2016. július 10., vasárnap

92.Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Zayn, kelj fel - lökdösik meg a vállamat mire morogva felnézek Liamre.
- Hm? - kérdezem nyúzottan.
- Szól a telefonod, gondoltam beszélni akarsz vele - adja oda nekem és meglátom rajta Zoe nevét villogni. Zoe... végzett?! - Louis nemsokára visszaér a kórházból, fél óra sem szerintem, addigra kapd össze magad - paskolja meg az arcomat majd magamra hagy. A telefont rögtön felveszem és meghallom, ahogy belesikít.
- Hello élet - nevetem el magam.
- Megvan! Kilencvenhat százalék! - hadarja el nekem, mire felnevetek.
- Büszke vagyok, ügyes vagy! - rögtön válaszolok neki, nem nehéz felélénkülnöm tőle. - Bár az enyém két százalékkal jobb lett - nevetem el magam mire ő felhördül.
- Kapd be, jó?! - akad ki rögtön én pedig csak tovább nevetek, míg felülök.
- Nyugi, már nincs sok vissza - halkan formálom a szavakat, utál erről beszélni.
- De - közli keményen.
- A francia már megvan. Most már ez is. És a szartsem érő tantárgyakat is kivégezted már - szállok vele rögtön vitába.
- És még ott van a matek, a biosz... - kezdi sorolni unottan.
- És azokat is lazán megoldod majd - vágok közbe. Elvégre így lesz. Mindenből ötöst kapott eddig... mindenből. És most megírt egy irodalom emeltet kilencvenhat százalékosra.
- Hogyne... inkább mesélj milyen az élet Marbellában - vált rögtön témát.
- Hát, este ittunk... szóval most várjuk, amíg Louis visszaér a kórházból - kissé bizonytalanul kezdek bele, ugyan is tudom Zoe milyen... édes, zabálni való, bulizos és... féltő.
- Mi?! Jól van? Jól vagytok? Most akkor nincs mentorház? De van, nem? - a kérdéseket csak úgy hadarja, én pedig megengedek el halovány mosolyt. Lou és az a hülye tengeri sün.
- Hát, gondolom a lába fáj, de mindenki jól van. Annyi hogy kicsit csúszunk, ha visszaér, akkor megyünk majd.
- Azonnal tudni akarom, hogy bent vagytok! - csap le rögtön erre a témára.
- Bent vagyunk-e... - helyesbítem őt ki, mire felnevet.
- Te is tudod, hogy tudom, hogy ti bekerültök - hangja közönyös, én mégsem tudok eltekinteni a talán részétől az egésznek. Ő magabiztos. Én kevésbé. Mi kevésbé...
- Azt tudom, hogy te tudod. De mi nem tudjuk - nevetem el magam a fejemet rázva.
- A lényeg a lényeg, én tudom - olyan lazán mondja, hogy magam előtt látom, ahogy megrántja a vállát leszarom stílusban.
- Rendben - egyezek bele halkan. - Hiányzol - gyorsan nyögőm ki, még mielőtt meggondolnám magam. Ő pedig pár másodpercig csendben marad. Nos, igen, soha nem hozom ezt fel én. Csak annyit mondok, hogy nekem is ő... de ennek most valahogy ki kellett buknia belőlem... igaznak igaz. Egyszerűen csak fura.
- Öhm... te is nekem. Szeretlek... minden okés? - kérdi kissé aggódva mire halovány mosolyt engedek meg magamnak.
- Fogalmam sincs, gondolom - adom meg a kétértelmű válaszomat. Nem véletlen kétértelmű... a lányok hajnalban... uhm...
- Gondolod? Van valami... amiről beszélni akarsz? Vagy ilyesmi - elhalkul a hangja minden egyes szóval... bizonytalan. Tudom, hogy az.
- Nincs - rázom meg a fejemet végül és úgy  vagyok vele, hogy nem kell arról tudnia, hogy egy kicsit flörtöltem. Nem volt semmi sem... még csak meg sem csókoltam mást! Akkor ez nem megcsalás, ugye?
- Ahogy gondolod - adja meg nekem a menekülésre az utat. - Ha baj van... vagy más van... elmondhatod azért. - félve mondja... az utolsó dolog pedig, amit akarok az-az, hogy akármitől is féljen velem kapcsolatban. Holott még én is félek jó pár dologtól magammal kapcsolatban. De vele kapcsolatban? Semmitől. Az egyetlen dolog, amit el kéne neki mondanom, hogy nehezen bírom nélküle. Hogy jó volna, ha itt lenne... és hogy félek nemsokára jó lesz akárki, megint.
- Két és fél vagy tíz és fél órára vagy tőlem? - terelem el a szót mire ő halkan felnevet. Nos igen, innen két és fél óra Birmingham míg a Harvard tíz és fél. Repülővel... repülő... Zoe jót röhögött azon, hogy a srácok beszívattak és követelte, hogy közöljem velük hogy ő büszke rájuk. A srácok pedig csak jobban röhögtek rajtam, amiért elhittem, hogy a levegőben csinálni fog a gép egy bukfencet. De hát ez van...
- Tíz és fél. Nem volt kedvem otthon maradni, inkább bejöttem pár órára. A matek könnyebben megy itt. A bioszt eltudom intézni G. tanárnővel facen is - könnyedén beszél, mintha elfelejtettük volna, hogy van valami, amit nem mondok ki. Nem mondtam ki...
- Van valami programod mára? - igyekszem terelni a témát, továbbra is...
- Hát.. Lau és Larry szeretné, ha elmennék velük bulizni ma este. De nem tudom, sok kedvem nincs semmihez - fáradtan beszél, és ebből rögtön tudom, hogy igazat beszél. Rá gondol és már el is fárad.
- Ők az ikrek? - kérdezek vissza kissé bizonytalanul.
- Aha - válaszol rögtön. Két srác... ikrek... féltékenynek nem mondanám magam, bízok Zoeban csak... zavaró. Azt hiszem. Mondjuk, pont én beszélek?!
- Ha nincs kedved, ne menj - adom a legkönnyebb tanácsot neki.
- Na ja... remélem azért megdobsz majd egy sms-el - halkan nevet fel, hallom az ajtó csukódását az ő oldaláról.
- Kettővel is, ha kell - féloldalas mosolyra húzom a számat, míg fejemet lehajtom és megszemlélem a padlót a lábaim alatt... nemsokára mennem kell majd.
- Elvárom - sóhajt fel és hallom az apró kattanás.
- Sokat cigizel élet - morgom neki nemtetszésemet kifejezve.
- Ironikus ezt egy másik dohányzótól hallani - neveti el magát.
- Nem szívok ennyi cigit - védem meg magam rögtön.
- Majd fogsz, én majd később szívok kevesebbet - vág vissza.
- Miért? - nevetek fel.
- Stressz - ejti ki a bűvös szót.
- Születés óda stresszelsz, mégis mellettem cigizel csak ennyit - hördülök fel megcáfolva őt.
- Csak melletted lettem önmagam - nem mondanám annak, hogy éppen vissza akart volna vágni, csak meg akarta magyarázni, hogy értsem... én mégis ledöbbenek. Jobban mintha megnyerte volna egy kegyetlen beszólássál ezt a csatát. - Te is tudod, csak még nem mondtam ki, akkor meg? - hangja játékos, pont mikor flörtölünk.
- Más kimondva - közlöm vele szárazon mire felnevet.
- Jaj Javadd... soha semmit nem fogsz fel, ami körülötted megy és nyilvánvaló - látom a lelki szemeim előtt, ahogy rosszallóan megrázza a fejét.
- Ahogy te sem - motyogok, bár még én sem tudom mi miatt. A megnevezés, a mondanivaló vagy a hangja...
- Azt hiszem, ennek te örülhetsz sokszor - csípős megjegyzésére csak elfintorodom.
- Nem csallak meg - mondom ki a nyilvánvalót, amire utalni próbál.
- Egy szóval sem mondtam ki - neveti el magát.
- Egyértelmű volt mire utalsz - közlöm vele a tényt, amit mindketten tudunk. Az ajtó kinyílik Liam feje pedig feltűnik.
- Öt perc és Lou itt van, jössz? - nem mondok semmit csak biccentek neki és már magamra is hagy újra.
- Sok sikert szépfiú - súgja a telefonba még Ő majd kinyom. Alsó ajkamat beharapva rakom magam mellé a telefont és sóhajtok fel... szépfiú. Több mint egy éve ismerem, és még mindig fogalmam sincs honnan jött ez a becenév, amit kétségkívül imádok. Fáradtan lépkedem le a fiúkhoz, ki a ház elé... négyen állunk és csak várunk. Ő tudja, hogy gondolkozom azon, hogy nehéz nélküle... hogy megcsalhatnám. Én tudom, hogy ő tudja. Nem beszéljük, meg csak utalgatunk. És még is... kétségem sem fér ahhoz, hogy szeret-e vagy sem. Egy kocsi begördül, elmosolyodom ahol Lou kiszáll belőle eléggé feldagadt lábbal. Nevetve megyünk oda és segítünk neki befelé menni.
- Hello szerencsétlenség - köszönök rá elsőnek, míg nehezen biceg velünk.
- Miattam még az élő show is csúszni fog - nevet fel vidáman. Mintha nem lett volna egy szerencsétlen találkozása egy tengeri sünnel a hülye éjszakai tiltott ivászatunk miatt...
- Hogyne, csak énekeljük már el ezt a szart és jussunk tovább - morogja Liam mire már csak mind az öten röhögünk. Kezdjük magunkat elengedi egymás közelében... kezdünk haverokká válni.

x--- Zoe Fable ---x


Hátamat a falnak támasztom és magam előtt nézem kissé félrebiccentett fejjel a falat. Idegesít az a repedés, ami a plafonra kissé felkúszik.
- Minden oké? - néz rám értetlenül az egyik lány mire felé pillantok.
- Aham - vágom rá rögtön. Az ajtó kivágódik, Lau lép be elsőnek, de mögötte már látom Larryt.
- Larry mondtam már, hogy kopogj! - szól rá a csaj... nem tudom a nevét. Tényleg nem... fogalmam sincs, hogy hívják. Pedig mondta... picsába. Túl sok mindent kell megjegyezni ezekben a hetekben... hónapokban. Ha van egy kis időm már csak magam elé bámulok és az agyam élvezi a konkrét semmire való gondolást. Szerintem ilyenkor minden agyiműködésem leáll.
- Lauren vagyok - legyinti őt le, míg mögötte viszont Larry lép be. Már megtudom őket különböztetni, de csak a ruha stílusuk miatt leginkább. De kezdem a non-verbális jeleik alapján is.
- Na, mehetnénk már? - vetődik be az ágyamba Lau.
- Nincs kedvem, mondtam - vonom meg a vállamat.
- Menjünk már és ne kelljen lefutni azt a fél órás vitát, amit úgyis mi nyernénk - néz rám unottan Lauren.
- Szopj le, nincs kedvem menni sehova se - rázom meg a fejemet.
- Szopj le te, jó lesz - hördül fel Larry.
- Csak erre vágyok mikor párnap múlva vizsgázom infoból - motyogom végig nézve rajtuk unottan.
- Pont ezért kell, kikapcsolódás. Meg fogod bánni, ha nem jössz! - mutat rám mosolyogva Larry.
- Gyűlöllek titeket - nevet el magamat, ahogy felállok. Lau rögtön utánam feláll és már megyünk is. Bár nem kérdezem hova, nem is érdekel hova. A lépcsők felé indulunk, lefelé megyünk, de én felfelé pillantok. Állkapcsom megfeszül, ahogy meglátok egy bébiszittert. Nem az enyémet ugyan, és kétlem, hogy a fiúké lenne... de tudom, hogy az. Az összes ugyan úgy néz ki. Öltöny, mogorva kép, férfiak, nem beszélnek... gyenge negyvenes mind. Sietősebben megyek lefelé, ahogy magam után húzom őket. Megállok az utolsó folyóson, amin már csak végig kéne sétálni. Rájuk nézek és elfintorodom és szerintem ők megértik. Lau néz ki a folyósora és arcárból ítélve van ott valaki. Egy ujját felmutatja és én felsóhajtok, ahogy vissza pillantok felfelé. Ajtócsukódás, mire ismét kinéz és felvont szemöldökkel kilép a folyósora majd int nekünk. Sietősen megyünk végig a kiürült folyóson, elvégre ki kell használni, ha üres a terep és egy bébiszittert sem látunk.
- Fura - jegyzi meg Larry míg igyekszünk minél gyorsabban elhagyni a Harvard területét.
- Az - adok neki igazat gondolkodás nélkül, míg felülünk az első buszra, ami jön. Folyton ott vannak mindenhol, mindenről tud az összes és úgy figyelnek, mintha az életedet védenék.
- Legalább bulizhatunk! - csapja össze a két kezét Lau majd egyik karját átveti a vállamon.
- Attól még ez csak egy tehetséggondozó program, nem pedig elit kémeket akarnak faragni - morogja zavartan Larry.
- Túl sok az őr - adok neki igazat, ahogy rossz sejtésem lesz. És ők még arról sem tudnak, hogy aki itt van nem biztos, hogy bekerül. Márpedig ha ikreket akarnak szétválasztani és őket... egyik sem fog jönni, ha nem jöhet mind a kettő. Felpillantok a fintorgó srácra és valahogy elmúlik a feszültség. Az ő barna bőre és az én fehér bőrömön kis híján nevetésre készlet. - Mi van Rómeoval? - kérdi a szemöldökét húzogatva.
- Megvan - biccentek neki mosolyogva.
- Ennyi? Semmi apró információ morzsa? - kérdi fintorogva.
- Mire vagy kíváncsi? - nevetem el magam.
- Mióta vagytok együtt? - vonja meg a vállát Larry.
- Nem tudom, nincs dátum - nyakamat megvakarom zavaromban, mivel ugyan azt csinálják, mint mindenki... olyan furán néznek rám, mint aki azt mondta, hogy három melle van.
- Nincs dátum? - egyszerre kérdezik meg én pedig megforgatom a szememet.
- Csak úgy összejöttünk, nincs dátum... nincs nap, amikor konkrétan kimondtuk volna, hogy együtt vagyunk. Csak úgy realizáltuk - hadarom el nekik, ahogy a busz megáll pár megállóval később. És nem indul tovább. A sofőr sokáig szuggerál minket mire inkább leszállunk. Lehet végállomás volt... bár akkor miért megy tovább a busz? Mondjuk a srácokat nem igazán zavarja, lehet itt kellett volna alapból is leszállnunk. Nem tudom hova vették a jegyet.
- Veszünk piát, várj - borzolja össze a hajamat Lau, ahogy megindulnak előre a bolt felé.
- Oké - nevetem el magam, míg leülök egy padra. És szinte ahogy ők eltűnnek a látó teremből a telefonom megrezdül. Kissé idegesen veszem elő és olvasom el az sms-t..."Te mindig tudsz mindent, nem...?" Szomorúan mosolyodom el és csúsztatom vissza a zsebembe a telefont. Bent van az élőshowban. Elnevetem magam, hangosan. Páran furán néznek rám, én pedig csak fejemet csóválva nevetek. Egy idegen helyen vagyok, hogy olyan srácokkal igyak, akik a haverjaim lettek az egyetem miatt. De még csak tizenhét sem vagyok, mit keresek én az egyetemen? Mit keres mellettem Zayn? Mit keres Zayn az élő showban? És bár mindegyikre tudom a választ még mindig minden túl... meseszerű. Az ikrek feltűnnek előttem, kezükben egy csomó kis üveggel. Messziről somersbynek nézem, de a zöld színük miatt kétlem, hogy az lenne.
- Spin - világosít fel Lau míg a kezembe nyom egyet.
- Még csak sötét sincs és már iszok - csóválom meg a fejemet ahogy kibontják nekem egy sörnyitóval és azzal a lendülettel meg is húzom. Csak egy sms-t írt... nem hívott fel. Szóval gondolom nem ér rá. Akkor minek válaszoljak rá akármit is? Tudtam, hogy bejut... neki is tudnia kellett. Gondolom most ünnepelnek, vagy ilyesmi. Hát én is... őt. Vagy magamat. Talán minket. A forgalmas utcán csak leülünk padra és a mellette lévő kukába már mind a hárman ki is dobjuk az első üres a palackot. - Ki gondolta volna, hogy a zöldalma és vodka finom? - motyogom míg az üveget nézem.
- Ámen! - neveti el magát Lau. - Nem kéne amúgy bebasznunk... - morogja a fejét csóválva.
- Miért van az, hogy ez a legnagyobb lehetőség az életünkben mégis mindenki megcsömörödik tőle? - Larry hangja undorral teli. Mégis megnyugtat... nem csak én vagyok így vele akkor.
- Talán a túl sok tanulás - tippelek rögtön.
- Annyit tanultam, hogy már a második félévben is kezdhetnék - hördül fel.
- Én az ötödikre pályázok - nevetem el magamat koccintva vele.
- Én meg az alvásra - von vállat unottan Lau. Az üvegek, ahogy fogynak, úgy lazulunk el. És valahogy csak jó... hiába ismerjük egymást pár hete, azt hiszem arra már rájöhettünk, hogy itt kevesen vannak a szarkörnyezetből. És akik nem onnan jönnek... nem igazán értik meg. Egyszerűen csak jó velük, ezért haverok lettünk. De mindenki ismeri azt a részt, egy friss barátságból mikor még egy kicsit feszült vagy velük. Amikor még nem tudod magad tökéletesen elengedni, mert még mindig feszélyez, hogy igazából annyira jól nem ismernek... Nos, a pia erre tökéletes. Mi most tökéletesen lazán érezzük magunkat. Legalábbis is én. Talán csak tényleg az egyre inkább üresedő Spin-es üvegek... fogalmam sincs. Megtudok róluk pár dolgot, és ők is rólam. Hogy ők Franciaországában születtek. Hogy vannak még testvéreik, de ők a legidősebbek. Hogy Laut nem rég csalták meg nagyon csúnyán. És ők is megtudnak rólam pár dolgot... de ehhez egyikünknek sincs kedve. Lófasz témákról beszélgetünk. Pár vizsgáról, aztán csak úgy random mindenről. Vallásokról, emberekről, viccekről. Addig, amíg az egyik közeli templom nem kezd harangozni.
- Éjfélkor még mindig részegen ülök egy padon holott holnap... vagyis ma este vizsgázok - dobja ki az újabb üres üvegeket motyogva Lau.
- Mindegyikünk így van ezzel - nevetem el magam. 
- Arra! - közli egy hadaró nő elöttünk és már futnak is tovább... sokan... kamerák... nagy kőr alakú valamik. Oh ez tudom mi! Li pasija is ilyenekkel irányítja a fényt mikor fényképez.
- Derítőlapos emberek éjfél után? - hajol előre Larry, ahogy utánuk néz.
- BBC éjfél után? - motyogja Lau. 
- Mi történt? - kérdem értetlenül ahogy felállok és megindulok afelé, amerre a konkrét stáb loholt.
- Csökevényes éveim alatt, azt tanultam, hogy amerre a BBC megy, arra neked nem kell - morogja Larry, mégis mellettem sétál. Megdermedek a lövés hangra, a sikolyok ketté szelik az eddig nyugodt éjszakát, emberek mellettünk futnak el. Kétségbeesetten rohannak... mi pedig ott állunk.
- Mi a picsa? - suttogja Lau és tovább megy előre... emberi kíváncsiság. Larry ránk szól, mi megyünk. Ő is jön... aztán találunk egy embergyűrűt. Lau az összefont hajába túr, felnyög, én pedig közelebb igyekszem menni. Tudni akarom mi történt... aztán a levegő ott reked a tüdőmben, és mintha ezzel leállították volna a mozgásomat... megdermedek. Két lépés között, kissé instabilan. Agyam pörögni kezd, de az alkoholtól túl tompa. Érzem, amint próbálom össze rakni a képet amit látok, de csak darabkák jutnak el a felfogásomig. Nő a földön... fegyver... férfi... pánik. Üvöltözés, sikítások, a jellegzetes hangja annak, ahogy egy fegyver eldördül, mikor meghúzzák. És a tömeg megint fut... azok akik eddig előttünk álltak, most már ők is rohannak...


Kukucs! Sokáig tartott mire kiraktam ezt a részt, bár ezzel a résszel amit itt láttok nagyon sok gond is van:D Nektek valószínüleg az első az, hogy vége van itt... pedig ha tudnátok... :D Először teljesen máshogy írtam meg, volt egy komoly beszélgetésem Klauval még anno erről a részről, így más is lett a vége, ami sok-sok sornyi törléssel járt. Nos... azt hiszem többet töröltem ki, így eközött a rész között, és a kövi között hiányzott valami. Sokat keresgéltem a gépemen, hogy valóban ilyen hülye lettem-e volna, és véglegesen töröltem a dolgokat.... (ha gondolkoznátok igen) Végül újra írtam a végét:D A lényege ugyan az, kétségbe esni nem kell. Csak magyarázattal tartoztam, miért is ilyen későn került ki. A nyaralásom szuperfantasztikus volt. És hát nem is tudom mit kéne róla mondanom... örül a májam, vesém, gyomrom és a tüdőm is, hogy pihenhet. Illetve volt egy fontos momentumom is amivel lezártam valami fontosat azt hiszem, szóval mindenképp azt kell mondjam, remek volt. Köszönöm a sok kérdést, és a rengeteg komit. Imádlak titeket! <3 

13 megjegyzés:

  1. Szerintem már meg sem lepődsz a következő kérdéaemen: Mikor lesz kövi rész? 😀 Fantasztikus a rész, csakúgy, mint a többi! (Adjunk a szóismétlésnek!) Imádom ahogy írsz! Folytasd gyorsan!
    Xoxo B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szóismétlés a legjobb barátom:D Nemsokára hozom majd:) Vagy ma, vagy holnap:) Imádás van! <3

      Törlés
  2. Na ezt mi hamarabb olvasni akarom! Végre történik valami....!
    Awesome 🙆

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre történik valami...
      Thanks bruh if you think that:D

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  3. Imádom ezt a részt is!
    Hamar a következőt! ;)
    Komolyan? ??? Itt abbahagyni!?!?!?!? Ne már!
    Így eb után így lógva hagysz! Remélem holnap, illetve ma (!!) jön a kövi ;) ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez az EB... hagyjuk is inkább:D Hozom a következőt még ma, vagy holnap valamikor:) Imádás van! <3

      Törlés
  4. Hello Névrokon!
    TE MOST SZÓRAKOZÓL VELEM????:O
    Itt abbahagyni?Könyörgöm ne kínozz!:(
    Hát őszintén bevallom nem gondoltam volna,hogy ez fog történni!
    De örülök neki mert bírom ezeket az izgalmas pillanatok.
    Kíváncsi leszek,hogy Zayn mit fog szólni ha megtudja Zoe milyen helyzetbe került.Egyébként én úgy gondolom,hogy a híradóból fogja megtudni vagy az újságból vagy valamelyik fiútól.
    Na szóval a rész valami hiperszuperfantasztikus lett.
    Nagyon siess a következővel!!!:)
    Vivien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukuuucs kedves Vivien:D Igen:3 Hahahaa, majd kiderül, imádás van! <3

      Törlés
  5. Kedves Írónő!
    Ha, arra pályázol, hogy kinyirj..jelzem közel jársz..... már a kávéval átszőtt érhálózatom, nagyon dübörög :D

    Kétségek és kérdések övezik mind a két fiatalt,
    Az egyikük diadalt aratott,
    A másikuk valami elképesztően szőrű dolgot látott...

    De ne siessünk annyira előre...
    Lássuk mi történt előtte...

    Zaynek bulizni voltak,
    Lou lábába tengeri sünis tüskék szorultak...
    Míg Ő korházban volt,
    Zayn javában bóbiskolt, álmában egy nyugtalanságot szövögető pók is volt
    Jött a telefon, Zoé hangja van a vonalban,
    Zayn szeme a plafonon, gondolatai épp utaznak egy száguldó vonaton
    Lenne valami amit el kéne mondani,
    De kitudja, lehet,jobb úgy ki nem mondva (?)
    Zoé így is tudja..,
    Mi van a mélybe eldugva...
    Végül is nem történt semmi..,
    De a semmitől azért több az a valami...
    Kimondta, amit eddig csak gondolt,
    Illetve magában mormolt..,
    Hiányzik...,
    A gondolataiban gyakran Ő cikázik...,
    Nem tudja még meddig bírja...,
    Lassan "lefő róla a saját zsírja"...

    Zoé elment az iker párral,
    A lebukásért felelősséget a "zsiger vállal"...
    Kicsit lazulni akarta,
    Torkukat szorították az öltönyös karmok...,
    Rosszabbak mint karámban a barmok....

    Így jutottunk el ahhoz a pillanathoz
    Ami fentebb szerepel...
    A folytatás miatt a penész emészt el ...

    ------------------------------------
    Zayn bírj még egy kicsit a "gagyáddal"...
    Vagy nem csak a bűntudat öl meg, de találkozol "anyád haragjával"...
    Egy csapat pipi sem lenne képes,
    elnyomni azt a vágyat amit Zoé ébreszt, eszt jól jegyezd meg "édes"
    -----------------------------------------------------------------------
    Nagyon nagyon imádtam!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!

    <3
    Teletabis nagy ölelés ;) <3

    szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holymoly:D Én nem szeretnék senkit sem kinyírni, főleg nem téged:D "anyád haragjával"/"édes", most éppen ezeken haltam meg nagyon:D Teletabiiis nagy ölelés, imádlak te nő! <3

      Törlés
  6. Hűha, ez volt ám az izgalmas rész. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogatsz nekünk a következő részben. Remélem Zayn féken tudja tartani magát és hűséges marad. Várom a következő részt :) ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hah...:D Örülök, hogy tetszett, igyekszem a kövivel, ma vagy holnap:) Imádás van!:3 <3

      Törlés