2016. november 16., szerda

141. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Oda nyúlok alsó ajkamhoz és ujjaim végén látom a vért. Mégsem tudom abba hagyni az ajkaim harapdálást. Remegő kezekkel olvasom tovább az üzeneteket. Ez van... mekkora egy fasz vagyok, hogy oktalanul így beszéltem Zaynnal. Beképzelt vagyok. Sznob. Paraszt... maradjak tőle távol. Jobbat érdemelne úgyis. Ez az a pillanat, amikor az ajtó kinyílik. Én pedig nem mozdulok. Gyűlölném, ha látná, hogy remegek. Neki dől a falnak és engem néz. A szag árulkodik, de elég ránéznem, hogy tudjam... részeg.
- Mi van a száddal? - kérdi felém biccentve. Bele se gondolt? Kijelentettem... elmondtam neki, hogy nem bírnám ezt.
- Semmi - rázom meg a fejemet őt nézve.
- Leléptél - hördül fel.
- Le - a laptopot felé fordítom és felállok.
- Hol van Khalid? - szól utánam értetlenül. Azon is csodálkozom hogy egyáltalán haza jött. Londonba...
- Albusnál - közlőm lazán vele és úgy érzem befejeztem. A válaszadást, és a vele törődést is.
- Mi ez? - vissza fordulok, mert túl sok mindenre érheti, de ő a laptopra mutat.
- Ha nem vagy túl K.O. akkor olvasd el - intek én is a laptop felé. Ő pedig megindul, egyenesen... talán nem olyan részeg. Lehuppan és elkezdi őket olvasni... a hajába túr. Innen látom milyen gyorsan mozog a szeme. - Egy kibaszott világ előtt szégyenítettél meg - egyszerűen csak suttogom neki az ajtófélfának dőlve. - És te le se szarod - elmosolyodom ahogy hátra néz rám.
- Úgysem leszünk együtt soha sem - mosolyog vissza rám.
- Jó - biccentek neki ahogy megfordulok és belépek a szobánkba. Jó... kizárok mindent. Mindent míg előveszem az egyik táskámat és nyugodtan elkezdem bele rakni a dolgaimat.
- Mi a faszt csinálsz?! - kapja ki a kezemből ahogy felém magasodik.
- Lelépek - halál nyugodtan közlőm vele.
- Megint cica? - ez a mosoly undorító.
- Szerinted nincs itt az ideje? - őszintén akarom, hogy válaszoljon... de túl dühös ahogy, hogy ez megtörténjen.
- De... takarodj! - a táskámat az ajtóhoz vágja én pedig fintorogva nézem hogy esnek ki a dolgok belőle.
- Dühkezelés miatt megadjam az egyik kolléga számát? - kérdezek rá konkrétan míg oda sétálok és elkezdem visszagyűrni a ruhákat. Ez nem velem történik. Ez nem Zayn. Én magam sem én vagyok. Semmi gond nincs.
- Magadnak is keress egyet akkor!
- Melyik mentális problémám miatt? - kérdezek rá konkrétan.
- Aszexualitás? - pillant felém egy kedves mosollyal.
- Az nem mentális probléma - motyogom. - Tulajdonképpen... miért vagy itt? - felállok, az ágyra dobom a táskát. - Nem kéne valami szőkét kurnod éppen? Úgysem vagyok az eseted! - egyszerűen rákiabálok... órák óta ezeket olvasom... órák óta nézem újra a felvételt ahogy veszekszünk.
- Oh hát többet érnék vele ami azt illeti! - tárja szét a karjait.
- Woaw - bólogatok neki hevesen. - Mi tart vissza? Azt ne mond hogy én... menj csak. Hozzá lehet szokni mindenhez. Én már elég jól hozzá szoktam - megütném. Szétverném a táskával, de nem akarok lealacsonyodni odáig.
- Jogos, miért is tartanál vissza. Soha nem leszünk együtt - röhög a plafon felé, majd a szekrénynek dől. Én pedig ellökőm onnan és tovább pakolok.
- Baszdmeg - szűröm ki a fogaim között neki ahogy becsapom a szekrény ajtaját. Irritál hogy néz. Irritál hogy nem mond semmit. Irritál ő. - Kurvára nem volt ehhez jogod! - az egyik pólómat vágom hozzá, de az egyszerűen leesik a mellkasának ütközve.
- Mihez?! Ahhoz nincs jogom, hogy velem legyél?! Te teljesen megörültél?!
- Megaláztál!
- A faszt aláztalak meg! Magadat aláztad meg! - Az ajtó felé mutat, talán a laptopra utalva... talán az arénára utalva. Nem tudom.
- Oh bocs Zain! - emelem fel a két kezemet magam elé. Behúzom a cipzárt, de csak félig megy, mert becsípi az anyagot. Rángatom... nem enged.... fejemet előre hajtom és remegve szívom be a levegőt.
- Most elköltőzöl?
- Nem tudom - fordulok felé komolyan.
- Mitől fogod tudni? - vonja fel a szemöldökét értetlenül.
- Nem tudom - fogalmam sincs... rohadtul nem tudom. Ideges vagyok. Félek...
- Gyáva vagy? Egyszerűen azt akarod, hogy én mondjam ki, hogy vége? - kissé előre dől... utálom azt a rohadt vigyort a képén.
- Cseszd meg... - nézek rá fejemet rázva. - Egyszerűen... - hangom elcsuklik. Nem mondok neki inkább semmit. Kimegyek, a táskámat is viszem... ledobom a kanapéra és lecsapom a laptopot majd elkezdem elrakni a laptop táskába. Nem... ezt most megérdemelné... - Tudod mit?! - pördülök meg idegesen. - Baszdmeg! - tárom szét a karjaimat.
- A szőkét? - vonja fel a szemöldökét.
- Magadat! - végleg elvesztem minden türelmemet. - Kurvára baszdmeg magadat! Azért nem tudtam, mert azt vártam, hogy...
- Hogy bocsánatot kérek? - vág közbe.
- Nem - nyögők fel. - De - ismerem be a hajamba túrva.
- Miért kérjek bocsánatot? - közelebb lépked, előttem áll meg. Felém magasodik... és igen is túl félelmetesnek tűnik így... most. - Mert veled akarok lenni? - hördül fel. - Azért kérjek tőled bocsánatot, mert nem szégyellek felvállalni. Kérjek bocsánatot mert elhittem, hogy valami komolyat akarnál velem? Kérjek bocsánatot mert letagadsz? Kérjek bocsánatot azért, mert nem lehet normális életünk?! - hátrább lépek a hangja miatt...
- Én komoly dolgokat akarok tőled... - a kanapé karfájára huppanok. Fejemet lehajtom... gyűlölöm ezt a fajta Zaynt. Nekem pedig soha nem adott ebből az oldalából. Soha nem használta ellenem.
- Legalább néznél a szemembe mikor kijelented - röhög fel ismét. Én pedig felnézek rá. Talán érhető az állás pontja... de úgy érzem az enyém is. A szemeibe nézek... alsó ajkamat ismét elkezdem harapdálni és érzem a vér fémes ízét... nézem a barna szemeit. A karikákat a szeme alatt... a sápadtabb bőrét.
- Szeretlek - közlőm vele egyszerűen. Magától értetődő. - De értem - vonom meg a vállamat még mindig ránézve.
- Kifejtenéd, hogy mit? - dönti oldalra a fejét.
- Hogy szar neked velem - kezemmel felé intek. - Hónapok óta azon gondolkozom, miért nézel ki ilyen fáradtnak. A banda miatt, vagy miattam. Azt hiszem miattam. - Eddig bírtam, nem bírok a szemébe nézni. - Gyáva vagyok. De nem kérem, hogy te mond ki. Felőlem legyen vége... Én nem fogom ezt a kapcsolatot felvállalni. Ez is... - most mit mondjak? Már amúgy is mindegy. Mégis röhejesnek tartom, hogy miközben közlőm vele, hogy szakítsunk inkább betegségekre gondolok... akármire aminek nincs köze hozzá. Nem sírtam, mielőtt bejött az életembe. Aztán túl sokat sírtam... és úgy érzem most hogy kilép belőle, ismét nem akarok sírni. Bár még velem van... de nem igazán. És úgy érzem, már nincs joga sírni látni. Nem akarom, hogy sírni lásson. Itt van még, de már rég nincs az életemben. Tegnap még minden normális volt, olyan volt... mintha... mintha minden rendbe jönne. - Ez is túl sok, amit most kapok - nyögőm ki végül felemelve a fejemet. - Szóval hajrá... nem állítalak meg - intek az ajtó felé. - Menj és dugj meg egy szőkét, mert mi már nem dugtunk három hónapja. Nem vagyok aszexuális. Csak sérült - motyogom neki. Nem bírok a szexre gondolni... nem könnyű azok után, hogy majdnem megerőszakoltak megint. Ő meg még az elsőről sem tud igazán. - Komolyan Zayn. Menj és dugj meg valakit. Talán minden jogos amit írnak rólam Twitteren - vonom meg a vállam, beleegyezve abba, higgyen amit akar. - De ne merj azzal vádolni, hogy semmi komolyat nem akartam tőled - felállok, eloldalazok mellette és behúzom a laptop táskát.
- Ennyi? Komolyan ennyi? Kidobsz? Közlőd velem, hogy dugjak meg valakit és ennyi?! - beáll elém... ideges... túl ideges.
- Kérjek bocsánatot? Bocsánat - mit tegyek neki? Komolyan mit?!
- Legyél velem őszinte végre egyszer és közöld velem, hogy nem bírnád nélkülem! Legyél őszinte és ne engedj el ennyire könnyen - szinte felnyög. A fejemet lehajtom... hónapok óta kamuzok... érte és magam miatt... nehéz őszintének lenni. Mindenben kamuzok. A nyilvánosságnak... néhány havernak. Nehéz.
- Zayn, mi a faszt akarsz? - tudni akarom mit akar. Mit vár tőlem... és azt fogom csinálni. Farkas szemet nézünk pár súlyos és bántóan csöndes másodpercig. Néz... a tekintete ide oda vándorol rajtam. Végül az ajkaimon állapodik meg. Én pedig beszívom az alsó ajkamat, eltüntetve róla a vért. Küzdjek érte? Hogyan? Hogyan küzdjek érte úgy, hogy magamért sem tudok? Ha azt mondja nekem, hogy varrassam magamra a nevét, menjünk azonnal. Ha azt kéri, legyek a felesége, igent fogok mondani. Ha megcsókol, ezen a kanapén fogunk dugni. De mégis mit vár el tőlem?! Nem megy! Kicseszettül nem megy! Túl sok... túl sok volt ez a pár hónap. Túl sok ez a pár év magam mögött...
- Megdugni valami szőkét - olyan halkan mondja ki. Olyan csöndes az egész... a csendes házban... a halk hangja... a kimondott szövege mögött megbúvó tartalom. Még az agyam is csöndes. Kikapcsol és ismételgeti mit mondott. Megdugni... valami szőkét.
- Biztos? - olyan vékony a hangom... a mellkasát nézem... nem tudom őt nézni. Nem megy. Küzdeni akarok érte, és ennyi telik tőlem most. Hogy vissza kérdezek. Azt akarom, hogy ő is küzdjön értem. Hogy erre most ismét azt felelje "Nem, ez bunkó volt tőlem... bocs". Ennyi elég lenne. Hogy csak ezt az egy mondatot vissza vonja.
- Igen - magabiztos a hangja. - Szakítunk? - nyelek egyet... tovább nézem a hevesen emelkedő mellkasát. Vissza kell fogjam magam, hogy ne rázzam meg a fejem, hogy ne kiabáljak rá: nem! Ne essek neki, hogy rohadtul nem teheti ezt. Nem teheti ezt velem... velünk. Azt kéri küzdjek érte, küzdeni is akarok érte de... legyek az a fajta ember, aki könyörög valakinek hogy maradjon vele? Hívjam elő a szánalmát... irántam?! Nem... nem megy...
- Szerintem válaszoltál már a kérdésre - nem akarok rendesen beszélni. Motyogok... nem tudom megtörni ezt a hatalmas csendet ami közénk áll. Ő mégis olyan közel van hozzám. A képébe vágnám, hogy mégis ő volt az, aki kimondta vége. De tudom, hogy túl nagy volt benne a szerepem. Szinte kiprovokáltam. Mi az istent csinálok... nélküle? Mit tud ő csinálni nélkülem?!
- Ja - zsebre dugja a kezeit. Ellépek előle... nem bírom érezni a mentol cigi és az alkohol illatát. Leülök a kanapéra... meredek magam elé, és ő nem mozdul. Szakítottunk. Zayn meg én szítottunk. Mit... csinálok most? Milyen nélküle az élet? Fogalmam sincs. Én nem emlékszem... ráharapok a mutatóujjamra és tovább meredek magam elé. A könnyeim elhomályosítanak mindent, de nem engedem kibuggyanni őket. - Lelépek - még mindig nem mozdul. A szőkéhez... valami szőkéhez lép le. Megdugni.
- Eddig is azt csináltál amit csak akartál - vonom meg a vállamat. Soha nem közöltem vele, hogy ne menjen ide vagy oda... egy szó nélkül hagytam ha inni ment vagy valami... most sem fogok közbe szólni. Ha belerohadok sem...
- Tudom - miért nem megy el?! Az örökkévalóságig nem tudom tartani magam.
- Miért nem mész? - felpillantok rá, jó pár perc csend után. Nem bírom!
- Ha kisétálok... lezárul egy nagyon hosszú szakasz - vonja meg a vállát oldalra fordulva. Körbe nézve a házban. Azért nem megy el, mert lezárul egy szakasz. Nem azért nem megy el, mert én zárulok le számára.
- Nézz rám - kérem őt egy mély levegővétel után. Ő pedig rögtön megteszi. - Ez már lezárult, mikor kimondtad, hogy szakítsunk. Mikor kimondtad, hogy megdugsz egy szőkét. És lezárult ez már akkor, mikor felhívtál a színpadra - a fejemet megrázom, az ajkaimat összeszorítom. - Lezárult, mikor arra kértelek tagadj le. És lezárult, mikor nemet mondtam arra, hogy felvállalj. - Annyira elcsesztem mindent... annyira nagyon elvagyok cseszve. - Minden rendben lesz - mosolygok rá. - Komolyan Za... - mit mondjak... mégis mit mondjak?! - Egyszerűen csak rendben lesz minden - nem fogom neki azt mondani, hogy Zayn. Számomra ez egy becenév amit most már az egész világ használ. És mégis képtelen lennék most kimondani, hogy Zain.
- Túlságosan érdekelnek téged mások - jegyzi meg nyugodtan. Biccentek míg az asztal sarkára összpontosítok. Igaza van. Sok mindent mondana, még mindig ideges. Dühös... köze lehet valami szőke megdugásához. Vagy legalábbis ahhoz, hogy túl sokszor hozom fel. Le se tagadom, hogy zavar. Felpillantok rá... még mindig itt áll. A táskámat nézi.
- Kiköltözőm - rám pillant. - Nem fogok jelenetet rendezni, se semmi. Így is elég mélyre süllyedtem - halvány gúnyos mosolyra húzódik a szája és fogalmam sincs mire gondolhat. De nem az-az .... exe... leszek aki csapkod és hisztizik.
- Leszarom - hördül fel megfordulva. Persze, hogy leszarja. Keze a kilincsen... felsóhajt aztán a homlokát az ajtóra hajtja. Egy pillanatig elhiszem, hogy talán vissza jön... lehajol és megcsókol és elfelejtünk mindent. Egy röpke pillanatig elringatom magam ebben az álomképben, így pedig a mellkasom nem akar szétszakadni. - Szia - itt pedig vissza tér minden nehéz súly... minden csomó a torkomba... minden fájdalmas gondolat. Kisétál? Ennyire egyszerű az egész?
- Szia Javadd - remegve fújja ki a levegőt. Úgy néz vissza rám, mintha most szúrtam volna hátba. Összeszorítja az ajkait, megrázza a fejét és becsapja maga után az ajtót. A csend rám telepszik. Felhúzom magam alá a lábaimat. Ajkaimat csipkedni kezdem a kezemmel, míg magam elé meredek. Szakított. Szakítottunk. Lelépett... Elhagyott. Megdug valami szőkét. Az első csepp végig folyik az arcomon. És továbbra is csak magam elé meredek, remegő kezekkel ahogy az alsó ajkamat tépkedem. Egyetlen egy könnycseppet engedek végig folyni az arcomon. Egyet, ami az államon megakad majd végül ismét megindul, végig szánkázik a nyakamon és a pólómnál leli a halálát. Egyetlen egy könnycseppet Zain is megérdemel, amit nem törlők le. Végül letörlöm a többit és felállok. Az első költöztető számát hívom fel... nem érdekel melyik a legjobb ajánlat... hogy kik a legkedvesebbek. Az első megteszi. Életemben először pedig képtelen vagyok kizárni a saját gondolataimat... mit fogok tenni Zain nélkül?! Hogy élek Zain nélkül? Milyen úgy élni, hogy nem telefonálok vele mindennap? Ő az életem... köré építettem mindent. Szó szerint mindent! Fogalmam sincs, hogy kell új életet kezdeni. Rettegek... rettegek a jövő évtől. Rettegek a jövő hónaptól. Rettegek a jövő héttől. A következő naptól. A következő órától. Még a következő perctől is... konkrétan mellette nőttem fel. Fogalmam sincs, milyen az, amikor nincs mellettem. Hogy tudtam így elbaszni?! Hogyan voltam annyira életképtelen, hogy megtartsam őt? Régen igazam volt, békén kellett volna hagyni. Elfelejteni. Túl jó volt hozzám régen. És ma még inkább több, mint én. Zayn Malik... a One Direction tagja... akit lassan három éve ismerek. Akivel együtt vagyok... akivel együtt voltam. Akivel együtt voltam körülbelül két évig. Ő most valakit éppen megdug. Ő tudja mit csinált előttem. Én nekem fogalmam sincs. Soha nem leszek az a Zoe. Teljesen más lettem... magamat sem ismerem. Fogalmam sincs... jézusom, komolyan rettegek... nem... nem tudom mihez kezdek. Idegesen törlöm meg a szemeimet és igyekszem dobozokat keresni... Vége van... vége.


Kukucs! KÉRLEK NE UTÁLJATOK! *boci szemek* Végül is, nem volt ez olyan csúnya... *lesüti a szemeit* Tudjátok jól skacok, hogy imádás van, ugye?! *Kínos mosoly* 

Ugye mindenki tudja, mennyire imádom. Így van? Tudjátok, nem?!

19 megjegyzés:

  1. Heyho Des!
    Olvastam.....elmelyultem....amit gephez jutok irok....:)
    Ez nagyon utott...de tudtuk mindannyian h ez el jon...ok is tudtak ettol rettegtek....
    Oh bakker...Des csucs vagy!
    Mennem kell....de jovok meg es leirom amiz az agyam tartalmaz.
    Koszonom hogy olvashattam!
    Imadlak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs! Köszönöm, imádás van! <3

      Törlés
  2. Neee... Sírás kerülget. Ez nagyon nagyon rossz. Kérlek ne dugjon meg egyetlen szőkét se. Senkit se. Úr Isten remélem még ma tudjuk olvasni a folytatást. Kíváncsi vagyok a következő részekre.
    Imádás van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj ne. Imádlak, ne sírj. Legyél happy. Bár mondjuk... már fent van a kövi rész. Szóval izé ja... :D Imádás van! <3

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Hali
      Ez most komoly!!???? ...nneeee mar! ... ez most nagyon betalalt.. sirtam 😢😢 ne szakitsanak maarr!!... nem hiszem el 😤😢😢😧😧 legyen ma resz lecci ❤❤❤ nem ugy volt hogy zayn nem engedi el zoet es hogy minden lanykerest komolyan gondol? .. hajj ki gondolta volna hogy szoke csajt fog megdugni??!? 😢😯😯😠😠😠(mindig a szokek nyernek!!.. ki gondolta volna?) Essen le zayn farka ha bele dugja a kukijat a szoke ribancba..vagy legyen ecces!! 😬😠😠😠😳😳😢😢😢🙈💔💔💔💔💔💔👎👎👎💔💔💔💔

      Törlés
    3. Kukucs.
      bezony komoly. És neharagudj <3 Nem nyernek mindig a szőkék, ez csak egy hajszín:D Nyugalom, szeretlek, higgadtság és boldogság van. Imádás is van!

      Törlés
  4. Heyho Des!
    Géphez jutottam...a gondolataim nagyjábül egyben vannak....
    Na akkor elősször is kezdjük ott, hogy köszönjük szépen, hogy már is kaphattunk részt!
    Bármi bárhogy is alakult imádunk!! Igen tudjuk, hogy Te is imádsz bennünket :) <3!

    Na és akkor a rész:
    Hej...de nehéz ez így már van egy összeállt kép a fejemben...de mindig csapódik hozzá plussz valami....

    Zoé természetesen muszáj volt megnézni újra a veszekedéseteket..nem volt elég ott lenni ...átélni..és a hozzászólásokat, megjegyzéseket is elkellett olvasni...na igen én is és szerintem még sokan rajtam kívül ugyan ezt tették volna....
    De drágám,-nagyon nehéz kizárni a külvilág zaját.., hogy miket rikácsolnak-de muszáj...igazság szerint ahogy te is mondtad...tulajdonképpen rá "beszélted" Zaynt arra, hogy kimondja, hogy vége....
    Ez már egyébként tényleg nagyon régóta a levegőbe lóg....ennek bármennyire is nem szerettük volna, "így kellett történnie"...én abban hiszek, hogy minden okkal történik...szaval ez is.. (Des jókat röhöghetsz most ..."okkal, persze mert úgy írod meg :D) szaval meg van, hogy miért így kellett....kicsit különk kell lennetek....Zoé mindig attól félsz..hogy...vagy is mindentől félsz...., hogy az embereknek teher vagy, hogy a családodnak ami elégé zilált..teher vagy..hogy a segítséged is teher, hogy Albuséknak nem felelsz meg, hogy a munkádban csödöt mondtál...mert történt amit történt...hogy rajta se tudtál segíteni, hogy mi attad van börönben, még talán Tim miatt is magadat okolod....
    Zaynek nem vay elég jó...de basszus, te vagy a legjobb dolog ami történhetett vele.-...aztmondod, hogy Zayn sokra vitte ...nagy lett és , hogy te meg sehol kakkuk vagy...akkor egy kicsit nézz már körbe drágám....rengetegre vitted.....Egyetem.....mesésen bánsz az emberekkel...ott a rengeteg példa...na és a "rendelőd is" rengeteg mindenkinek segített...igen meghalt egy pánciensed, beteget/kinek, hogy tetszik/, de te nem tudtad megakadájonzi megtörtént volna mindenképpen....
    A barátaid életébe is fényt hoztál és végül is ez fordítva is így van...
    Albusnak egy kincs vagy....és már már családtagként kezel....
    Zayn álltal is egy családot nyertél...és rengeteget kaptak ők is tőled..basszus nézd meg, hogy Zayn tulajdonképpen miattad van ott ahol...miattan lett részben nagy ember...igen tudom, hgogy te is miatta kerültél oda-.... de érted na...
    Igen is sokat érsz...ti úgy kelletek egymásnak mint a tüdőnek az oxigén....
    De szükséges most ez a különlét, hogy megtapasztaljátok-mégjobban-, hogy igen pokoli egyedül, de boldogultok....ennek több veszély is van viszont...rájöttöök, hogy egyre könnyebb egymásnélkül....vagy találtok valaki mást....vagy nagyon mélyre mentek....a mélyrésze valószínüleg meg is lesz...de kifogtok jönni onnan...
    Zoé én nagyon szurkolok, hogy a különtöltött időben rágyere, hogy igen is rengeteget érsz....
    és ő ugyan, ha megy is Zayn egy szőkéhez "úgyse tud vele mit kezdeni"...egy,,...vagy megdugmányolja és nem élvezi, vagy else kezdi, vagy megteszi de a teneveddel a szájján fog elmenni....
    huh...szemmel fogjátok egymást tartani még akkor is ha nem akarjátok és amikor olyan valami lesz akkor ott lesztek....
    Én szurkolok....jajj annyira kész ez a dolog mert úgy megolelgetnélek benneteket meg megcsapkodnálak annyira értem mindkettotok álláspontját...Zany felakart vállalni...Te pedig jogosan félsz...de o pedig attol félt, hogy ha nem vállall fel nem juttok egyről a kettőre és vége lesz...há így is így lett vége....

    Húh, Des azt hiszem nagyjából ennyi...Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam! Frenetikusan lenyűgőző élményt volt!
    Imádtam minden sorát!
    Imádlak ám!
    Teletabis nagy ölelés! <3
    további szép délutánt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zoé....míg elintézed a dologkat tudod...-de egy picsa vagyok.- csomagolsz, várod a költözetőket, meg még telefonálsz ahova kell...meg ilyenek addig elmehetek Albushoz Khalidér? :D Aztán mire ...kész vagy a dolgokkal vissza viszem na? :D
      *Bunkománidiótahumanoid fejet vág* *amolyan imádja Khalidot mosoly van az fejíííííííín* :D

      Törlés
    2. Kukucs! WOAW
      Néha nem tudom, hogy mindenki ennyire átgondolja-e a részeket, vagy csak te, vagy csak te írod le és senki más nem... mindenesetre köszönöm:D Így úgy érzem, néha nem kell megmagyaráznom mindent a részekben, mert érthető. Természetesen mindegyik indok érthető, muszáj volt hogy ne tudjátok eldönteni ki hibája:DD
      Tényleg röhögtem... :D Néha szerintem pár utalást észre sem vesztek a részekben, esetleg visszamenőleg, vagy előre menőleg. Ami nem csoda, néha elfelejtem mit írtam meg mit nem...:D
      Szerintem te Khalidhoz azért fűzöl ennyi érzelmet, mert talán mást látsz bele....:'DDD (Tanulság magamnak: férfi szereplő nem kapja a kutya nevét.)
      Imádás van! <3

      Törlés
  5. Naaa heyhooo
    Hat huuu azt hittem mikor olvastam a resz hogy vege lesz az egesz story nak es kesz vege ennyi volt aztan megnyugodtam hogy megse...
    Es soha ismetlem soha nem hittem volna hogy szakitani fognak kivancsian varom mar hogy mi lesz veluk..es ahhh ez engem nagyon izgat hogy tenleg hogy birjak egymast nelkul
    Koszonom hogy olvashattam ma a resz feldobtad a elegge szar napom egy popet jobb lett..
    Na mimd1 is nem depizek.:/
    Es szinten koszonom hogy miota olvasom a blogaidat es sok sok blogot meg azota jobban irok most magyar oran egyfolytaban fogalmazasokat kell irni meg rovid kis story-kat es a tanaromnak mindig tetszik es ad egy otost bar sztem nem olyan jok na mind1 ugyhogy ezt neked koszonhetem meg azt is hogy mar szinte az eletem reszeve valt a olvasas..
    De a helyesirasom meg nem az igazixd
    😂😂😗❣❣

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Dehoooogy lesz vége. Azt azért közlöm, nem csak így a semmibe lezárom, hogy hopp:D Remélem, mostmár minden oki, és elmúlt a szar nap:)
      Naaa ehhez gratulálok! De kétlem, hogy én segítettem volna, ez szimplán benned van! De csak így tovább! (A helyesírásom nekem is... szerintem Klau néha zokog...:D) Imádás van! <3

      Törlés
  6. Azt hiszem ezt sem lehet szo nelkül hagyni... szoval.. azt hiszem lesokkolodtam.. annak ellenere, hogy szämitottam rä.. nagyon megertem kplön mind a kettöt.. egyiknek sem könnyü vagyid rohaft nehez.. de Zoe neked is meg kell erteni Zayn-t. Ö a tenyeren hordoz... mindent megtett erted.. MINDENT.. igen neki is nehez hogy nem vällalgat fel a viläg elött hogy te CSAK az öve vagy.. ès neki is sok a stressz.. es ö is csak egy gyerek.. akinek gyorsan kellett felnönie.. mint neked.. hagyjatok idöt egymäsnak.. es bizz benne hogy Szeret mindennel jobban eleg jo vagy neki. Es Zayn... Respekt.. meg értelek h eleged van.. denöt is ertsd meg.. amin keresztül ment az felnött embernek is sok lenne.. jok csinältad.. de kerlek ne rontsd modt el.. padlon van.. de helyre fog jönni...


    Dräga irónő... ezt is fantaszrikusra csinältad...
    Siess vele!!!
    Imädäs van persze...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wohoo, helyes!:D
      Nagyon érdekes ki hogyan látja a szakítást, de persze bevallom, hajtottam rá, hogy azért mindegyik érv elég nyomos legyen:D
      Köszönöm szépen! Imádás van! <3

      Törlés
  7. ....Bazdmeg.... Neeeeeeeeeeeee :'( :'( :'( Miajokurvaistenfolyikitt!?!?!?!?!?
    Ugye ez nem az aminek hallatszik!?!?
    Mond h nem!!!..................
    (Imádás van amúgy ;) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ejj a csudimudiba!
      Attól függ, mire kérdezel most rá... :D Addig nem tudok konkrét választ adni, sajnálom.
      Imádás van! <3

      Törlés
  8. Na ne bassz ki velunk igy nem lehet vege!:( Remelem a kovetkezo resztol megjon zayn es zoe esze es kibekulnek.:D Mondanam hogy a szomoru resz levitte a szinvonalat de ez nem lenne igaz meg igy is tokeletes resz volt:)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy ismersz?:D Nagyon szépen köszönöm! Imádás van! <3

      Törlés