2016. január 13., szerda

38. Rész

- Nem bírok ma inni - rázza meg a fejét Nick, mire össznépi felhördülés a válasz rá.
- Faszért nem bírod megtartani a határaidat?! - kérdi értetlenül Danny.
- Főzök kaját akkor, ha maradunk itthon - vonom meg a vállamat egyszerűen.
- Soha nem ettem még olyat, amit te csináltál volna - néz fel rám Zayn elgondolkodva. Törökülésben ül a földön és a deszkáját szereli éppen össze. Be kell valljam, rohadtul édes.
- Nem vagyok benne biztos, hogy vesztettél ezzel valamit - nevetek fel.
- Most akkor csapassunk filmezős estét, mikor kint megy a buli?! - kérdi Uriel morogva.
- Csinálok kaját, megnézünk egy filmet, aztán meglátjuk, Nick, hogy lesz a piával. De amúgy kimehetünk. Maximum nem inni - vonom meg a vállamat.
- Mi miért ne innánk?! - kérdi Ant értetlenül.
- Szolidaritásból - nézek rá fintorogva.
- Miből?! - kérdez vissza értetlenül.
- Kezdj el könyveket olvasni, barom! - röhög fel Zayn.
- Öcsi, tényleg igaza van - csóválja meg a fejét, lehuppanva a kanapéra Danny.
- Jó, de este hova megyünk? - kérdi értetlenül Xavier.
- Tudtok úszni? - kérdem fellelkesülve, ahogy eszembe jut a tökéletes ötlet.
- Aha - vonogatják értetlenül a vállukat.
- Tud valaki kocsit vezetni? - kérdem reménykedve, számba harapva.
- Zoe, mind tudunk. Férfiak vagyunk. Jogsink nincs - nevet fel Danny.
- Nekem van - emeli fel a kezét Xavier, mire Danny lelegyinti. - Szerinte ez nem számít, mert mexikói vagyok - röhög fel, mire elmosolyodom.
- Oké, akkor este elviszlek titeket Loughboroughba! - mondom mosolyogva. - Vagyis, Xavier visz el minket. Van ott egy tó köze...
- Közel a sulidhoz - biccent Zayn, mire elmosolyodom.
- Igen - fintorodom el, mire ő felröhög és küld nekem egy féloldalas mosolyt.
- Ez szép, meg jó - ért egyet velem Uriel -, de attól még, hogy van jogsis mexikóink, attól kocsink még nincs.
- Ezt megoldom - legyint le könnyedén.
- Zoe, kisbusz kell mindannyiunknak - rázza meg a fejét Alan.
- Mondom, hogy megoldom - hördülök fel majd otthagyva őket kimegyek a konyhába. - Gyrost mindenki szereti?! - kérdem bekiabálva.
- Disznó hús nekem nem oké - fintorodik el Zayn zavarában ahogy megjelenik a konyhában.
- Csirkéből gondoltam - felelem totál természetesen. - Azért ilyet nem felejtek el - nevetek rá, mire ő fejét csóválva elmosolyodik és a hajamba nyom egy puszit, míg én előveszem a salátának valót és a húst. Na meg a pitákat, amiket csak lazán a pultra dobok, hogy elkezdjenek kiolvadni. Akárcsak a csirke.
- Honnan szerzel kocsit? - kérdi értetlenül, felülve a pultra, míg ölébe továbbra is a gördeszkát fogja és egy csavarhúzóval csavargat rajta... hát fogalmam sincs, mit. De folyton a kerekeket pörgeti, szóval gondolom, azon állítgat valamit.
- Valakitől - vonom meg a vállamat tanácstalanul, míg mellette elkezdem az egész fej salátát szétszedni.
- Ne kérdezzem, vagy még nem tudod? - kérdi lepillantva rám.
- Még nem tudom, de fogok - nevetek fel, ahogy átmosom a salátaleveleket.
- Amit akarsz, mindig megszerzed? - kérdi felröhögve.
- Nem. Soha nem akarok semmit - csóválom meg a fejemet.
- Mi? - kérdi értetlenül, leengedve a csavarhúzót.
- Hát, még soha nem volt olyan, amit akartam volna - rántom meg a vállamat, ahogy egy tálba belerakom a salátát.
- Egyszer sem? - kérdi értetlenül, ahogy újra a deszkáját kezdi szerelgetni.
- Semmire sem volt annyira szükségem, hogy nélküle belehaltam volna - nevetek fel, mire elmosolyodik.
- Ez fura amúgy, nekem sok ilyen van - néz rám, míg egy paradicsom darabot ellop tőlem.
- Például? - kérdem az uborkát szeletelve.
- A gépem, a deszkám...
- Amit széttörtél - teszem hozzá, mire összeborzolja a hajamat.
- Sulit váltani, néha bőrszínt is - mondja kissé halkabban, mire megáll a kezem a vágásban.
- Zayn, ugye...
- Mindenki színes bőrű, különben nem látszana - nevet fel, mire elmosolyodom. - Tudom. Csak néha gázos - vonja meg a vállát.
- Volt még valami, amit akartál volna? - kérdem kíváncsian, ahogy beleszórok mindent a salátás tálba.
- Igen - bólint. - Meghalni. Félre ne érts, de tényleg akartam - fintorodik el, míg most először hagyja, hogy haja kissé a szemébe lógjon és nem simítja hátra, hogy ismét kusza legyen az egész. A szívem összeszorul és megtámaszkodva a pulton felnézek rá. - Aztán el is akartam felejteni az egészet. El akartam felejteni Ameliát. Aztán meg...
- Kit? - kérdem értetlenül.
- A lányt - feleli könnyedén, nekem pedig rögtön leesik. És hirtelen az összes Amelia nevű lányt teljes szívemből képes vagyok utálni. - Akartalak nem szeretni, meg elfelejteni. Meg sok mindent akartam veled kapcsolatban - röhög fel ismét, megpörgetve tenyereivel a kerekeket.
- Értem - hazudom mosolyogva. Sok mindent... vajon mit?!
- És te? Tényleg nem akartál soha semmit? Olyat sem, amit nem feltétlen lehet megvenni? - kérdi érdeklődve, ahogy leugrik a pultról és hátulról egyik kezével átölel, míg én a csirkét kezdem csíkokra szelni.
- De - mosolyodom el.
- Mi volt az? - kérdi az vállamon megtámasztva állát, míg a deszkát mellettünk lerakja a földre és a pultnak dönti.
- Normális életet. Időben ugrani. És sok mindent, veled kapcsolatban - válaszolok ugyan abban a stílusban, mint ő.
- Például? - kérdi halkan, mire elmosolyodom.
- Menj, próbáld ki a deszkádat - rázom meg a fejemet, ahogy egy újabb csirkemellet kezdek felcsíkozni.
- Zoe... - kéri halkan, maga felé fordítva.
- Kés van nálam - emelem fel a szóban forgó dolgot az orra elé, amíg villantok rá egy eszelős tekintet. - Ahj már - durcizok be, ahogy csak kiröhög. - Akartam, hogy boldog legyél. Általában ez az uralkodó érzelem. Csak nem akarom, hogy szarul legyél, ennyi - vonom meg a vállam.
- Ennyi? - kérdi meghökkenve.
- Ez mindent magába foglal - fintorodom el, mire látom, hogy fogait összeszorítja. - Na takarodj deszkázni! - nevetek rá, míg a szájára nyomok egy puszit és visszafordulok a pult felé.
- Szeretlek - suttogja a nyakamba, majd kapok egy apró puszit és elordítja magát az ulticélját illetően, amire meglepően csak Xavier és Danny jelentkezik. Azt hiszem, van mit megbeszélniük.


x--- Zayn Malik ---x


- Sietünk - nézek még be hozzá, mire mosolyogva bólint és továbbszeleteli a húst. A csirke húst... Kilépek az ajtón és jönnek is utánam a srácok. A deszkát lecsapom az útra, majd meglököm magam. Párat kanyargok vele, aztán egyszerűen, zsebre tett kezekkel gurulni kezdek.
- Mesélj - szólal meg lazán Danny, míg mindketten ilyen laza stílusban jönnek velem.
- Csirkét csinál - mondom magam elé bámulva.
- Nem pont erre gondoltunk - röhög fel Xavier.
- Mármint, tudja, hogy nem eszek disznóhúst. Direkt csinál csirkét - túrok bele a hajamba, mire látom rajtuk a megvilágosodást.
- Már megbeszéltétek, nem? - kérdi Danny értetlenül, mire bólintok. - És gondolom, nem bánta meg - szólal meg mosolyogva, mire én is elmosolyodom.
- Nem - mondom megkönnyebbülve. Igen, eléggé ráparáztam az egészre. Talán Zoe helyett is. De könyörgöm! Ki ne tenné ezt?! Neki ez volt az első, nem részegen kellett volna, ilyen slamposan...
- Akkor? - nyög fel Xavier az égre meredve.
- Kitalálom - int le Danny, mire értetlenül ránézek, majd lökök magamon egyet, mivel lassulni kezd a deszka. - Elbasztad!
- Barom! - hördül fel Xavier.
- Mármint úgy, hogy végleg van múltjuk - emeli fel védekezően a kezeit.
- Azt hiszem, igen - bólintok kissé feszengve.
- Oh... azt hiszem vágom, mi a tré - szisszen fel Xavier.
- Mostantól, ha akar, ha nem... akkor is emlékezni fog rád, haver. Gratulálok, jól elbasztad - mosolyog rám Danny, mire szemeimet lehunyom egy pillanatra. Hát igen... ez is zavar. Mi van, ha később megutál? Mert tuti megfog, amilyen elbaszott vagyok! És akkor, hogyan fog erre gondolni? Annyi lehetőséget lepörgettem és a legvalószínűbbnek valami olyasmit tartok, hogy; Oh azzal a nyomorék Zaynnal képes voltam először... jesszus! Persze, ezt mind Zoe stílusában. Bár Zoe stílusa nem ilyen... de attól még rettegek ettől.
- Megerőszakoltad? - kérdi tök komolyan Xavier, mire reflexből ütök bele a karjába, amitől ő leesik a deszkájáról. Soha nem bántanám Zoet! Kell ennek a mexikói fasznak egy perc legalább, míg beér minket. - Én csak nem értem! Akkor engedte, nem? Mit félsz akkor? Megbízik benned, baszki! - hördül fel fejét csóválva.
- Csak ne baszd el! - csóválja meg a fejét Danny is.
- De elfogom. Mind tudjuk, hogy elfogom - nevetek fel keserűen.
- Ja, mert Zayn vagy. De azért reménykedem - mosolyog rám Danny, én meg csak elfintorodom. - Oké. Állj már le! - lök le a deszkáról, amitől majdnem hátra esek. Xav fogja meg mindhármunk deszkáját, én meg értetlenül nézek Dannyre.
- Mivel?! - kérdem kissé mérgesen.
- A gondolkodással! Soha nem gondolkodtál ennyit semmin sem. Ne most kezd el, oké? - kérdi leeresztve a vállait. - Zoe lefeküdt veled, mert leakart. Ebben nincs semmi extra azon kívül, hogy önbizalom hiányos lány, képes volt ennyire megbízni benned. Ne ragozd túl, csak élvezd a helyzetet, hogy a tiéd és, hogy szeret! Miért nem vagy képes nem smárolgatni más lányokkal?! Ha megtudnád állni, Zoe a tied lenne. Innentől kezdve ez már a te faszságod, hogy ennyi miatt hagyod elbaszni azt a lányt, akit mindenki akarna! - ordít a képembe, én meg felvont szemöldökkel csak bámulok rá.
- Oké, akkor most gondolkozz, mi meg visszamegyünk - morogja Xav és elrántja előlem Dannyt. A deszkámat hátra gurítja nekem, én meg lábbal meg is fogom. Ők eltűnnek a saroknál, én meg leülök a járdán a deszkámra. Letaglóz, mert igaza van. És mert tudtam ezt eddig is. Ha megállom, Zoe az enyém. Eddig, amióta csak ismerem, úgy vagyok vele, hogy ő az enyém. Persze, úgy hangzik, mintha tárgyilagosan beszélnék róla, de nem! Esküszöm, nem! Csak tudom, hogy hozzám tartozik. És ha azt mondaná, én az övé vagyok, akkor minden felháborodás, vagy bizonytalanság nélkül közölném, hogy igaza van. Danny nem azért haragszik, hogy ennyire kattogok azon, hogy lefeküdtünk, hanem azért, mert szereti Zoet. Mármint, mint a húgát. És még csak nem is az bántja, hogy Zoe már nem szűz, hála nekem, hanem, hogy szar emlék lesz neki később. És én is ettől rettegek. Telefonomat előveszem és rögtön zenét kapcsolok magamnak fülessel, míg egyszerűen ülök a járdán és bámulok magam elé. Két számig bírok ülve maradni, aztán felpattanok és ráállva az új deszkámra, megindulok előre. Ez is... ezt is Zoenak köszönhetem. Most komolyan, melyik lány vinné el a haverjait egy deszkás boltba, csak mert azok szeretik? Ott ült és mosolygott, több mint három órán át, holott semmiből nem értett semmit. De azért készségesen segített nekem kiválasztani a dolgokat. És ezért más Ő. Nem hisztizett, sőt, az ő ötlete volt. Most meg otthon van és főz, mert neki ez nem teher. Otthon... fura ezt így mondani. Kurvára nem láttam még azt a házat soha sem... de Zoe ott van. És így akár akarom, akár nem... azt a helyet ott már otthonnak tudom hívni. Kínosan röhögök fel, vissza se fogva magam, mikor a zene lejátszom berakja nekem ZHU-tól a Faded-et... Ez a szám. Azt hiszem, ez végigkísér minket. Valahogy akkor, mikor tegnap este felszólalt, rögtön tudtam, hogy mi lesz az Ő válasza. Ő is tudta, és én is. Alsó ajkamat be kell harapnom, ahogy a zenére feljön az összes emlék. Ahogy kissé elfintorodik először, ahogy rám néz, ahogy beletúr a hajamba, ahogy szuszog, vagy nyöszörög. Az érzés, ahogy végigsimít a gerincemen. Vagy a tudat, hogy egyáltalán benne voltam. Komolyan, a tudatra keményedni kezdek... én tényleg igyekeztem minél finomabb lenni. Az utolsó, amit akartam, hogy rossz legyen neki az első alkalommal. De azt mondta, élvezte... nem tudom, mi lenne helyes, hogy mit érezzek. De engem a büszkeség és a kellemes, bizsergető elégedettség érzése áraszt el. Hagyta, hogy lefektessem... akárkinél is előbb és élvezte! Telefonom rezegni kezd, mire előkaparom a zsebemből. Zoe sms-t írt... SOS. Értetlenül meredek az sms-re, majd olyan gyorsan kezdek hazafelé deszkázni, hogy kétszer majdnem elcsap egy kocsi. Mi történhetett?! Lehetőségek és szituációk végtelen sora és kombinációja szalad végig az agyamon. Mikor beesek az ajtón, konkrétan akkor még arra is fel vagyok készülve egy egész tervvel, hogy mi van, ha a maffia kemény magját találom a nappaliba teázva. Zoe a konyhában van, nyugodtan és lustán rám néz. Teljesen tökéletesen.
- Mi a baj?! - kérdem lihegve, mire felröhög. A srácok is felkuncognak, nekem pedig erős lesz a gyanúm, hogy engem itt átbasztak.
- Ezersziget öntet menjen a salátára, vagy kapros? - mutat felém két üvegcsés öntetet. Az adrenalinszintem hirtelen megcsappan, a szívverésem tompulni kezd és a védelmező ösztönöm is visszaáll normálisra. Zoeról beszélünk... fogjuk rá, normálisra.
- Te idióta picsa! - nyögöm ki neki, ahogy szívemre rakom a tenyerem és csapzottan felnézek a röhögő lányra.
- Te pöcs! - vág vissza lazán, míg odasétál hozzám és a számra nyom egy puszit. De nem, ennyivel most rohadtul nem érem be, ezek után nem! Megfogom a vékony derekát és előre lépek egyet, természetesen. Ő pedig botladozva, kissé meglepve hátra. Így már a konyhában vagyunk, takarásban. Keményen csókolom meg, majdnem olyan keményen, mint ahogy iderohantam. Hallom, ahogy kissé felnyög, mire alsó ajkát megharapom. Csak úgy, bosszú képen.
- Miért? - kérdem értetlenül, ahogy elhúzódom tőle.
- Mert Danny idegesen jött haza. Xav feszülten. Te meg nem. Szóval, ha kétséged van miattam, közöld velem és én is eltudom neked mondani, hogy hülye vagy - mosolyog rám, mire elfintorodom. Ennyi, még magánéletem sem lehet mellette! Megörülök.
- És úgy tartottad a legjobbnak, hogy ezt elmondd, hogy kaptam egy kezdetleges mellék szívinfarktust? - kérdem értetlenül, kissé talán kiakadva.
- Gondoltam, kell a sport a testednek - vonja meg a vállát kissé megszeppenve. - És hát, én nem írtam, hogy baj van! - emeli maga elé védekezően a kezeit. Könnyedén fogom meg csuklóit és szorítom háta mögé mind két kezét. Ettől kissé hátra kell, hogy hajoljon, viszont nekem közelebb hozzá. Könnyedén megtudnám csókolni, de szeretek vele "vitatkozni".
- SOS. Zoe, azt hittem, sok regényt olvasol. Tudod, azt jelenti, hogy; Kurva gáz van, segíts, haver - mordulok rá csodálkozva.
- Az írtam SOS, a modern értelmezésben. Ami annyit jelent, hogy segítség kell - hördül fel sértetten.
- Segítség mihez?! - súgom ajkaira a kérdésemet, mire egy pillanatra lenéz a számra, amitől bebandzsít, én pedig nehezen de vissza fogom magam, hogy ne röhögjek fel. Szeretem, hogy ennyire könnyen eltudom vonni a figyelmét és kizökkenteni a komfortzónájából.
- Az öntet kiválasztásához segítség kellett - néz újra a szemeimbe, mire elmosolyodom. Annyira imádom a zöld szemeit, annyira ártatlanná teszik, és mindent úgy figyel, mintha életében először látná. Fogalmam sincs, mit gondol egyszerű tárgyakról, de biztos kurva jó lehet az ő fejével gondolkodni. De tényleg, az a csodálat és meglepettség, amivel minden unalmas és hétköznapi dolgot végig mér...
- Szóval öntetek? - kérdezek vissza, mire hevesen bólogatni kezd. - Értem - bólintok én is, majd könnyedén megcsókolom. Gonosz én sem vagyok, szenvedni nem hagyom. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ebben semmi önzés. Annyira puhák az ajkai és olyan kis törékeny az egész lány... - Legyen ezersziget - kacsintók rá, ahogy elengedem és hátrább lépek.
- Ja... az jó lesz. Igen... - mondja a nyakán végigsimítva és már forgolódni is kezd, mint aki teljesen képbe van. Kár, hogy annyira eltud ilyenkor pirulni. Az ajtóban megállok, kezemben a két öntettel és várok, mikor esik le neki az egész. Össze-vissza forgolódik, tüntetőleg sem néz rám zavara miatt. De nagyon igyekszik úgy tenni, mint aki tudja, mit csinál. Ami azért eddig igaz is volt. Komolyan, ott van nyolc adag kaja, elég nagy adagok... csak az öntet hiányzik. Kinyitja a felső szekrényt, lábujjhegyen nézelődik, ami miatt kitör belőlem a röhögés. Ez van, akárhányszor Zoe alacsonysága valahogy előkerül. Annyira édes, ahogy nyújtózkodik. Leginkább akkor bírom, mikor átkarolja a nyakamat, én meg kiegyenesedem. De azért szívesen nézegetem ebben a pózban. Ahogy egyik karjával a pulton támaszkodik, másikkal fent próbál kutakodni az öntetek után. Hasa kissé kilátszik, mivel a nyújtózkodás miatt felcsúszott a pólója. Melleit kissé kinyomja, hála a testtartásának. És ugyan ez igaz fenekére is. Egyik lába félig a levegőben,  mintha ettől nagyobb lehetne. A másik lábával pedig, mint egy balettos, úgy ágaskodik.
- Levegyek valamit? - kérdem meg pimaszul, mire kissé kibillen egyensúlyából.
- Csak még pár öntet keresek, hátha több lehet így a választék - vágja ki magát rögtön a szituból.
- Miért nem jó az ezersziget? - kérdem értetlenül, odalépkedve mögé. A két üvegcsét magam mögé rakom halkan. Kezemet végigsimítom hátán, mire megugrik, de kezem célt ér fenekénél. Zavarba jön, újra. Én pedig élvezem, még mindig. Becsukja a szekrény felső részét, majd felém fordul. Én a pultnak vetem magam, terpeszbe állok és a fenekénél fogva magamhoz rántom őt.
- Csak több választék - rántja meg a vállát.
- Mögöttem van mind kettő - felelem egy féloldalas mosollyal, mire rögtön hozzám simul, hogy eltudjon nézni oldalra. Én pedig oda hajolok a szinte felkínált nyakához. Keze a pólómba markol, ahogy végighúzom nyelvem végét a nyakán. Pólójának nyakát kissé arrébb húzom, őt megdöntöm, éppen, hogy csak. És kissé megszívom kulcscsontját. Felszisszen, de azon kívül, hogy kirázza a hideg, mást nem tesz. - Menthetetlen vagy - nevetek rá, ahogy visszaállítom stabilan a lábára.
- Én nem... csak... cseszd meg! Vissza kapod! - fenyeget meg az ujjával, majd elveszi mögülem az egyik öntet és gyorsan a tányérokra kezdi rakni. Elhaladok mögötte nevetve, míg fenekébe markolok, ő pedig megugrik. Bent leülök a srácok közé, akik értetlenül vizslatnak.
- Mi van? - kérdem széttárva a karomat.
- Csak pöcs - feleli könnyedén Zoe, ahogy odaad három tányért a srácoknak.
- Miért is? - kérdi értetlenül Nick.
- Mert nem rögtön döntöttem, hogy ezersziget, vagy kapros öntet legyen a kaján - mosolyodom el kajánul, ahogy ismét belibben közénk. A többiek értetlenül néznek ránk, ő mosolyog, én mosolygok.
- Csak neked kapros - adja oda nekem a tányért, mire felröhögök.
- Most aztán kiszúrtál velem - jajdulok fel hátradőlve a kanapén.
- Akkor lehet, hogy beleköptem - rántja meg a vállát.
- Zoe, vele smárolsz. Meg még mit nem... szerintem az a nyál már fel sem tűnne neki - hördül fel Xavier, mire csak tovább nevetek. Zoe meg csak a szemét forgatja meg és egy salátát a szájába rak. Pontosan olyan nőiesen, amit talán a királynő is irigyelne.


Kukucs! Tessék komizni és feliratkozni! Remélem a rész tetszett, még mindig félek hogy netalán nem:D Kitartás a félévhez! <3

7 megjegyzés:

  1. Hát OMG.. Zayn szemszögéből mindig annyira szeretek olvasnii. Az olyan aranyos,hogy amiket gondol Zoe-ról,vagy hogy éppen miért olyan amilyen meg minden. Annyira tetsziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiik. Azért látszik,hogy ki az a két legjobb barát aki mindig Zayn mellett áll. Jó nem mondom azt,hogy a többiek nem állnak mellette,de Danny és Xavier a fő,őket is bírom. Persze nem shippelném őket:D
    Zoe milyen kis ügyesen tud gyrost csinálni,majd remélem nekem is csinál^^ khmm,ha érted :D
    Megyek hisztizni,hogy rakj már ki egy másik részt mert belehalok:D <3
    Annyira imádtam,hogy csak na^^ Egyszer szívesen olvasnák Danny vagy Xavier szemszögéből is,tök jó lenne,ilyenek mindig csak a kommenteknél jutnak eszembe,máshol sosem:D
    Na mindegy:D Várom a kövit te traktoros Ribanc <3
    Nobody-nobody,haha <33

    VálaszTörlés
  2. Imádom imádom imádom
    Fantasztikus
    Főleg zayn gondolatai!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Én a Jade-es történeted miatt kezdtem el olvasni ezt, úgy értem nagyon szeretem azt a blogot és láttam hogy még régebben csináltad ezt a blogot és gondoltam el kezdem olvasni hisz nagyon jól írsz akkor ez a blog is biztos fantasztikus lesz.
    És hát igen.... Nagyon tetszik és nagyon szeretem.
    Menő hogy ott ő a "fasza gyerek" hogy ő is valaki, meg azért az is jó hogy vannak kapcsolatai a maffiában hogy azért ő is rossz!
    Én is szívesen olvasnék Danny szemszögéből bár nekem a Zoes szemszög a kedvencem!
    Siess!
    <3

    VálaszTörlés
  4. Jajj, de cukik<3
    Imádtam Zayn szemszögéből olvasni, de egyszer Danny szemszögéből is olvasnék. :)
    Zoe, annyira édes mikor zavarban van..xd
    Zayn, ő meg Zayn. Imádnivaló. Mint mindig.
    Hozzad azt a részt, de kurvagyorsan mostmár. :> <3
    Imádás van<3

    VálaszTörlés