2016. április 11., hétfő

66. Rész

- Vérzik az orrod - jegyzem meg lazán, ahogy Zayn lepillant rám. Én még mindig az épület tövében ülök, de Danny és Ant annyira vitatkoznak, hogy képtelenség kizárni őket. Zayn odakapja a kezét az orrához és látom, ahogy megnézi az ujjai végére tapadt vért.
- Bocs - sóhajt fel leguggolva elém.
- Haza akarok menni - nézek rá feszengve, ahogy lábaimat kissé jobban felhúzom.
- Elvileg mindjárt itt lesz Xav haverja - néz a háta mögé. Nem mondok semmit, csak biccentek. Az ajtó nemsokkal mellettünk kivágódik és Matt meg pár haverja kisétál rajta. Zayn rögtön feláll, én meg csak lentről nézem a srácot. Rám néz, elfintorodik és továbbsiet előre. A többiekkel együtt.
- A barátnődtől fél Matt - hördül fel Xavier, ahogy azt nézi, hogy vonulnak el.
- Most gáz vagyok, vagy menő? - kérdi értetlenül, végig simítva a tarkóján Zayn.
- Remek kérdés - neveti el magát Xav. Fényszórók világítják meg az épület koszos és omladozó falait. Danny felém pillant és lévén, hogy ő van hozzám a legközelebb, egyszerűen felhúz a földről.
- Jól vagy már? - kérdi lepillantva rám.
- Aha - biccentek neki, de nem nézek Zaynra, ahogy ő minket bámul.
- Rosszul voltál? - kérdi, ahogy az ölébe húz a kocsiban.
- Amigos! - röhög fel a sofőr srác. Mexikói, ennél többet nem tudok róla elmondani. Esetleg, hogy biztosan srác és kopasz.
- Haza, de gyorsan - legyinti le Xavier őt az anyósülésről.
- Hajjaj, terjed a hír a balhéról - cicceg párat, ahogy megfordul és a gázra lép. Fejemet Zayn nyakába fúrom és élvezem, ahogy a bőrét érzem. Keze combomra csúszik és óvatosan simogat. Nem figyelek a többiekre, csak rá. Kétségbeesetten akarok hazaérni és vele kettesben lenni. A hideg megcsap és ekkor realizálom, hogy Zayn nyitotta ki az ajtót. Kiszállok, gyorsan. Mintha csak olyan emberekkel lettem volna eddig a kocsiban, mint Matt.
- Zoe, a pénzed - száll ki Xavier meglengetve a bankjegyeket.
- Mondtam, hogy tartsd meg, lehetőleg akkor később kell menned újra - rázom meg a fejem, ahogy hátra intek és az ajtó felé igyekszem. Látom, amint még Zayn int, aztán mellém lépked.
- Ha anya meglát, azt hiszem elájul - morogja, ahogy pólója alját megfogja és megpróbálja letörölni vele a vért. De mielőtt megtehetné, rácsapok a kezére.
- A vér nem jön ki nyomtalanul. Ha letörlöd, mindenképp megtudja. Ha nem, akkor most imádkozz, hogy már alszik - rázom meg a fejem.
- Danny azt mondta, rosszul voltál - pillant rám, ahogy megáll az ajtó előtt.
- Ezt rendezzük le bent - biccentek fejemmel az ajtó felé, mire ő benyit, de koromsötét van, hát ezt úgy tűnik nyerte. Mindenki alszik. Lerúgom magamról a bakancsot és fáradtan hagyom, hogy ő maga után húzzon. Fel egészen a lépcsőn, a szobája ajtajáig. Kinyitja, majd ő tovább sétál és látom, amint bemegy a fürdőbe. Számat rágcsálva indulok meg utána és nyitok be halkan. Egy vizes vattapamaccsal igyekszik lemosni orra alól a vért. Szavak nélkül veszem ki a kezéből és nyomom le a kád szélére. Jobban bevizezem és óvatosan törölgetni kezdem neki.
- Nem fáj - mondja halkan, mire elfintorodom.
- Nem akarom tudni, mid fáj - rázom meg a fejem, ahogy kidobom a kukába a véres vattát és újat veszek.
- A szívem - röhög fel halkan, mire elfintorodom.
- Poénos vagy ahhoz képest, hogy majdnem agyonvertek - morgom neki, ahogy felső ajkát végigtörlöm.
- A majdnemtől eléggé messze volt - simít végig combomon, ahogy tekintete is lábamra téved.
- Megütöttek - jegyzem meg megállva egy pillanatra, hogy a szemeibe nézzek. Aztán kidobom a vattát és kicsit megforgatom a fejét, csak, hogy megnézzem mindenhonnan leszedtem-e a vért.
- Előfordul, ha szabályok nélkül verekszünk - húz oda jobban magához.
- Többet nem megyek ilyen helyre veletek - rázom meg a fejem makacsul.
- Értékelném is - hajtja le a fejét.
- Én azt is, ha te sem mennél - nézem továbbra is őt. Mondjuk, most inkább az ajkait.
- Ha ők mennek, én is megyek. Pont az ilyenek miatt - vonja meg a vállát, de nem néz fel rám.
- Akkor legalább ne legyen arany pecsét a kezeden.
- Rendben - pillant fel rám.
- Köszönöm - nyögöm ki megdöbbenve, hogy ennyire egyszerűen beleegyezett.
- Eltörted Matt karját - áll fel velem szembe és máris nem le, hanem fel kell, hogy nézzek rá.
- Bepánikoltam - fintorodom el, lehajtva a fejem.
- Tudod, hogy nem hagytam volna, hogy bajod essen, ugye? - kérdi felemelve arcomat.
- Nem kellett volna lelépned - jegyzem meg halkan.
- Jogos - feleli komoran, én meg átölelem a derekát és hozzábújok. - De miért is lettél te rosszul? - kérdi a fülembe suttogva, én pedig elengedem őt.
- Stressz - vonom meg a vállam, ahogy megfordulok és kisétálok a fürdőből.
- Rosszul lettél a stressz miatt? - kérdi halkan a folyosón, ahogy utolér a sötétben.
- A nagy stressz hatására... - kezdem el hátrafordulva magyarázni neki, ahogy belépnék hátrafelé az ajtaján. Csípőm megfogja és egyszerűen a fal felé fordít és odanyomva megcsókol. Kezeimmel átkarolom a nyakát, csak szokásosan. Felnyögök, ahogy nekem nyomódik a teste.
- Félre beszélés nélkül? - kérdi halkan, a nyakamat súrolva ajkaival, ahogy kezével mellénk nyúlva becsukja az ajtaját.
- Túl nagy sokkhatások hirtelen - motyogom berögzülten, ahogy hasára rakom a kezem és az ágy felé kezdem tolni.
- Ezért majdnem összeestél, ahogy hallottam - morogja lenézve rám, ahogy kezeimet megfogja és oldalra feszíti őket, de ezzel hozzásimulok.
- Velem akarsz vitatkozni pszichológiai szempontból? - hördülök fel, ahogy ő lehuppan az ágyára, én pedig az ölébe mászok.
- Igen - morogja, ahogy lehúzza rólam az ingemet.
- Ne akarj - csókolom meg előrébb mozdulva ölében.
- Féltelek - nyögi ki, ahogy nyakát megharapom. Megfogom pólója alját és lehúzom róla, majd lazán az ágy mellé dobom. Fogaimat összeszorítva nézek végig véraláfutásos felsőtestén. A lila foltokon. Hátradől az ágyon, én pedig lassan simítok végig egész felsőtestén.
- Én is - súgom mellkasára, ahogy a bordájára nyomok egy puszit, ami bőrétől elütő színben pompázik. Feljebb csúszok és nyakára nyomok puszikat. Megszívom a bőrt a nyakán és a hang, ahogy felmordul, annyira jól esik, hogy a hideg is kiráz. Kezei végigsimítanak gerincemen, majd melltartóm csatja pattan. Kissé felülök, csak, hogy le tudjam venni és oldalra szórjam hanyagul. Átkarol és maga alá fordít. Ahogy lábaim közé fekszik, egyszerűen megharapom ajkát és lehúzom magamhoz. Kezével könnyedén húzza le rólam a gatyát a bugyimmal együtt. Hallom a halk puffanását a földön. Tenyereim mellkasára simulnak, annyira rég volt már ilyen. Annyira hiányzik. Szívem hevesebben ver minden egyes kis érintésére, ahogy combomon végigsimít és kissé feljebb emeli kezeit. - Vedd már le a kibaszott gatyád! - kérem könyörgően, ahogy csípője hozzám ér minden egyes bemozdulásunknál. Feláll és látom, amint letolja gatyáját. Lábaimat felhúzom kisebb zavaromba. Rég volt... Az utca lámpájához köszönetet mormolok, ahogy félárnyékban látom testét. Még ha kissé szét is van verve. Az a V vonal... Alsó ajkamba harapok és látom, amint elmosolyodik. Szerintem nem tudja, hogy látom. Türelmetlenül várom, hogy végre görgesse már fel magára azt a kurva óvszert. Lassan, óvatosan mászik lábaim közé. Alsó ajkamat beharapom, ahogy egy hónap után újra megérzem őt így is. Kezem kissé remegve simít végig hátán, oldalán, csípőjén. Lassan mozog. És élvezem. Nem akarnám, hogy most gyors legyen. Lejjebb hajol hozzám és megcsókol. De tovább mozog. Esélytelen, hogy képes legyek elhagyni őt. Kissé szájába nyögök, ahogy kezével combomba markol és kissé felhúzza a lábamat. Alsó ajkamra ráharapok, hogy csendben maradjak, gáz lenne, ha felkelnének ránk... Kezeivel fejem mellett támaszkodik meg és ha lehetséges, csak jobban beindulok attól, ahogy látom, hogy mozog. Ahogy az izmai megfeszülnek. Ajaki kissé el vannak nyílva, látom, hogy visszafogja magát. Világosbarna szemei engem vizslatnak és képtelen vagyok eltépni a tekintetem tőle. Elmosolyodik és ettől én is mosolygásra kényszerülök. Lehajol és nyakamba temeti arcát. Forró lehelete perzsel, hacsak nem éget. Szemeimet lehunyom és nem akarom, hogy vége legyen. Nem, mert olyan jó és annyira hiányzott. Még csak nem is a szex. Hanem vele a szex. És ez azért különbség. A lepedőt markolom meg, ahogy egyre jobb és jobb lesz.
- Halkan - nyögi ki, mire elnevetem magam, de belém is reked a nevetés. Felmordulok, ahogy utolér az extázis. Zayn még mozog bennem, de csak arra koncentrálok, hogy ki ne nyissam a szám, mert akkor azt hiszem, Do mindenképp felkelne. Nyelek egy nagyot, ahogy ő feláll és a kukájába hajítja az óvszert. Felülök és kissé csapzottan felé nézek.
- Hát ez hiányzott - vallom be felkuncogva, ahogy végignézek testén. Szemérmetlenül követem végig minden mozdulatát, ahogy felkap magára egy alsógatyát. Oda se nézve dobja hozzám az egyik franciabugyimat, mire nevetve felveszem. Mosolyogva lépked vissza hozzám és fekszik be mellém. Ráülök a csípőjére és megtámaszkodok a mellkasán.
- Nekem is - mosolyodik el, ahogy én rávigyorgok. - Hú, de feltudsz dobódni egy kis szextől - néz végig rajtam vigyorogva.
- Egy hónap, Zaynie... - hördülök fel a saját mentségemre.
- Percekben számoltam, tudom - simít végig csupasz oldalamon. Arcomat felfújom neki, pusztán azért, mert nem tudok mit válaszolni. Halkan felnevet és leutánoz, én pedig lehajolok és a szájára nyomok így egy puszit. Visszahúzódom hátra és hagyom, hogy karjaival hátra tűrje a hajam. Ráfintorgóm, vissza fintorog. Kidugom a nyelvem, mire ő is kidugja, én pedig hirtelen hajolok le és nyomok rá egy puszit. Halkan nevet és szeretem, hogy nevet. Főleg, hogy tudom, hogy egy hónapig csak szenvedett. - Nem akarok gonosz lenni, ne hidd, hogy zavarsz... de a kezed egy kicsit nem tudnád arrébb rakni? - kérdi fogai közt kiszűrve, mire rögtön felemelem a kezeimet. És ekkor realizálom, hogy éppen az egyik eléggé szép véraláfutásos részen tenyereltem.
- Ne haragudj - motyogom, ahogy hajamba túrok.
- Ha este belebaszok a falba, te ne haragudj - suttogja, ahogy ujjai végigkövetik kulcscsontom vonalát.
- Már itt vagyok - hajolok lejjebb hozzá, ahogy az ágyon támaszkodom meg.
- Még mindig nem hiszem el - rázza meg a fejét.
- Hát... annyira még én sem - mosolygok rá, ahogy állára nyomok egy puszit.
- Minden nap Skype - húz le maga mellé, ahogy átkarol.
- Minimum - motyogom mellkasára, ahogy lábainkat összefűzöm.
- Hány hónaponként minimum egy tali? - kérdi halkan, én pedig csak puszit nyomok mellkasának közepére és lehunyom szemeimet.
- Ahogy lehet - nyögöm ki egy kis idő után, de abban sem vagyok biztos, hogy fent van-e még egyáltalán.
- Okés - súgja halkan füleimbe, engem pedig kiráz a hideg, de inkább a hangjára, mintsem a hideg miatt. Ő mégis rögtön magunkra húzza a takarót.
- Apa üdvözöl - nyögöm be neki, mire érzem, hogy kissé megdermed. Aztán hátrább csúszik és rám néz.
- Tudta, hogy ide jössz? - kérdi értetlenül, szemöldök ráncolva.
- Nem mondtam neki - mosolyodom el, mire ő még inkább értetlenül néz rám. - Bír téged - motyogom halkan, mintha mellékes lenne.
- Téged is bír a családom - húz vissza magához.
- Tényleg együtt vagyunk? - kérdezek tovább, jó tíz perc elteltével.
- Esküszöm, Élet - kuncog fel, ahogy megfordít és derekamat átkarolva húz vissza magához. - De lehet, fel kéne venned egy pólót - morogja a nyakamba, ahogy keze megmarkolja mellemet.
- Nem fázok - nevetek fel halkan, mire érzem, hogy ő arcát jobban hajamba fúrja. Azt hittem, utálják a srácok, ha megfulladnak a hajtól, de Zayn nem igazán zavartatja ilyenek miatt magát.
- Szólj, ha igen - motyogja félálomban, én pedig elmosolyodom, ahogy jobban karjához bújok, ami fejem alatt pihen. - Nem tudsz jobban hozzám bújni, Babe - morogja halkan, de hallom a hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
- Próbálkozom - vágom rá egyszerűen, mire tényleg felnevet. Karja szorosabban feszül mellem alatt. Hátamat ő melegíti, teljes egészében. Érzem, ahogy lábainkat összefűzi, majd ismét arcát a nyakamba és hajamba temeti.
- Megfelel? - kérdi és a leheletétől tarkómon kiráz a hideg.
- Tökéletes - felelem zavartan és biztos vagyok benne, hogy elmosolyodik.
- Akkor jó éjt, terminátor - hangja fáradt, nem csodálom. Mozgalmasabb napom még nekem sem igazán volt.
- Nem én vertem szarrá jó pár embert - utalok kissé feszülten, ahogy alsó ajkamat beharapom.
- Szeretlek - válaszol egyszerűen, én pedig érzem, hogy gyomrom összeugrik, mire ő kissé feltornázza magát mögöttem és rám néz. - Éhes vagy? - kérdi szemöldök ráncolva.
- Nem - rázom meg a fejem, ahogy elpirulok.
- De...
- Zayn - állítom le, mielőtt kínossá válna. Értetlenül néz rám, aztán keze lefelé csúszik és közelebb hajol.
- Szeretlek - súgja a számba, ahogy megcsókol és hasam ismét összerándul. Ő pedig felvont szemöldökkel hátrább hajol. Lefogadom, hogy csak biztosra akart menni és azért csinálta!
- Jó éjt - nyögöm ki zavartan, ahogy hasra vágom magam és fejemet a párnába fúrom.
- Tényleg nagyon imádlak - nevet fel, ahogy ismét visszafekszik mellém és átkarol.
- Én is szeretlek - adom fel dünnyögve. Keze végigsimít fenekemen, én pedig morogva elrejtem fejemet a párnába. Ez már kezd öngyilkossági hajlam lenni. Álla fejem tetejéhez ér, arcom mellkasához. Mellem hasához, lábaim az övével gabalyodva pihennek a takaró alatt. És most először, mióta elhagytam, kedvem van aludni. Nem akarok kimenni futni. Nem akarok inni, elszívni, vagy bevenni akármit is. A szerelem drog. Tökéletesen egyet tudok érteni ezzel az állítással...


Kukucs! Íme a beígért rész:) Nagyon köszönöm a féliratkozókat, lejtettem a gép előtt egy örömtáncot!:D Mint tudjuk (nagyon ajánlom hogy tudjuk) ma van a költészet napja. Így kérem kommentbe mindenki írja le a kedvenc versét! Mivel kérem, így én is bátorkodom pár verset ide kimásolni. Sok verset szeretek, imádok őket. Így azért nehéz a választás, de minden idők egyik favoritja nálam Pilinszky János: Ne félj c. verse.

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.



És bár magyarok vagyunk, tudomásuk kell vennünk hogy nem csak mi alkottunk. Tudom hogy sokan még nem álltok ott angolból vagy más nyelvből, hogy mondjuk régi nyelvezetű verseket megértsetek. De mint tudjuk, ezek is léteznek. És persze más nyelveken is rengeteg; német, angol! (Elnézést, én angolos vagyok tudjátok hogy megy ez... illetve ezeket olvasom inkább) Szóval szeretnék még két verset ide belinkelni hogyha szeretnétek olvassátok el:) Az egyik melyet bátran ajánlok az Goethe: A rémkirály c. verse. Illetve Edgar Allan Poe-tól szeretnék még valami mutatni nektek. Aki tud angolul, kérem az ango verziót olvassa el, mivel sejthetjük, az vers az adott nyelven erős és jól megformált. Annabel Lee c. versét gondoltam ide, legfökébb azért mivel tudom ennek van magyar fordítása, amely pár helyen hiányzik de Babitstól így is gyönyörű munka:) A hagyományok nem rosszak, ahogy a versek sem. Néha egy-egy vers tökéletese tükröz mindent, és sokkal több rejlik mögötte mint amit látunk. És valljuk be, mi ez ha nem művészet?

17 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom hogy törölted a komit, bár nem tudom miért. Azért örülök hogy tetszett, imádás van <3

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. A komit azert toroltem nert nyomorék vagyok 😂 de annyi volt benne hogy imadtam mennyire atlehet erezni azt amit a szereplok éreznek es hogy imadom a sztoritt:) <3

      Törlés
  2. Betartom az ígéretet :D
    Kedvenc vers...hmm..talán ami engem most megfogott az Radnóti Miklóstól a Razglednicák 4

    Mellézuhantam, átfordult a teste

    s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

    Tarkólövés. – így végzed hát te is, –

    súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

    Halált virágzik most a türelem. –

    Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

    Sárral kevert vér száradt fülemen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik ez az ígéret betartós dolgod:D Csak úgy mint a vers, tényleg jó. A német részre nem számítottam, irtó jó! Köszönöm! Imádás van <3

      Törlés
  3. Azt kifelejtettem, hogy a rész szupi lett. Mikor nem az? Én tudom ! Penny :D
    (Mindig csillámpónisan szupi)
    A vershez visszatérve, az ilyenek mindig megfognak. Halál és társai. Nem vagyok depressziós, már nem azért :D
    Másik dolog. Ha bármikor mélabús (ez naon jól hangzik) lennél vagy valamim írj és vidítalak. Naon sok storym van :D
    Egy picsa fanod aki mindig szeretni fog <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hah, köszönöm:D A halálhoz kötődő versek mindig szépek:) Illetve, egy e-mail cím nem ártana ha szeretnéd hogy írjak is:D

      Törlés
  4. Örülök, hogy feltetted az új részt :) Nagyon jó volt a rész, imádom hogy ilyen aranyosan viselkednek egymással. Igazad van a szerelem drog, párommal mi is ilyenek vagyunk, szóval teljesen bele éltem magam ebbe a részbe ahogy elalvásnál összebújnak és lassan el is olvadok :) Nah de nem untatlak tovább, csak ismételten elmondom, hogy imádlak ez a kedvenc blogom és mindig várom az új részt :D Verset sajnos nem tudok megosztani, mivel nincs kedvencem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy örülsz:D Sok boldogságot nektek:) Nem untatsz, jó megtudni ilyeneket az olvasokról:) Megértem egyébként, sokan nem szeretik a verseket:) Imádás van <3

      Törlés
  5. Szia!
    Őhöm...szaval...itt meg kéne szòlalni...
    A szìvem minden idegszálával faltam a sorokat!
    Elképesztően-világitòtoronyt megszégyenìtő -szivárványt elbujtatò fényességet varázsoltál ide...nekem nagyon igy hatott az egesz fejezet piszkosul imádtam!

    Igen igen a költészet napja

    Nagyon tetszett a vers amit megosztottál velünk!

    Én bemásolni most nem tudom de szerzőt/cimet irok, habár valòszìnűleg ismeritek

    Petőfi Sándor - Falu végén kurta kocsma

    És...imádom a Wass Albert verseket..

    Szép napot holnapra!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, hát igen. Nem ártana:D Örülök hogy ilyen nagyon varázslatosan tetszett:3 Petőfi nem rossz költő ahogy Wass Albert sem:) Imádás van! <3

      Törlés
  6. Gondolkodtam, hogy elmondjam hisz nincs jelentősége, de én már nem rajongok a One Direction-ért és már nem olvasok egyetlen 1D fanfictiont csak Ezt és a One Direction, Jade és a maffiát. Mert ezeket már nem azért olvasom mert Zayn vagy máshol Louis a főszereplő, hanem maga a tartalom miatt. Annyira érdekes a történet + fantasztikusan is írsz, hogy képtelen vagyok elszakadni az irományaidtól.
    A mostani rész is szuper lett.

    Kedvenc vers:

    Arany Viktortól



    Ars poetica

    Lábam a földön, fejem az égben, szívem középen.
    Hídként hajlok szellem és anyag között.
    Vándor, kelj át rajtam bátran,
    Ne félj a szakadék fölött!

    Bár én az idézeteket vagy az angol szintén idézeteket, verseket jobban szeretem. Meg a külföldi írókat de ez is jó, mondjuk kis rövidke.

    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elmondjak egy titkot? Én sem vagyok hűha de nagy fan. Örülök hogy az enyémeket azért olvasod, és hogy ennyire tetszenek! Az ilyenek mindig olyan kis szívet melengetőek. És szép kis vers, tetszett:3 És nagyon adom. Imádom az angol verseket, nem véletlen hoztam azt is:) Imádás van! <3

      Törlés
  7. Na hát kukuucs, drága!
    Ez a rész.. Hát ez valami förtelmesen fantasztikusan kibaszottul jó lett! Egyértelműen kedvenc rész! Bár, mondjuk akár hányszor ezt mondtam, jöttél te, és überelted önmagadat. Váá, Jézusom, nem tudom mit írjak most, nem jönnek a szavak!
    Először is kezdeném azzal (ahhoz képest, hogy már így sem keveset írtam) , hogy az előző részhez nem kommentáltam semmit, de azért nagyon büszke vagyok Zoe-ra, hogy eltörte egy srác karját. Velem még nem történt ilyen, csak egyszer egy fiú ujját törtem el, de hát azt nem nehéz!:D És még azt, hogy Matt egy köcsög balfasz.
    Na szóval, ez a rész. Ebben a részben éreztem igazán, hogy mind a ketten SZERELMESEK. Nagy betűvel. Nem mintha, Zoe-nál a bélyeg nem lett volna elég, de nekem ebben a fejezetben volt meg ez a nagybetűs szerelem. Lehet hülyeséget vagyok, de ez van. Hát Zayn-t imádom Zoe-t még jobban, a srácok meg a szívem csücskei.
    Ez az egyet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na hát kukuucs, drága!
      Ez a rész.. Hát ez valami förtelmesen fantasztikusan kibaszottul jó lett! Egyértelműen kedvenc rész! Bár, mondjuk akár hányszor ezt mondtam, jöttél te, és überelted önmagadat. Váá, Jézusom, nem tudom mit írjak most, nem jönnek a szavak!
      Először is kezdeném azzal (ahhoz képest, hogy már így sem keveset írtam) , hogy az előző részhez nem kommentáltam semmit, de azért nagyon büszke vagyok Zoe-ra, hogy eltörte egy srác karját. Velem még nem történt ilyen, csak egyszer egy fiú ujját törtem el, de hát azt nem nehéz!:D És még azt, hogy Matt egy köcsög balfasz.
      Na szóval, ez a rész. Ebben a részben éreztem igazán, hogy mind a ketten SZERELMESEK. Nagy betűvel. Nem mintha, Zoe-nál a bélyeg nem lett volna elég, de nekem ebben a fejezetben volt meg ez a nagybetűs szerelem. Lehet hülyeséget vagyok, de ez van. Hát Zayn-t imádom Zoe-t még jobban, a srácok meg a szívem csücskei.
      Ez az egyetlen blog, amit olvasok (na meg a Jade, és a maffia, de nálam ez az egyértelmű favorit) , nem azért, mert most már "leszoktam" az olvasásról, hanem, mert úgy érzem ez a blog rólam is szólhatna (ha lenne írói tehetségem, ami nincs), és megnyugtat eléggé, hogy nem én vagyok az egyetlen balfasz, aki beleszeret valakibe, aki kurvára nem ott lakik, ahol ő. Na mindegy, abbahagyom.
      A költészet napja, pedig tudom, hogy tegnap volt, és elkéstem, de azért elmondom, hogy a kedvenc versem -szonettem- az Shakespeare LXXV. szonettje, amit most lusta vagyok ide leírni sorry, na szóval nálam az az örök kedvenc.
      Nagyon nagyon nagyooon várom a következő részt!
      Xoxo és imádás!❤
      Ps.: az előző komit véletlen túl korán elküldtem, mert béna vagyok, ne foglalkozz vele..:D

      Törlés
    2. Kukucs drágám. A förtelmesnél megijedtem, de köszönöm:D Mindenkinek mindig az új rész a kedvenc része általában:) "csak" egy fiú ujját törted el. Ugyan már hát az mi?!:D Örülök hogy ilyeneket észre veszel, mármint a szerelemre célzok most. Mindig jó olvasni ha apró részelteket észre vesztek amikért én vért izzadok... na jó nem. De azért jobban figyelek rájuk:D Megtiszteltetés hogy csak az én blogjaimat olvasod de rengeteg fantasztikus blog van még szerte az internetetn:) Mindenkinek van írói tehetsége... de komolyan:D csak írsz ahogy beszélnél. Ennyi az egész:D És nyugodtan írd csak ezt beleszeret olyanba aki máshol lakik. (ezúton küldöm a pacsit sorstárs) A költészetről soha nem lehet lekésni!:D És Shakespeare-t nagyon adom!:DD Imádás van! <3

      Törlés