nagyon jó... csak nehezen igazodom ki és... - óvatosan simítok végig hüvelykujjammal a combja felső részén. - Más a szisztematikus rendszere az egésznek - motyogom az asztal sarkát bámulva.
- Hétvégén jársz csak így be? - Danny nem rejti el a mosolyát, tudja, hogy van valami...
- Szombatonként - kezemet el akarom húzni a lábáról, de megfogja és nem engedi el. Istenem... Olyan óvatosan kezd játszani a kezemen lévő gyűrűkkel... amiket még ő húzott rá. Baszki! Le kellett volna vennem! Már karácsonykor le kellett volna vennem. Lehajtom a fejem, a kezeinket nézem. Óvatosan mozdítom meg az enyémet, és érek hozzá az övéhez. Ő is a kezeinket nézi. Félek végig simítani az ujjain... annyira... jó. Élvezem, ahogy a bőre az enyémhez ér. Ahogy a kezem eltűnik az övé alatt. Néhány ujjunk összefűződik... de épphogy csak. Ő is ugyan úgy kiélvezi, hogy végig simítunk egymást ujjain... az összefonódott ujjaink is szétesnek... de végig egymás kezéhez érünk. A feje megmozdul, felnézek rá. Engem néz... olyan kibaszott szomorú tekintettel néz, hogy remegni kezdek. Az érzéstől, hogy egymáshoz érünk ennyire... intim módon. Holott csak a kezeink de... nagyon világosak a szemei. Olyan hosszú a szempillája. Van egy kis borostája, és imádom. A fekete haja... olyan régen mertem megnézni őt igazán. Kerülőm őt a szakítás óta. Még a liftes szex közben is alig mertem igazán megnézni magamnak. Most viszont látom az ajkait... annyira helyes. Rendesen összefűzi az ujjainkat, lefogja a kezem, hogy ne remegjen. El se tépi rólam a tekintetét. Én pedig nem bírom megtörni. Képtelen vagyok oldalra pillantani. ZHU Fadedje üvölteni kezd az erősítőkből... ez pedig valamit kitép belőlem. Folyton ez szólt, ha valami fontos dolog történt velünk. Most hallom először a szakításunk óta... és maga alá temet a sok emlék. Nem akarom elhinni hogy szétmentünk. Jobban megszorítja a kezemet én pedig most már inkább nem bírom tovább nézni őt, mintsem eddig, hogy nem bírtam őt nem nézni. Képtelen vagyok ránézni.
- Sajnálom - suttogja. Fejemet megrázom elhúzom a kezemet, és engedi. Combjaim közé szorítom mind a két kezemet. Emlékszem, milyen volt először megölelni. Először smárolni vele... milyen volt mikor lefeküdtünk. Óh te jó ég... Szemeimet lehunyom... túl sok emlékem van vele. A hajamba túrok és megerőltetve magamat egy mosollyal felnézek. Danny és Xav tökéletesen értetlenül mered ránk. És még páran... Zayn is körbe néz, azt hiszem ő sem érti. Nekem kezd leesni... fogalmam sincs mennyi ideig bámultuk a kezeinket aztán egymást. Tényleg nem tudom. Fogalmam sincs... kibaszott régen volt ilyen, hogy ennyire elmerültem volna Zaynban.
- Végeztetek vagy...? - Danny értetlenül gesztikulál a kezeivel.
- Ja - vágja rá Zayn és máris követeli valakitől, hogy kurvára váltsanak zenét.
- Azt hittük már sokkot kaptatok - vigyorog rám Xav. Fejemet megrázom...
- Ne - kérem őket halkan. Ne poénkodjanak most. Kurvára ne!
- Woho! - Harry a seggét rázva vonul el előttünk.
- Harry - nyögők fel mikor a piája a pólóm landol. - Nemár - pattanok fel a hideg miatt... istenem ez a pia mióta volt hűtőben?! Mi volt ez?! Folyékony nitrogén?!
- Baszdmeg Harold! - áll fel rögtön Zayn is.
- Bocsi - néz rám szemöldök ráncolva Harry.
- Ez kurva hideg - összecsippentem az anyagot és elhúzom a mellkasomtól...
- Adok egy pólót - vágja rá Zayn és már maga után is húz. Becsapja az ajtót és a szekrényében kezd turkálni. Nem nagy a hálószoba, sima széttúrt ágy, üres falak, pár szekrény. - Gondolom fekete - suttogja a kezében szorítva a pólót elém lépkedve. Lenéz rám, leejti a kezét maga mellé. Lehunyja a szemeit és megrázza a fejét. - Elfordulok - nyögi ki végül és tényleg elfordul. Gyorsan cserélem át a felsőt... és csak bámulom magamon a pólóját. Alig merek levegőt venni... rohadtul Zayn illata van. Felém fordul, lehuppan az ágyára és félig tenyereibe temetett arccal bámul rám. Én pedig őt.
- Hiányzol - mondom el neki én is.
- Te is nekem - biccent oldalra pillantva. - Nagyon - reményvesztetten néz fel rám míg szinte kileheli ezt az egy szót.
- De nem - mosolyodom el haloványan.
- De nem - biccent nekem egyetértve. De nem jövünk össze újra. Megértem miért nem. Sőt... nem kell őt értenem. Magam is értem miért mondanék nemet az elgondolásra is. Az alsó ajkamat kezdem csipkedni... nem kellett volna eljönnöm. Istenem nagyon nem kellene itt lennem! Megindulok az ajtaja felé, egy lépést teszek, egyetlen egyet. - Ne hagyj itt - megállok. Visszafordulok hozzá. Engem néz, nem tudom mit akar. Én sem tudom mit akarok. Leginkább őt. Hozzá kell érnem... muszáj hozzá érnem. Félénken sétálok felé, megállok előtte, és ő még mindig csak felfelé néz rám. A térdein támaszkodik.
- Ne haragudj - kérem őt vállat vonva kétségbeesve. Két kezem közé fogom az arcát és egyszerűen felhúzom magam felé és lehajolok. Komolyan muszáj. Kezei a combomra csúsznak és maga felé kezd húzni ahogy nyelve rögtön áttör a számba. Az ölébe ülök, ujjaimat a hajába csúsztatom és majdnem elsírom magam annyira élvezem, hogy csókolózunk. Átkarol és magához húz. Tenyeremet a mellkasára fektetem és lenyomom az ágyon. Megtámaszkodók rajta és a nyakához hajolók. A füle mögé nyomok egy puszit, hallom, hogy liheg. Érzem, hogy zakatol a szíve. Keze a végig simít a hátamon. A gatyám alá csúszik és belemarkol a fenekembe. Végig harapdálom a nyakát... istenem már megint mi a faszt csinálunk?! Markába zárja a tanga vékony anyagát és kissé meghúzza. Feljebb mozdulok rajta, vissza az ajkaihoz.
- Te ne haragudj - hadarja el nekem míg lehúzza rólam a pólót és már fordít is rajtunk. Lábaim közé csúszik, élvezem, hogy a teste hozzám ér. A pólója alját felfelé kezdem húzni és végül csak az ágyra dobom magunk mellé. A hasa a hasamhoz ér... nagyon jó. Végig csókolja a mellkasomat, a hasam aljáig és így tüntet el rólam minden ruhát. És magáról is mielőtt vissza mászna. Én pedig nézem a testét és beledöglők, hogy nem az enyém. - Gyönyörű vagy - csak a nyakamba morogja míg keze végig simít belső combomon. Ahhoz hozzá szoktam, hogy én remegek az izgalomtól sokszor, ha vele vagyok. Főleg ma... de ahhoz hogy ő is, ahhoz nem. Végig simítok a hátán, végig simítok rajta mindenhol ahol tehetem. A tarkójára csúszik mind két kezem és lehúzom magamhoz. Óvatosan kezd csókolni, játszik az ajkaimmal. Belém vezeti magát, a szemembe néz én pedig a takaróba nyomom a fejem. - Élet - orrát végig húzza a nyakamon. Feljebb húzom a hajánál fogva. Lassan kezd mozogni, ahogy nyelve eléri az alsó ajkamat máris küldöm az enyémet válaszul. Hiányzik... nagyon. Utálom ezt a kémia dolgot kettönk között. Derekamat átkarolja és kissé megemel... minden sokkal jobb lesz. Másik kezével a hajamba túr, könyökén támaszkodik, de az sem érdekelne ha nem támaszkodna. Élvezem hogy mindenhol hozzám ér a teste. Olyan mélyen csókol meg, hogy felnyögők. Alaphelyzetben, ezen mosolyogna, sőt, akár röhögne is. Most viszont csak igyekszik még mélyebben és lassabban megcsókolni. Végig simítok a hátán... érzem a sebeket. Óvatosan húzom végig rajtuk az ujjaimat. Valaki megjelölte őt sebekkel, aki nem én vagyok.
- Semmi baj - suttogom neki, mikor teste jobban megremeg és inkább a nyakamnál bújik el. - Minden rendben - vissza húzom a fejét, muszáj megcsókolnia még egyszer úgy, ahogy az előbb. Ezt pedig igyekszem a tudtára adni. Olyan megnyugtató, ahogy a csípője az enyémhez préselődik. Ahogy az ajkai is az enyémek ellen mennek. Hogy minden lassan és mélyen akar csinálni. Hogy remeg... Nem érzem úgy, hogy beszélnünk kéne most. Alapvetően néha szoktunk szex közben de most mindent elmondok azzal, hogy megcsókolom. Legalábbis remélem, mert nem tudnám hangosan kimondani. Homlokát az enyémnek hajtja, a szemeimbe néz... képtelen vagyok csókolózni vele, túlságosan kapkodom a levegőt. Ahogy ő is. Versenyzünk, melyikünk fullad meg előbb, kipróbáljuk, hogy vajon tényleg eltudom-e szívni előle a levegőt. Átkarolom őt, ő is engem ölel... annyira gyorsan tarol el az érzés, hogy még én is meglepődök rajta. És mint mindig, most végig nézi... és mint mindig elnyújtja az én örömömet azzal, hogy ő is átlendül a bizonyos vonalon. A változás annyi, hogy már nincs bennem, mégsem enged el. Csak ölel magához és fekszünk. Megint lefeküdtünk. Haverok vagyunk... barátok... szakítottunk és megint lefeküdtünk. És most miattam. Az óra kattogása alapján több mint negyed óra kell, hogy kimerjem nyitni a szemeimet és ránézzek. Ő pedig engem figyel. Közelebb hajol, és eszemben sincs előutasítani egy újabb csókot. Olyan érzésem van, mintha életünk első csókja lenne. Olyan lassan teszteljük és ismerjük meg egymást. Keze az arcomat simogatja, az orrom tele van az illatával. Áthajol a nyakamhoz, óvatosan csókolja meg a nyakamat. Ujjaim az oldalába mélyednek, ahogy elkezdi kiszívni. Megtépem a haját, imádom a haját... alapjáraton imádok benne mindent. Erősen szívja meg és én megrándulok. Csak jobban a testéhez nyomom magam, míg egy fáradt nyögés hagyja el az ajkaimat. Végig csókolja az utat a számig, és ismét csókolózni kezdünk. És én mászok rá... és én kezdeményezek egy újabb aktust, amit rohadtul nem kéne.
- Abba ne hagyd - suttogja nekem hátra tűrve a hajamat mikor megállok a mozgásban a kinti hangok miatt... ez nagyon nem jó amit csinálunk. - Kérlek ne Zoe - csak is az arcomat nézi, és én újra mozogni kezdek. A kinti röhögés ellenére... a zene ellenére, a buli ellenére. - Tudod mire gondolok, ugye? Nem mondhatom ki de tudod, ugye? - hajamat hátra fogja. Az arcomat akarja látni és ez meggyilkol. De tudom mire gondol... Szeret. Én is szeretem.
- Én is téged - lehunyom a szemeimet. Ujjai körbe rajzolják ajkaim vonalát. Rámosolygok és megharapom az ujja végét. Lassan húzza le az ujját, az alsó ajkamat is lehúzva ezzel.
Lehúz, és megcsókol.
Lehajolok, és visszacsókolok.


Kukucs! sajnálom, hogy nem volt rész. Halott vagyok, olyan fáradt vagyok. -szóismétlés... látjátok?!- Plusz most még nagyon fel is vagyok dobva de still semmi időm. Szóval izé, sajnálom, hogy az előző résznél a komikra nem válaszolok. Itt fogok, ígérem. Az előzőnél pedig elolvatam mindet és nagyon szépen köszönöm csajok! Imádlak titeket!

Ui.: Azért is bocsánat, hogy ezt a részt nem néztem át de ki akarok valamit rakni. 

5 megjegyzés:

  1. Szia Deees!

    Nincs átnézve...nem gond...a lényegen nem változtat: Imádjuk amit itt alkotsz!
    Ne, hülyéskedj, semmi gond, hogy nem volt rész, persze éjjel nappal olvasnánk...hegyre-főre...de komolyan így is köszönjük, hogy igen is sűrűn van rész, ahhoz képest, hogy mennyire telített napjaid vannak....és mind tudjuk, hogy milyen a suli...és még ugye az embernek magánélete is van...és mindig jön valami...az lényegtelen, hogy mit tervezel el..jön valami és az egésszet keresztül húzza..szaval komolyan nagyon szépen köszönjük, hogy még így is igen is sűrűn kapunk részt. és nem is akármilyeneket!

    A részről:
    - Zoé természetesen a tetkós csekk mellé fű is társul...ez alap :D Tetszett, ahogy kijelentetted, hogy csak arra költheti. Kíváncsi vagyok, hogy mit is fog magárra varratni...szerintem valami olyan "együttesen ütőset.."..amibe Te is és Ő is bennne vagytok.
    Höm a te tetoválásod se semmi, egyszerűen frenetikusan-idegborzolósan-zombiapokalipsztis idézően - elképesztő...komolyan...nagyon zseniális ötlet.
    - Tetszett, ahogy Dannyvel lefolytattátok a kérdezz és piálj játékot :)
    Danny tényleg remek barátotok....figyel rátok és imád bennetetek-igen Zayn most komolyan azt mondtam, hogy Danny imád téged..fintorodj el és mondd, hogy tudod :D
    - ÖhÖm...ami nektek jó "egymást szívatás volt"..ki mit és hogyan ismer a másikon az már nekem fájt :D....a pokeres játéklevezetés tökre élvezetes volt....na és ahogyan ujfent megmentetted egy hapsi pofáját attól hogy Zayn átrendezzem...szép volt...
    -öhöm...és az az elmerengés...én is merengtem veletek és totál kész voltam....és ahogy Danny rákédezett, hogy kész vagytok...és tulajdon képpen jelezték, hogy mondd már mivan...jót mosolyogtam...hiszen annyira levágják a jeleket és annyira szurkolnak, hogy az már szinte ember feletti :)
    - Harry véletlen " neharaguj, hogy rád öntöttem a piám" akciója, ha szándékos lett volna se sülhetett volna ilyen jól el.
    . Öhöm.....Zoé elképesztő ahogy érztkeltetitek egymással, hogy mennyire szeretitek a másikat, mennyire fontos a másik, mennyire tudjátpk, hogy bárki lehet az életetekben - párdon a tiedben nem, mert Zayn széttépi- nem számít senki, csak a másikótok senkivel se lenne, olyan,... másmilyet meg nem akartok...Te ki is fejtetted, hogy még a csókot sem igazán birod/birnád mással...
    Zany meg konkrétan, ha jár is más csajok barlangjában csak is hozzád hasonló csajokkal keresi a megkönnyebülést...amit végül nem ér el teljesen még akkor is ha valammennyire kiéli a vágyait...de a lelke nem szabadul fel és a gondolatai is Téged elytenek fogságba :)
    És elképesztő ahogyan átadjátok a rengeteg érzelem hullámot...eszméletlen!

    Des, nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam! Totált feltöltődtem! Remekül átadtál mindent ami ebben a részben van...bennünket is rendesen kifacsartál érzelmileg és imádtam! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, nagyon szépen köszönöm!
    Vigyázz magadra és kitartást, pihenj amennyit csak tudsz!
    Imádás van! <3
    u.i: nem válaszolsz, a komikra ...nem válaszolsz kész megértjük lényeg, hogy eljutnak hozzád látod a visszajelzéseinket...a véleményeinket kész...egyébként meg ha az energiád engedi írsz nekünk a végére kész ....komolyan megértjök ha késik a rész vagy ha nem válaszol a komikra....tudjuk, hogy a család és az iskola az első. Attól mi itt vagyunk és itt is maradunk és bármikor is kapjuk a részt elképesztően örülöünk neki! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...na ki van itt? na ki? persze, hogy a pofapüffögőjét be fogni nem tudó és a gondolatait elhalgdtatni képtelen Bez....
      én komolyan próbáltam harcolni az agyammal...hogy lényegtelen, hogy valamit kihagytam....de csak pörgette magát tovább és tovább...tulajdonképpen csak két dolgot szeretnék még leírni, de most megy annyit papolok a semmiről, hogy elfogom felejteni mit akartam :D
      Lehet meg kellene kérdeznem Zoét, hogy bevállalna e velem egy beszélgetést mert ez már téboly :D
      - Szaval az első, a zene lenne amikor Zoé elindult abba az irányba amerre az ünnepelt van és a zene váltott...azt hittem, hogy pont Az a zene fog szolni...gondoltam magamban, hogy miért is ne...sors fintora ...erre éppen akkor pont nem az szólalt meg...de megszólalt az este folyamán és pont jól "időzített" pont amikor merengtek...
      Na jó mekkorákat röhöghetsz már az én elmerogyantságomon..."sors fintora" "jó időzítés" :D....
      -A másik pedig az, hogy igen már kifejtettem, hogy milyen jól kifejtik szavaknélkül, hogy mennyire szeretik egymást és mennyire hiányzik a másik...de -ezt hagytam ki-, hogy ugyanakkor azt is remekül érzékeltetik egymással, hogy mennyire nem lesznek együtt....mert, ott van az a bizonyos "én nem illek hozzád, nem tudom megadni amit szeretnél, belém fáradtál'-Zoé részéről, Zany részéről pedig-"komoly kapcsolatot, akarok Ő pedig nem ilyet akar..vagy nem pont úgy ahogy én"....veszettül át jött ahogyan megforgadták egymásban a tört ugyanakkor szenvedélyes szerelemmel és firssen hullott toll puhaságával simogadták egymás testét-lelkét...
      - még egy valami ami most jutott eszembe de hamarosan befejezem már csak percek kérdése....Imádtam ahogyan Khalidról beszéltek....ahogy Zayn megkérdezte, hogy hogy van és fel ajánlotta, hogy vigyáz rá.....mondjuk ebben az is relylik, hogy így találkozhat pár percre- amit esetleg el is nyujthatnak - Zoéval és láthatja a vonásaiból, hogy hogy van....
      - Egyébként cseszett dolog, hogy mindketten iylen cseszettül kivannak...bezzeg amikor kicsit összekerülnek mindha - ugyan fájdalmasan- de minden a helyére kerülne...persze semmi sincs rendben...de valahogy újra minden megszünik- oké a "nincs rendben semmi és a nem vagyunk együtt és nem is leszünk együtt' füst ott gomolyog arra várva mikor szállhat le újabb folytó érzést keltve a két fiatalban még is ezerszer jobb minden ha együtt vannak...
      Na jó a két dologbol négy dolog lett...
      Befejeztem, komolyan. :)
      -persze ez csak addig 'biztos'..míg kattintok egyet az egérrel aztán megint jön valami :D- és hiába gondolom át olvasás után rendesen, hogy oké akkor kb. ezt fogom leírni mindig van valami.,....
      Na tüntem :D
      Imáldak! <3

      Törlés
    2. Kukucs! Imádlak...:D
      Köszönöm a megértést:)
      Zaynnak valami tényleg ilyen reakciója lenne:'D
      Komolyan, ezek után a kifejtések után, hogy te hogyan látod a részt, és miről mit gondolsz, vagy hogyan fog folytatódni... ezektől úgy érzem hogy tényleg egész fasza story:'DDD Mintha nem egy komit olvasnék a saját blogomon.
      Sors fintora... Destiny-nek neveztem el magam... micsoda irónia:D
      Kedvet kaptam a saját történetem olvasásához... elképesztő vagy!:D
      Köszönöm a kifejtéseket és észrevételeket. Imádom, ha még visszatérsz a saját komiaid alá!:D
      Tényleg nagyon szépen köszönöm, imádás van!

      Törlés
  2. Tegnap én lettem vokna az első kommentelő, de annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm írni.
    Örülök, hogy ismét kaptunk részt, már nagyon vártam. Valahogy azért nem tartom igazságosnak, hogy Zayn megdughat minden lányt, de Zoé még csak a csókolózásra se gondol. Meg ez a barátság dolog... Bár kibékülnének. Vagy kíváncsi vagyok, mi lenne ha Zoénak megtetszene egy srác, vagy udvarolna neki valaki. Zayn akkor hátha észbe kap. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő részben.
    Imádás van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletesen megtudom érteni.
      Zoe is megdughatna akárkit.
      A részek ugyebár jóval előrébb vannak már nálam, mint amiket ide kirakok, de ígérem válaszokat fogsz kapni!
      Köszönöm, hogy azért szántál rám energiát és komiztál (tudom milyen megerőltető, mikor az ember totál fáradt.) Imádás van! <3

      Törlés