2016. július 6., szerda

91. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Kösz - szólók még Li után, ahogy egy intéssel itt hagy minket. Ő megy tovább az egyetemre. Xav kérdőn néz rám, mindenkivel együtt. - Fáradt vagyok, Zayn tuti elmondott mindent - közlöm kimerülve, ahogy lehuppanok a műanyag székre és fáradtan kipillantok a mentőbejárón. Éppen felkel a nap... hát ez remek.
- Köszönöm - áll meg előttem Xav karikás szemekkel.
- Egy kávéval megköszönhetnéd... - motyogom neki, ahogy már az összekötött hajamba túrok.
- Máris - biccent nekem és tényleg el is megy.
- Felcsaptál nővérnek? - kérdi Danny, ahogy felém biccent és leül mellém.
- Ez műtős ruha, haver - nevetek fel fáradtan.
- Én kérek elnézést, Dr Zoe Fable - elmosolyodom a megnevezés hallatán. Hát nem lenne rossz.
- Ki Hector Fuentes rokona? - lép elénk az orvos, mire Xav, aki a kávémmal visszaért a név hallatán ki is ejti a kezéből, Zayn pedig érte nyúl és meg is fogja. Épp, hogy egy kevés fröccsen a kezére. Elfintorodik és odanyújtja nekem.
- Mindannyian - mutatok magunkra, mire végigmér minket az orvos.
- Valami kevert partydrog lehetett, amit bevett. Egy ideig még biztosan ki lesz ütve, de csináltunk neki egy gyomormosást. A leletei alapján nem lesz maradandó károsodása, ha csak nem lelki úton. Végtagfájdalmak az izomgörcsöktől keletkezhetnek majd, de ezt a gyógytornász úgyis elmeséli helyettem... - morogja a lapokba mélyedve.
- Rendőrségi ügy lesz? - kérdem, ahogy felnézek rá. A srácok megfeszülnek, én pedig már most azon gondolkozom, ebből hogy rángatom ki magunkat...
- Igen - vágja rá a doki. - Elvégre drogozott, ki kell vizsgáltatni... - motyogja ide se figyelve, míg a kórlapot szemléli tovább. Nem mondhatom, hogy otthon tulajdonította el másnak a gyógyszerét, mert...
- Elnézést, de szerintem nem éppen drogozott - szólalok meg halkan, ahogy felállok. Mindenki kikerekedett szemekkel néz rám, én viszont csak Xavra nézek és épp, hogy biccentek neki. Remélem, hogy tud kamuzni, mert ha nem... végünk. Vagyis inkább Hectornak. - Nem ismerem igazán jól az illetőt, sőt eléggé eltávolodott mindannyiunktól az utóbbi időben. Engem viszont nagyon érdekel a pszichológia. Azt hiszem, az anyja régi gyógyszereivel próbált meg öngyilkos lenni, csak az anyja már lelépett - hadarom el neki, míg igyekszem fejben átfutni ennek a kijelentésemnek a buktatóit.
- Régebben is megfordult már a fejében - vágja rá Danny, mire összeszorítom a fogaimat. Régi gyógyszerek... oké, Hagleyben van egy srác, aki régi gyógyszereket árul. Ha tőle lenne... akkor jó lenne. Hogy az anyja lelépett-e... hát nagyon remélem.
- Oh... hát ez magára szégyen, ha a pszichológia iránt érdeklődik és nem veszi észre az öngyilkosságra való hajlam jeleit - néz rám kissé összeszűkített szemekkel... ouch. Ez jól esett.
- Jól tudja palástolni az érzelmeit - szólal fel most Zayn, mire érzem, hogy szám kissé megrándul...
- Akkor sem ajánlom a pszichológiai pályát. De van még ideje döntenie... a lényeg, a lényeg. A pszichiáterünk megvizsgálja majd és esetleg terápiára kell járnia. De ha megbocsátanak, nekem most műtétem lesz - hadarja el, majd már ott is hagy minket. Biccentek egyet utána, ahogy visszahuppanok a székre.
- Tudod, hogy azt sem érti, miről beszé...
- Annyit tesz, hogy beszél vele egy pszichiáter, de, ha aláír egy papírt, hogy letett az öngyilkosságról, már mehet is - szakítom félbe Zaynt, ahogy Xavierhez kezdek beszélni. - Te legyél ott, mikor felkel és tájékoztasd, hogy vagy kamuzik, vagy börtönbe megy. - Teszem még hozzá, ahogy felállok. - Mondanám, hogy aludjatok nálam, de este én is utazom el - fintorgok Danny-re és Antre. – De ha szeretnétek, szerzek nektek estére helyet - ajánlom fel rögtön.
- Hova mész? - néz rám értetlenül Zayn.
- Úgy este tizenegykor megy a gépem... tudod Harvard, meg ilyenek. Az első órán ott kell lennem. Nemrég írtam e-mailt - tájékoztatom most már őt is. Úgy voltam vele, hogy ma szólok neki... mondjuk nem hittem, hogy ma ez lesz.
- Nem kell szállás... szerintem itt csövezünk majd az Amigoval - int a kezével Xavier fele.
- A kávéd - jut eszébe Zaynnak, ahogy odanyújtja nekem a poharat.
- Kösz - nevetem el magam. Visszaülök az ölébe és egy korttyal a kávé felét megiszom. Felé tartom, amolyan kérdőn, de megrázza a fejét, én pedig a vállára hajtom az enyémet, míg Xav kapva kap az alkalmon és kivéve a kezemből a poharat megissza a maradékot, majd lazán a kukába dobja.
- Túl sokkal tartozom - néz rám Xav.
- Csak egy kis alváshiány - legyintem őt le.
- Ja, mesélte Zayn... azt is, mit mondtak a mentősök - a tekintete amolyan utalós. Gondolom arra gondol, hogy meghánytattam Hectort...
- Nem felejthetnénk el? - kérem felnyögve. Zayn karjai jobban körém fonódnak, én pedig csak egyszerűen felsóhajtok. - Oda adod a telód? Szólók apunak, hogy itt bent alszunk...

---

- Tuti nem baj?! - kérdem őt kétségbe esve.
- Zoe... úgy érzem eléggé érett férfi vagyok ahhoz, hogy meglegyen bennem a képesség miszerint egyedül is fel tudjak szállni egy buszra - nyög fel engem nézve röhögve.
- Zayn! - mordulok rá mérgesen.
- Mit Zayn?! Úgyis itt van Xav, ha lekésném max elvinne ő - rántja meg a vállát.
- Ahj baszki, ez így olyan gáz - húzom fintorra a számat. Ő jött hozzám, és nekem kell előbb lelépnem... oké. Tény hogy este fél tíz van, és a repülőtéren vagyunk, de akkor is. Az ő busza tizenegy után öt perccel indul. Nekem pedig fel kéne szállni a gépre... itt hagyni őt.
- Nem gáz, csak szar - vonja meg a vállát, ahogy magához ölel.
- Fáradt vagyok, nem akarok elmenni, aludni akarok, és veled akarok aludni és ahj... - nyüszőgök tovább, ahogy dobbantok egyet mérgemben a lábammal. Ő nevetve szorít jobban magához, de nem hagyja abba a nevetést. Én pedig csak morogva elbújok a karjai rejtekében.
- Úgyis összefutunk még élet - suttogja halkan.
- De mikor... - motyogom fel nézve rá.
- Akármikor - villant rám egy ellenállhatatlan mosolyt.
- Azért majd írsz, ha már két nap múlva világhíres leszel, meg ilyenek? - kérdem nevetve mire ő megforgatja a szemeit.
- Kicsit több lesz, mint két nap, de ígérem, írok - röhögi el magát fejét rázva.
- Helyes - mosolyodom el.
- Amúgy is, élvezd ki az időt a családod nélkül - vonja meg a vállát mire a mosoly eltűnik az arcomról. Ő rögtön elfintorodik, én pedig csak oldalra pillantok. Muszáj felhozni a családomat, ugye...?
- Úgy lesz - biccentek neki és látom, hogy nyitná a száját, de megrázom a fejemet. Ja, a kedvemet kissé elbaszta. Ezen nincs mit ragozni. - Le fogom késni a gépet - nézek fel rá újra egy halvány mosollyal.
- Tudom - mondja ki halkan. De nem tudom, hogy most mire érti. Arra hogy tényleg lekésem-e a gépet vagy arra, hogy ezt most elbaszta.
- Szeretlek - állok lábujjhegyre hogy puszit nyomjak az ajkaira. Megkönnyíti a dolgomat, ahogy karjait a derekamra fonja és felemel magához. Mosolyogva csókolok vissza neki. Nem próbál vissza fogott lenni, és én sem akarok az lenni. Hosszú ideig megint ez lesz az utolsó csókunk... és már most hiányzik. A tudatra erősebben kezdem csókolni és hallom, ahogy halkan felmordul. Alsó ajkát beharapva rak vissza a földre.
- Én is szeretlek - ölel magához újra.
- Mrs. Fable! - kiabál nekem valaki mire felnyögők. Reflexszerűen.
- Komolyan Jim?! Megint maga? - kérdem hátra fordulva idegesen.
- Connel - morogja kissé vicsorogva.
- Oda se neki Bob - legyintek neki viszonozva szeretetteljes mosolyát. Zayn halkan felnevet, ahogy kissé elfordul zsebre dugott kezekkel. Nagyobb, mint Connel... jó nézni.
- Mehetnénk? A gép nem vár örökre - hangja kimért és rideg, el sem tudom képzelni mennyire nehezére esik velem így beszélni.
- Hogyne, máris - biccentek neki, ahogy gyorsan megölelem még Zaynt. Ő mosolyogva hajol le hozzám még egy  gyors csókra, ahogy kezemet még megfogja és megszorítja. Én pedig úgy érzem, elolvadok... Connel köhög párat mire Zayn elhajol tőlem. Int egyet egy fancsali mosollyal, de kezemet nem engedi el, csak amikor el is indulok. Nem nézek vissza rá hátra, csak szarabb lenne. Helyette a hajamba túrok feszültség levezetés képen, ahogy követem Connelt. A telefonomat útközben állítom át repülőüzemmódra és a fülesemet máris keresem.
- Erre - szól rám erélyesen mire minden visszaszólás vagy fintor nélkül követem. A gépre felszállunk, és én ülhetek az ablak mellé... ez most igazán kell. A kilátás.
- Köszönöm - szólalok meg, ahogy bekötöm magam és ő is. Egy pillanatra megdermed és furán néz rám. A fülesemet egyszerűen berakom a fülembe és a fejemet hátra hajtva veszek egy mély levegőt... hát akkor hajrá, messze a családtól, messze a barátoktól, messze tőle... messze mindentől.


---


Továbbra is furán figyel engem Connel. De nem igazán zavar. Túlságosan is szar a kedvem ahhoz, hogy akármilyen erőfeszítést tegyek. És az igen is az, hogy idegesítsem őt. Könnyebb egyszerűen követni mindenhova. Mikor lerakjuk a cuccomat.... reggel hét óra múlt... de még fél nyolc sincs szerintem. Nekem pedig rögtön óráim lesznek. Amiért Connel elnézést kért... fura. A kedvessége éppolyan groteszknek hat valószínűleg, mint az enyém számára. Csendben lépdelek tovább mellette az egyetem felé. Fülemben csak az egyik füles szól, hogy halljam, ha szólna. Hátamon a táskám, benne azokkal a könyvekkel, amik a szobámban vártak, na meg persze pár füzet és egyetlen egy darab toll. Úgy érzem a rendes sulimba nem készülök ennyit, bár tény... teljesen más világ ez a két intézmény. Felsóhajtok, ahogy ismét belépünk valamilyen ajtón, ebben az épületben még nem voltam.
- Sokan lesznek - súgja nekem halkan a folyóson sétálva. Gondolom órák vannak... a hangok alapján. Elfintorodom és lassítani kezdek. Talán kissé beijedtem...
- Hányas teremben lennék? - kérdem meg és bár nem terveztem a feltételes módot, mégis így csúszott ki.
- A hétszázkettesben - pillant hátra rám.
- Bemehetnék egyedül, tudja... erőt gyűjtenék előtte és megpróbálnám vissza fogni a hányást. Nem gáz, ha maga visz oda? Vagy ők már ide járnak egy ideje...? - idegesen hadarok neki mire látom amint egy apró mosolyt megereszt.
- A legtöbbje élt a lehetőséggel, hogy elássuk őket, de vannak olyanok, mint maga, akik inkább a levelezős megoldást választották. Megjegyezném, hogy a maga példája alapján - pillant a háta mögé.
- Azt hittem ez a lehetőség fent állt csak én nem olvastam róla - szemöldököm felszalad...
- Maga kreálta az ötlet. - Vonja meg a vállát - sok sikert! - közli kissé zavarban majd ott hagy. Én pedig nem mozdulok, csak neki dőlök a falnak és lecsúszok rajta, ahogy a táskát magam mellé húzom. Nincs kedvem bemenni abba a terembe. Holott valószínűleg úgy tíz perc és kezdőik az óra. Felnyögők, ahogy tovább szemlélem az ajtót... nekem ez nem fog menni. Mármint komolyan... több zseni kölyök közé beülni és úgy tenni mintha egyen értékűek lennénk? Lefogadom, hogy pár gazdag palánta... biztos sok bent a köcsög.
- Fuss már baszdmeg! - hallok meg egy fiú hangot mire oldalra kapom a fejem. Feltűnik egy fekete srác amint kis híján elesik a kanyarban és tovább lohol. Mögötte pedig feltűnik... ő. Mármint még egyszer a srác... Szóval hogy... ezek ikrek?!
- Oh oh oh! - fékez le előttem, ahogy lepillant rám. Kissé liheg, és ahogy térdein megtámaszkodik a haja kissé jobbra-balra lengeni kezd. Apró fonatokból áll, ahogy a tesójának is.
- Hello - köszön rám a másik mire értetlenül nézek rájuk.
- Hello - köszönök vissza kissé bátortalanul.
- Fiatalkorú zseni, aki megszakadni jött, hogy felvegyék erre a rohadt egyetemre azok után, hogy a fél veséjét eladja érte? - kérdi a másik... jó ég... annyira egyformák! Nem teljesen feketék, inkább keveréknek mondanám őket... Hajuk fekete, de most apró kis fonatban lógnak lefelé, rengeteg hajuk lehet... és elég hosszú is... Mondjuk úgy az arcuk közepéig ér nagyrészt a fonat többsége. De a jobb oldalinak kissé hosszabb.
- Fiatalkorú zseni, aki már megszakadt, hogy megszakadjon azért, hogy talán bekerüljön erre a szar helyre - helyesbítem ki egy fintorral.
- Helyes! - nevet fel az egyik kiegyenesedve. - Nem terveztél bejönni? - mutat maga mögé, egyenesen az ajtóra.
- Tervezni terveztem - közlöm fintorogva.
- Oh... te vagy az egyik levelezős?! - a másik úgy kérdez rá, mintha megvilágosodna éppen.
- Ja - nyögőm ki kissé kurtán.
- Vágom... és mi a terület, amiért küzdesz? - ülnek le mellém rögtön. Egyik az egyik oldalamra, míg másik a másik oldalamra. Oké... kissé feszélyez...
- Pszichológia - motyogom, ahogy kissé jobban összehúzom magam.
- És félsz? - nevet fel a másik.
- Na jó! Most már mondjatok neveket! - kérem őket, ahogy felhördülök. Hát ezt már nem bírom! Még megkülönböztetésre sincs esélyem!
- Lauren - mosolyog rám a jobb oldali.
- Larry - emeli fel a kezét a másik.
- Akármi különbözet rajtatok? - reménykedem egy igenlő válaszban... hátha... valakinek már kellett találnia valamit.
- Farok méret - villant rám egy szemtelen mosolyt Lauren.
- Kamu, az is egyforma - legyinti le Larry, ahogy lábait kinyújtja. Fintorogva nézem Laurent mire megvonja a vállát.
- Ti miben vagytok őstehetségek? - kérdem őket figyelve.
- Informatika és kicsit média - nevet fel.
- Média? - kérdezek vissza.
- Minden, ami magába foglalja ennek a fejlődését és ágazatait. A filmkészítéstől az interjúkig, a zenéktől a bandákon át egészen a sorozatokig, napi adásokig, rádiókig és még rengeteg minden másig. De a hackerkedés jobban megy - világosít fel rögtön Lauren.
- Majdnem pszichológia - rántja meg a vállát Larry ahogy feláll. - Na gyere, nem olyan vészes esküszünk - egyszerre mondják mire kissé megrémülve nézek rájuk.
- Ez az iker dolog mindig ilyen erős? - kérdem mire egyszerre bólintanak én pedig felröhögők. Felveszem a táskámat és besétálok mögöttük.
- Getto szökevények a láthatáron - morogja valami barna hajú csaj.
- Hű... annyi smink hogy marad fent az arcodon? - kérdem elcsodálkozva, ahogy kissé közelebb hajolok.
- Parancsolsz?! - kérdez vissza kissé élesen.
- Hallottad - vonom meg a vállamat. Oké, nem ismerem az ikreket, de ez a csaj nekem ne fölényeskedjen itt. - Amúgy... kinézetre én esküszöm nem szoktam ítélkezni, de apukádnak mennyibe fájt, hogy most itt vagy? - lazán támaszkodom neki az asztalának és pillantok le rá egy barátságos mollyal. Az ikrek furán méregetnek engem, de a mosolyt nem leplezik.
- Mégis milyen szakban vagy te itt?! - hangja nyugodt, gondolom próbál uralkodni magát.
- Pszichológia, te? - érdeklődést mutatok, hiszen ez legalább már tényleg érdekel.
- Chh - forgatja meg a szemét - ahhoz ki nem ért? - pásztáz engem végig. - Én biológia - húzza ki magát egy fölényes mosollyal.
- Először is, kifejteném neked, hogy miért nem értenek az emberek a pszichológiához, másodjára. A szakom magába foglalja a te egészedet, több ok hogy játszd a királynőt? - kérdem unottan, míg ellökőm magam a padjától.
- Új vagy, ne legyen nagy a szád - sziszegi nekem.
- Új, de jobb - nevetem el magam, ahogy rámosolygok.
- Szóval pszichológia, mi? - kérdi... uhm... Larry? Laurent?!
- Csak könnyen megy a manipulálás - rántom meg a vállam, ahogy lehuppanok az egyik egyszemélyes padba.
- Azt láttam - morogja az egyik.
- Jó lesz vele jóba lenni - löki oldalba a tesóját röhögve az egyik mire csak mindketten elkezdenek még jobban nevetni én pedig fejemet csóválva megtámasztom a kezeimet a padon.
- Miért hagyjátok magatokat? - fordulok feléjük kíváncsian.
- Hogy megvédj - néz rám kissé flörtölően az egyik... oké, szerintem ő lesz Lauren.
- Komolyan kérdeztem - röhögőm el magam kissé.
- Mert akármit mondhatunk neki, nem száll le a getto témáról - rántja meg a vállát akkor tippem szerint Larry. Előre pillantok, ahogy realizálom, hogy akkor ők is szar környezetből jöttek. A barna hajú lány rám néz, míg valamit mond a barátnőjének.
- Kedvelem ezt a lányt - morgom oda a srácoknak. Már annyira nem gáz beszélni velük... - Rasszista lány... figyelj... eláruljak egy titkot? - kérdem előre kiabálva neki.
- Te rasszistának hívtál?! - kiabál rám, ahogy feláll.
- Először is, igen. Másodjára, kérdezz meg akárkit a viselkedéseddel kapcsolatban mire vall, aztán óvd meg magadnak. Harmadjára szeretnék több ténnyel szolgálni neked. Lefogadom, hogy fehér brittnek hiszed magad tiszta kék vérrel meg minden, te el kell keserítselek, valószínűleg van benne vagy úgy... hmm.... harmincszázalék afrikai vér tuti! Negyedjére, a társaság fele gettoból jött. Sajnálom, hogy a szüleim nem gazdagok - rántom meg a vállamat rá mosolyogva. Felhördül és körül néz... nem tudom mire várhat. Talán hogy valami itteni barátja kimentse őt ebből.
- Szerintem hagyhatod egy darabig - dob meg egy galacsinnal Larry.
- Hagyni is fogom - rántom meg a vállam.
- Szóval akkor te is getto szökevény vagy piroska? - nevet rám Laurent, míg lábait felrakja az asztalra.
- Olyasmi - vonom meg a vállamat, ahogy végig nézem, amint bevonul egy tanár az előadó terembe... tanár? Professzor... egyetemen már azok vannak, nem?

Kukuuucs! Itt is vagyok egy résszel, jelentem épségben, minden szervemmel együtt hazaértem a nyaralásomból. Köszöntöm az újabb olvasómat! Lassan tényleg elérem a százhoz:3 Imádlak titeket, ne felejtsetek el komizni, pipálni, feliratkozni, eleget inni mert nyár van, kimozdulni mert szociálisak vagyunk, és odabaszni mindenkinek mert isten királyak vagyunk!:D <3 

17 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom miért törölted a komit, attól én mondjuk még az e-mailjeim között látom. És örülök, hogy tetszett:)

      Törlés
  2. Imádom imádom imádom. Legjobb rész! Végre új dolgok. Remélem hamar lesz kövi.
    Ui.:Vártam már a Zoé szemszöget.
    Ui2.:Milyen volt a nyaralás? Örülök, hogy épségben haza értél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh te vagy Kamilla, ugye? Fentebb válaszoltam végül is:) A nyaralás fantasztikus volt:3

      Törlés
  3. Szia Des Tiny!

    Orülök, hogy épségben haza értél. Hogy telt a nyaralás?
    Holnap jövök és ezerrel olvasok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs, én is örülök neki. Nos, igazán élményekkel teli, pörgös, random és végül is csodás:)

      Törlés
  4. Remélem jól érezted magad a nyaraláson 😊 Nagyon jó részt hoztál, mondjuk mikor nem 😄 Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még a Harvardon. Remélem hamar tudod hozni a következő részt 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A barátaimmal voltam, így persze:D Örülök, hogy tetszett:3 Máris rakom fel a következőt

      Törlés
  5. Wao!
    Bum bum bum! Egyetemi élet jeee. Na ezeket a részeket vártam a legjobban!
    :$
    Durván jó lett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bum bum bum, mit szólsz majd a kövihez akkor...:D <3

      Törlés
  6. Uuuu ez kib*szott jó lett *-*!
    Hamar a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, már rakom is fel:)

      Törlés
  7. Szia Des!
    Na megjöttem..

    -le telt a katonai szolgálatom- ... öm...érdekes beszélgetésem volt :D -, de egy már örökre megmarad katonai szolgálatban voltam..-
    Milyen jó, hogy az ember előtt van egy papír... és azon vannak adatok..tudom mindent meg kell kérdezni.., de előtte tisztáztuk le a dolgot.., hogy mit lehet és mit nem erre elő áll ezzel :D

    Oké befejeztem...

    Na mos, hogy összezagyváltam a fél zöltségeskertet rá térek a lényegre:

    A búcsúzás eszméletlen hiper-elképesztő volt!

    A Connel szerintem tök jó fej /lesz ~ a maga módján... és mivel látta Zoén, hogy milyen állapotban van és, hogy furán változott a viselkedése, ha még csak egy század másodperci fordulatot is akkor is másabb lett..így Ő is kicsit más kép viselkedett...., de szerintem alapból bírja Zoét... csak na :)

    Az ikrek viselkedése nagyon bejön. A libaivadéknak szerencséje, hogy nem szőke a vére...

    -------------
    Zoé repülője magasan száll,
    Gondolatban ingatag talajon áll..,
    Nem mer belegondolni, de pontosan tudja,
    Most szakadt ketté a "vörös és a fekete" útja,
    Még, ha nem is örökre, kitudja mikor látja újra...?

    Bejutva az épületbe, "belefut a révületbe"
    Átjárja és nem ereszti, pedig be kéne menni a tanterembe
    Érdekes hangokra lesz figyelmes,
    Mi a fene, az élet csak nem kegyelmes...
    Káprázik a szeme,
    Vagy a folyosó "ikrekkel van tele"?

    Megismerkedik y1 és y2-vel,
    A kedélyszintje emelkedik 2-vel
    Aztán megismeri a liba ivadékot,
    De, rögtön adja is neki a megszokott "Zoé nyomatékot"

    Aztán bejön a professzor,
    És itt véget is ér a sor...
    Pont van a mondat végén...
    Meglátjuk mi sül ki a végén...

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katonai szolgálat? Nanananaa, engem ez érdekel. Minden ami katonai dolog, az érdekel. Bár itt most nem igazán értem mit is írtál, szóval kifejthetnéd:D Libaivadééék:D Mit nem adnék, ha olyan szókincsem lenne, mint neked...:D Még mindig padlóra kerülök a verseidtől, esküszöm.A vörös és fekete, y1 y2...akaratlanul is kromoszómákra gondoltam, mármint xy... xx tudod:D Ikrek szempontjából is érdekesebb... szóval csak egyszerűen mindig olyan jól eltalálod ezeket:D Imádás van! <3

      Törlés
    2. A katonai szolgálatban -legalább is az én nem létezőmben- semmi érdekes nincs....,munka ügyibe voltam...vannak bizonyos papírfecnijeim amik kifejtik, hogy bizonyos fizikai dolgokat mi miatt nem lehet...erre megkérdezte a hölgyemény: ˇkatonai szolgálatban volt valahol, ha igen hány évet? - előtte tisztáztuk..1. most végeztem, 2. minden ilyen kizárva :D
      Egyébként még én is félnék magamtól fegyverrel a kezembe...oké tudom, hogy nem csak eztjelenti..., de na...
      Szaval semmi olyan érdek feszítő nem volt....
      viszont családom egyik tagja hivatásos volt..., de sokmindent nem tudok róla...illetve nem mondhatott...


      igen nekem is a kromoszómák jutottak eszembe....
      Áh... az én szókincsemet ne akard :D Sok bajom van vele...random helyen "elkáromkodod magad" Ó hogy az a mocsári varacskosdisznó szikkadna meg Afrikában... - aztán mindenki néz mint, a a halak a parton....

      Láttam, hogy fent az újrész viszont, most nem tudnám teljes kapacitással olvasni..., de jönni fogok :)

      Mindent köszönöm, TE NŐŐ! <3

      Törlés
  8. Hello!:)
    Nagyon jó lett a rész!
    Milyen volt a nyaralás?
    Élvezted? :)
    Siess a következő résszel!;)
    Vivien
    Ui.:Örülök,hogy épségben hazaértél névrokon!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs, kösöznöm szépen! REmek volt!:D Már rakom is fel éppen most a kövi részt, imádás van névrokon! <3

      Törlés