2016. október 1., szombat

114. Rész

- Ügyes - biccent nekem a férfi, én pedig elmosolyodom.
- Egyértelmű - nevetek fel. - Ugye Khalid? - simogatom meg a fejét, ahogy lenézek rá. Le sem kell hozzá guggolnom...
- Tessék, az engedély - nyújt át egy borítékot, én pedig mosolyommal köszönöm meg neki.
- Gyere - csettintek Khalidnak ő pedig már lépked is mellettem. - Ügyes vagy - suttogom oda neki... ez kettőnkre tartozik! - Lenyomtad Zeuszt - pillantok bele a boríték rejtelmébe. Ő vakkant egyet, én pedig mosolyogva lépkedem tovább a parkoló felé. Kutya kiképzés... Khalid sok ilyenen részt vett már, de ez az emberekkel való foglalkozás miatt kellett. Megkapta az engedélyt, miszerint bevihetem olyan helyekre, ahova amúgy nem... ő pedig ma meglátogatja Timet.
- Na ment a szépfiúnak? - nevet fel Lau a kocsinak dőlve.
- A legjobb eredmény - kezdem őt legyezni a borítékkal egy féloldalas mosollyal megfűszerezve.
- Sikeres férfiak kerülnek ki a kezed alól, mi? - füttyent Larry kihajolva az ablakon. Khalid pedig két lábra állva mászik be szinte az ablakon, hogy megnyalhassa Larryt. Aki röhögve akarja kitolni. Kár, hogy Khalid erős.
- Varázsló vagyok - ülök be hátra, és invitálom be Khalidot is.
- Elviszünk az elmegyógyintézetbe, jó? - fordul hátra Lau, de Larry már indul is.
- Mióta akarjátok ezt kimondani? - fintorodom el, ölemben félig Khaliddal. Elnyújtózva szinte el se fér.
- Hónapok óta... keserves hetek! - nyögnek fel.
- Siessetek, akarok magamnak egy órát, de már elmúlt három - morgom az órát figyelve.
- Hey, örülnél, hogy elviszünk! - horkan fel Larry.
- Folyton nálam tanyáztok, ez a minimum - cincogóm egy fintorral. Kezem pedig közben még mindig Khalid szőrével játszik.
- Olyan hálás természet vagy - morogja Lau, ahogy az ablakon kezd kifelé bámulni. Én viszont inkább a szépfiú 2.0-át kezdem bámulni. Felpillant rám, azoktól a bociszemektől pedig legszívesebben elkezdenék neki gügyögni. Mentségemre szóljon, kezdek erről leszokni! De olyan nehéz... hát annyira aranyos! Persze, mások inkább félnek tőle, a mérete és a kinézete miatt is. Pedig kár és értelmetlen. A világ legokosabb, édesebb és zabálnivalóbb kutyája.
- Aztán most se fogjanak be - sóhajt fel Larry míg leparkol.
- Kezdem unni, hogy ezt mindig elsütitek - morgom neki.
- Jöjjünk érted? - hajol ki az ablakon Lau, utánam kiabálva. A táskámban kezdek kutatni, de van nálam szájkosár... busz.
- Nem kell - intek nekik, és már meg is indulok a bejárat felé. - Maradj, nem lépsz le senkivel, nem fogadsz el semmit és ne morogj - hadarom el neki míg oda mutatok, ahol szívesen látnám ülve, ő pedig hiszti nélkül csinálja. Oh... hisztizni szokott. Rám morog, vagy csak néz rám, a hátára fekszik. De most egészen jó kedvében van. - Kukucs Linda! - mosolygok be az ablakon. - Van velem egy férfi, aki éhezik a szeretetre, és már írásba adták, hogy bejöhet! - magabiztosan mosolyodom el. Linda látott képeket Khalidról, és oda meg vissza van érte. Rögtön felpattan és már meg is teszi azt a három métert az ajtóig, ahol ott van Khalid.
- Hát szia! - guggol le rögtön elé, én pedig a pultnak támaszkodva nézem őket.
- Khalid, lehetsz kedves! - szólok rá, mire rögtön beveti minden kutya báját. A pacsitól kezdve, a bújásig, a nyalogatáson át a bociszemekig. Önkényesen nyúlok be egy fehér köpenyért és kapom magamra, míg hajamat össze kötöm egy gyors copfba. A táskámat berakom a kis porta ablakán, míg Linda egy gyermekded mosollyal lépked vissza felé.
- Lenyűgöző kis dög - kacag fel vissza ülve a helyére, és elrakva a táskámat.
- Kis... - fintorodom el magamhoz hívva Khalidot azzal, hogy egy aprót a combomra csapok.
- Hello Zoe - mosolyog rám Ben. - Hát te... ti? - néz le Khalidra. - Ide... ő...
- Van rá engedélyem, kiviszed a hátsó udvarra? - kérdem rögtön. - Akármit mondhatsz neki, ha nem érti meg elsőre, fogalmazd át. Sok képzésen részt vett - veregetem meg a vállát. - Fogadj szót neki Khalid! - mutatok Benre míg ránézek egy jelentőség teljes pillantással. - Nem harap - nyugtatom meg, majd már igyekszem is az A osztály felé. - Hello fiúk - mosolygok az örökre a nyakamban logó kártyát felmutatva, ők viszonozzák a köszönésemet és már be is zárul mögöttem az ajtó. - Mr.Rainton! - kiabálok utána, ahogy a folyóson siet éppen.
- Ms.Fable - pördül meg.
- Kivinném Timet a kertbe, terápia. Kutya, megvan a végzés - hadarom el neki, a hátam mögé mutatva, ezzel az ajtóra célozva, ami mögött Tim van.
- Kivinni? - fordul felém teljesen, ezzel nekem szentelve minden idejét már.
- Áttöréseket érek el vele, és ezt látom jónak - biccentek neki határozottan.
- Egy kutyás terápiát? - vonja fel a szemöldökét. - Ms.Fable... ez nevetséges - nevet fel engem nézve.
- Komoly vagyok. Ne kérje, hogy esettanulmányokból idézzek, mekkora hatása lehet, egy állatnak! - szigorúan nézek rá.
- Nem is dolgozik itt - tárja szét a karjait. - Nem engedem!
- Nos, mégis megkapom még a köpenyt - csippentem össze a szóban forgó anyagot.
- Ez itt a zárt osztály - hangsúlyozza ki. - A betegek nem mehetnek ki, ez a lényeg! Vagy legalábbis nem az épületen kívülre, felügyelet és minden...
- Egy őr? - szakítom félbe az üvöltözését. - Vállalok mindennemű kötelességet érte - folytatom komolyan.
- Az életét teszi tönkre ezzel a kijelentéssel - csóválja meg a fejét, míg orrnyergét kezdi masszírozni.
- Kérem - sóhajtok fel, ő pedig az őrökre néz a hátam mögött.
- Jobb oldali! - mutat oda. - Figyelje és kísérje őket! - mutat rám, mire hátra fordulok.
- Vedd szünetnek Rob - mosolygok rá, ahogy megindul felém, és Mr.Rainton már el is viharzik. Bekopogok Timhez, majd be is nyitok, ő pedig értetlenül néz rám.
- Sok kérdésem van - közli engem nézve.
- Hajrá - lépkedem mellé, az ablakhoz.
- Miért van ott, a délutáni őr? - mutat az ajtóba. - Miért van nyitva az ajtóm? - folytatja. - Mit keresel itt? - néz rám az ajtóról eltépve a tekintetét. - És hallucinációim vannak, mert éppen azt hallottam, veszekszel Alannel - mosolyodik el fintorgósan.
- Kiviszlek a kertbe - közlöm vele egyszerűen. - Minden kérdésedre válaszoltam - tárom szét a karomat. - Tudom, hogy én csak az a személy vagyok, akit kevésbé utálsz, de ha most... megszöknél, megpróbálnál kárt tenni magadban, vagy akárki másban is... az-az el sem kezdődött karrierem végét jelenti - úgy érzem, ezt tudnia kell. - Szóval, ha úgy érzed, nem akarsz kimenni, mondj nemet, de ne játszd el a bizalmam - kérem egy biccentéssel.
- Mehetnénk már? - ugrik le rögtön az ablakból.
- Hogyne - indulok kifelé az ajtón. - Rob, mondtam, nem kell olyan görcsöse venni - mosolygok rá a nagy ajtó felé indulva.
- Rég léptem át ezen az ajtón - motyogja Tim, míg a másik őr kinyitja nekünk. Kezemet Tim kezére fűzöm, és már húzom is a kert felé. - Nekem már ez is jó, ami azt illeti - néz körbe halk motyogása közben. Fura, emberek a semmibe bámulnak, tipikus az az örült közeg, ahol néha felnevetnek, vagy ordítás tör ki. De van akik teljesen normálisan sakkoznak, és beszélgetnek.
- Hoztam magammal valakit igazából - mosolygok rá ahogy kinyitom az ajtót, ő pedig lehunyt szemekkel lép át rajta. - Khalid, viselkedj! - nyögők fel, mikor látom, hogy már erőteljesen játékos kedvében rázza a seggét Bennek, aki félve figyeli őt. Tim oda kapja a fejét, szája kissé elnyílik. - Tim, ő itt Khalid. Khalid, ő Tim - mutatom őket be egymásnak. - Nenene! - lépek be Tim elé, mikor Khalid minden súlyát és izmát bevetve indul meg felénk. Egyszerűen rám ugrik, én pedig elterülök alatta. - Ma este nem kapsz nasit... komolyan mondom! Olyan vagy mint egy gyerek - tolóm el magamtól a pofiját, ahogy mindenképpen szeretne beteríteni nyállal. - Futni sem jössz velem! - fenyegetem tovább. Tim leül mellénk és óvatosan megsimogatja. Ezzel pedig ismét valami más köti már le a figyelmét. Percekig csak játszanak és tesztelik egymást. Én pedig Rob mellé sétálok, újra össze kötöm szétzilált hajamat.
- Milyen fajta? - hördül fel Rob, úgy látom már egy ideje gondolkozhat rajta.
- Remek kérdés - nevetek fel fejemet rázva. - Fogalmam sincs, farkas van benne - mosolyodom el, felpillantva rá.
- És hány éves? - néz rám értetlenül.
- Négy hónapos Rob - fintorgóm rá.
- Négy?! Ebben biztos vagy?! Mivel etetitek?! - a döbbenetén egyszerűen felkuncogok.
- Az állatorvos azt mondta, hogy ennél nagyobb már tényleg nem lehet. Olyan mint egy kamasz, gyorsan nőtt sokat, mostantól pedig csak kicsit változgat majd. Amint nagyon ajánlok neki - mosolyodom el Khalidot nézve amint Timmel játszanak.
- Okos.
- De makacs - fintorodom el, ahogy az összes kis vitánk lejátszódik bennem. Mondjuk, mikor nem akar futás után bemenni a lépcsőházba. Egy ötven kilós kutyát igen is nehéz felhúzni a legfelső emeletre! Vagy amikor az én kajámból akar, és egyszerűen letámad. Amikor játszani akar, vagy csak bújós kedve van, és nem realizálja mekkora is. Két lábra áll, én pedig már a földön is vagyok. Amikor beugrik az ágyba szinte kitúr. Amikor lehúzza a takarót rólam reggel, mert ő le akar menni elvégezni a dolgát. Aztán míg vissza szerzem a takarót a házon át kergetve őt, már esélytelen, hogy vissza aludjak. De képtelen vagyok haragudni rá akármiért is, mikor vissza érek a gyakorlatokból, vagy az egyetemről és ő olyan kis izgatott és úgy bújik hozzám. Vagy ha elmegyek, és nyűszög. - Mocskosul szeretem - nevetek fel fejemet rázva. Oda lépkedem hozzájuk, és leülök a betonnal eltakart földre.
- Okos - néz rám Tim egy apró mosollyal.
- Egyértelmű - hördülök fel megvakargatva Khalid hátát. - Egyébként, csak tökéletesen tudja használni az etológiát, én meg tökéletesen olvasóm... - mosolygok rá.
- Hogy hoztál ki a zárt osztályról? - halkan kérdi, ölében Khalid feje, és inkább a kutyával foglalkozik.
- Gyorsan - nevetek fel.
- Rég voltam kint... annyira fura - nem néz körbe, Khalid jobban leköti. Ennek pedig azért örülök...
- Hát, mostantól ilyen beszélgetéseink lesznek - nyugtatom meg, mire rám kapja a tekintetét.

---


- Khalid! - kérem őt a buszra mutatva.
- Jó nagy... - nyög fel a sofőr én pedig megengedek neki egy kínos mosolyt.
- Felszállsz, vagy nem jössz velem futni, nincs park! - szögezem le neki felemelve az ujjam, ő pedig konkrétan morogva fellépdel. - Köszönöm hisztikirály - förmedek rá. - Állj - szólok rá és behúzom az álló részre. Az emberek össze húzzák magukat mikor felugrik, hogy kilásson az ablakon. Megfordulok és én is a tájat kezdem figyelni. Annyira utálom, ha szájkosarat kell rá raknom. Persze megértem... de akkor sem szeretem. - Amint leszállunk leveszem, oki? - kérdem tőle halkan végig simítva fején, ő viszont belemerül a tájba.
Tim okos. Neki ez az egyetlen baja. Persze, a bátyja halála is, amiről még mindig nem mesélt semmit. De érdekes hallgatni a véleményét könyvekről, magáról az életről és a viselkedésről. A bent töltött időről. Az intelligencia mutáció; rendellenesség. Minél nagyobb IQ, annál nagyobb esély skizofréniára, bipoláris zavarra, depresszióra. Az intelligencia karba-öltve jár a depresszióval, legalábbis ezt mondják. Khalid hozzám nyomja a fejét, én pedig értetlenül nézek le rá, kilépve a gondolataimból. Ekkor realizálom, hogy a telefonom szól. Kapkodva veszem elő, és már fel is veszem Zaynnak míg kinézek a busz ablakán. - Khalid! Nyomás lefelé - terelem az ajtó felé, mikor észre veszem, hogy már le kéne szállnunk. Ő leugrik, én pedig lelépek utána. - Mizus? - kérdem a telefonba pihegve míg leguggolok és leveszem Khalidról a szájkosarat.
- Öhm... mikor érsz haza? - kérdi tompán én pedig felállok kifújva a levegőt.
- Nem tudom, miért? Khalidtól függ, ho...
- Itthon vagyok - szakít félbe.
- Mi? - döbbenek le, Khalid engem figyel, mellettem áll... - Miért? Baj van? Baj van. Mi történt?! - hadarom el neki kétségbeesve. Egy turné közepéről nem esünk haza csak így!
- Hazajössz, akkor beszélünk, oké? - sóhajt fel.
- Zayn! - nyögők fel hirtelenjében az őrület határán átlibbenve. Baj van, akkor, hogy haza jött, és nem mondja mi!
- Nem telefon téma, lemennék eléd, de a részemről tudom, hogy nem érnék oda... - morogja halkan, és rögtön leesik, hogy a rajongókra utal most.
- Sietek! - ígérem neki, és ő halkan felnevet majd kinyom. - Gyere - csapok rá a combomra Khalidnak és tényleg futni kezdek. Ő pedig most nem olyan boldogan siet előre és vár meg játékosan... mellettem jön, semmi játékosság nincs benne. Kutya... érzi, hogy baj van. Még ő rohan gyorsabban... Nem érdekelnek az emberek akik arrébb húzzák a gyereküket Khalid miatt... egyszerűen rohanok. Miért jött haza? Miért nem lehet róla telefonban beszélni? Mi történt?! Négy kibaszott hónap után látom... és csak gyorsabban futok. Khalid ugrik fel a lépcső ház ajtajára, én pedig kissé remegő kezekkel nyitom ki. Ő fut be előbb egy apró vakkantással és mikor én a táskámba dobom a kulcsom ő már nincs lent. Felfelé igyekszem, kettesével szedem a lépcsőfokokat. Mire felérek, az ajtó nyitva van, hallom Khalid nyüszögését, Zayn a földön, rajta a kutya. Behúzom magam után az ajtót és egyszerűen és is elterülök Zaynon. - Annyira kurvára nagyon hiányoztál! - temetem arcomat a nyakába, ő átkarol, de csak egy karral. Khalid még mindig túl izgatott miatta Annyira, hogy nyűszög. Ez szokása akkor is, ha én haza érek. Összevissza ugrálva nyűszög a simiért.
- Szeretlek - motyogja nekem, én pedig kissé megtámaszkodok mellkasán és lepillantok rá. Haja hosszú, felzselézve, tökéletesen beállítva pihen. Te jó ég. Zayn férfiasabb lett, mint volt. Te jó ég... Lehúz magához, megcsókol... visszacsókolok. Lábaimat felhúzom, megtámaszkodom, és alhasára ülök. Keze csípőmbe markol, lejjebb tol... csípőjére.
- Mi a baj? - kérdem pihegve, nyelve egyet, még most. Amíg tudok gondolkozni.
- Ne most - kerül fölém. A földön fekszem, de valahogy nem érdekel.
- Veled... velünk? Banda? Mi? - tolóm el egy kicsit.
- Család, apám... később, könyörgőm - csókolja végig a nyakam. - Kibaszott négy hónap - sziszegi míg keze a pólóm alá csúszik. Oké... négy hónap az tényleg négy hónap...

7 megjegyzés:

  1. Drága Des!
    Imádtam ....nagyon...nagyon...
    Kesz...megint a hatasa alatt vagyok...
    -A terapias modszer amit kitalalt...imadom
    (Rêszem volt többféle kutyás terápiában.....hol ïgy hol ugy...es zsenialisnak tartom...habar alapvetoen felek a kutyáktôl -egytobb rétű harapas miatt-, de ott azert parperc utan minden megszunik....)
    -Az ikrek frenetikusak :)
    -imadom a kutyus nevet es jelengeset -ezt a multkor kihagytam-
    -Zayn hivasa utan lelekben en is rohantam Zoeekal
    -imadtam ahogy kozosen fekudtek ott....elképzeltem Khalid boldog pofajat és Zoe fájdalmasan-aggodoan oromteli arcat....
    -ajaj....az apja....tudtak....de most nyilzan borul a bili?
    Most tenyleg valosagga valik mindwn??
    Na majd kiderul....
    Nagyon szepen koszonom az élményt!
    Remélem tudsz valamennyit pihenni!
    Imádlak ám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Köszönöm szépen:3
      A kutyás terápiák valóban hasznosak.
      Örülök hogy ilyen apróságokra is figyelsz és tetszik:D
      Ma rengeteget pihentem, szóval egész jól elvagyok most:) Imádás van és köszönöm!
      Ui.: Kaphatnék egy e-mail címet?

      Törlés
    2. Persze..:)
      meszarosbeatrix7@gmail.com

      Törlés
  2. úristeeen ez nagyon jó rész lett, kérlek kérlek hozd a kövit, már tűkön ülve várom!! nagyon nagyon tetszett<3<3 Kezdtem azt érezni, hogy Khalid lett Zoé szerelme:D végül is ez részben igaz... Zayn meg végre haza jöööt, kíváncsi vagyok, hogy miért. nagyon várom a következőt mert ez valami fantasztikus vooolt!<3 igazi löketet adtál a szombat estére. imádááás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már fel is rakom mindjárt:) Örömmel hallom!:D Khalid mindenki szerelme!:D Imádás van!

      Törlés
  3. Neee ajjj istenem mar tokre vartam hogy mi lesz es vegul is Zayn hamarabb elmondja hogy mi a baja es erre vege a resznek es ahhh ezt nem teheted nem kerlek neeee😣😣😣 Amugy meg nagyon nagyon jo resz lett(mknt mindig)😂❣❣

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát én már csak ilyen gonoszan osztogatom a cliff hangeket:D Köszönöm szépen, mindjárt felrakom a kövit amúgy:) Imádás van!

      Törlés