2015. május 17., vasárnap

Prológus

- Ezt te se gondoltad komolyan! - pötyögőm le a karaktereket idegesen, míg érzem, hogy legszívesebben szét törnék valamit. Nem érdekel, hogy apám valószínűleg értetlenül nézi a hátamat, míg ő a kanapén ülve nézi a tévét. Köztudott, hogy alig lehet hallani, ha gépelek, akárcsak a nővéremnél. Ő idegen nyelvi titkár, nekem meg volt egy unalmas hetem így megtanított a vakgépelésre. Minden ujjamat használom és csúsztatom a billentyűkön épp, hogy hozzájuk érek. Már nem kell néznem, hogy tudjam, melyik karakter hol van. Most mégis késztetést érzek arra, hogy megfogjam billentyűt és a térdemhez csapva szét törjem, majd felgyújtsam a darabkáit!
- Miért viselkedsz így?! Régen szeretted - jön a válasz anyámtól, mire szinte felmordulok.
- Szerettem?! Te kiről beszélsz?! Senki nem szerette, de még te se! - írom tovább, még idegesebben alsó ajkamról harapdálva a bőrt tehetetlenségemben.
- De szerettem és szeretem is - jön az újabb válasz pár másodpercen belül. Mire nem jó a Facebook, ugye? Még a családi vitákat is lebonyolíthatóak telefonbeszélgetés nélkül.
- Kilenc évig szenvedtem. Nem csak én, mindannyian. Naponta sírtál, és még azt mondod szeretted?! - szinte hisztérikusan felnevetek, míg lenyomom az entert, hogy üzenetemet ő is megkapja.
- Baj van? - szólal meg apám, mire felmordulok, és csak felveszem a fülest. A leghangosabbra állítom, míg Youtubeon máris keresni kezdek valami ütőset, hogy remegő kezeimet leállítsam. Amint megtalálom, kétségbe esve kattintok rá és sóhajtok fel, ahogy szinte pezsegni kezd a vérem, hála a dübörgő ütemnek. Ez a zene akkor jó, ha ideges vagyok, szét tép belülről. De azt is tudom, hogy miután most meghallgattam aligha lesz, a kedvenceim között mivel ezt az érzést hozzá fogom kötni, a csalódottságot, cserbenhagyottságot és a mérhetetlen dühöt. Egy újabb kedvenc zene, amit tönkre cseszek.
- Próbáld meg szeretni ő csak jót akart neked mindig - jön az újabb üzenet, mire szemem elkerekedik.
- Ez olyan mintha azt kérnéd a zsidóktól, hogy szeressék Hitlert - írom vissza idegesen.
- Ez erős túlzás! - válaszol rögtön, mire hátra vetem magam a székben. Hogy lehet egy anya ilyen?! Apró tárgy koppan a fejemen, mire a fülest nyakamba akasztom, és apám felé fordulok. Idegesen tekinget rám, míg a telefont a füléhez tartja.
- Persze, gyere csak - szólal meg rögtön - Igen itt van - pillant rám idegesen, nekem pedig össze szorul a gyomrom.
- Ki az? - kérdi meg Kate. Apa barátnője, róla is megvan a szerény véleményem.
- Lilith - néz rám mérgesen mire szívem zsibbadtan kezd verni. Ezek szerint anyám nem csak velem, hanem a nővéremmel is össze veszett - Zoe te meg miért nem mondtad el?! - dördül rám.
- Épp veszekszem vele, melyik busszal jön? - kérdem mérgesen oda se figyelve tulajdon apámra.
- Melyikkel jössz? - kérdi rögtön ellágyítva a hangját – Kettőkor indul neki - néz fel rám, mire biccentek majd vissza rakom a fülest. Húsz perc és itt van. Gyakran járnak Birminghamből buszok Hagley-be. Anyám lakik Birminghamben. Apám pedig Hagleyben. Nagyjából húsz perc busszal, kocsival aligha negyed óra csak.
- Nem értem miért nem fogadod el, hogy szeretem őt, ő is szeret engem. Ahogy téged is! Sokat köszönhetsz neki - jön az újabb üzenet anyámtól, mire megrázom a fejemet.
- Mégis mit? - írom vissza neki lassan, de nem hagyok neki választ arra, hogy írhasson - Hogy elköltözött miatta Nancy? Vagy, hogy kész roncs lett hála neki Lilith?! Esetleg hogy soha nem volt gyerekkorom?! Vagy, hogy te is egy kész érzelmi és fizikai roncs lettél mellette? Kezet ne csókoljak neki?! - írom gyorsan újra idegesen csak, hogy ő ne válaszoljon. Olvasson csak, de ne írjon. Nem kell, hogy írjon - Annyira befolyásolható vagy!
- Nancy azért költözött el, mert a barátjával akart együtt élni! - írja nekem első mondatát, mire felszisszenve lehajtom a fejem. Persze, tizenhét évesen azért költözik össze egy sráccal. Aki mellesleg csalta, mint kiderült. Ez Nancy a másik nővérem. Ő a középső gyerek. Kapcsolatból menekül kapcsolatba csak, hogy ne kelljen otthon lennie, és még ha más nem is mondja, a szemébe én mindig megteszem ezt. Sőt, mikor csak jobban kiakad rám akkor még az okot is kifejtem miszerint képtelen nőnek érezni magát, ha nincs mellette egy férfi. Vagy legalábbis valami féreg képződmény, ezért el kéne mennie pszichológushoz. Természetesen ordít velem, de nem érdekel, egyszer csak belátja, hogy igazam van. Ezek ellenére viszont mindig én vagyok, aki először ugrik, mikor megtudom, hogy valaki megcsalta, kidobta vagy kiabált vele. Én vigasztalom, mikor rájönnek a pánik rohamai, mert tönkre ment ő is. Talán ő nem anyám pasijától, de sokat közre játszott. Szeretem őt és tudom, hogy csak a két nővérem az, akikre támaszkodhatnék. De nem támaszkodom. Egyedül anyám volt, akire támaszkodtam, senki más. Azt sem tudom, hogy kellene. De aztán jöttek a bonyodalmak és én lettem a támasz. Nem volt senkiben elég erő arra, hogy én is támaszkodhassak. Így hát felnőttem, egyik pillanatról a másikra és szembe néztem a problémákkal. Soha nem csapom be önmagamat, legalábbis igyekszem nem ezt tenni. Nancy már huszonegy éves érett nő, egy fodrászüzlettel mondhatni stabil kapcsolattal. Bár a pasi most sem érdemli meg őt. Nancy csinos, tipikus nőcis lány. Domborodik, ahol kell, vékony ahol kell. Imád mindent, motorozni, horgászni, autókkal kapcsolatos dolgokat csinálni és persze bulizni. Nos, igen ő Birmingham éjszakai pillangója, ahogy a környező városoké is. Jegyek nélkül jut be mindenhova, mert ismerik. Pénz nélkül megy bulizni, mert így is meghívják a piákra és tudja, hogy neki nem kell semmit sem fizetnie majd. Bárkit felszed, bármit elér. És mégis, aligha tudják róla mennyire törékeny a lelke, holott mindenkit ismer - Lilith sem lett kész roncs, ő keverte bele magát a rossz környezetébe! És már amúgy is már jól van - jön az újabb üzenet. Lilith nem roncs? Valóban, már nem. Újabb pacsi jöhet nekem és Nancynek ezért. Ő a legidősebb hármunk közül. És a legokosabb is. Nancyt a bulizás vonzza és a fodrászat. Lilithet pedig minden beteg dolog. Helyesbítek, a családom szerint beteg dolgok. Például a boncolás, a halál vagy maga a patológia. De csak régebben. Most már normális lánynak mutatja magát, hisz a maga módján már tényleg az is. Régen csak feketét hordott, esetleg a kedvenc együtteseinek a pólóit volt hajlandó felvenni ezen kívül. Legfőképp a Slipknotét. Igazi rocker lány volt, lassan már goth. Ő mindig másképp látott mindent. Bár ez még ma is így van, sok mindent máshogy ítél meg. Eléggé bevállalós akárcsak Nancy. Sokszor együtt mentek bulizni, legalábbis miután Li - t kirángattuk a zord korszakból. Egy év van köztük, míg Nan huszonegy éves addig Li huszonkettő. Régen ikreknek nézték őket, aztán annyira mások lettek. Az egyik diszkó patkánnyá avanzsált, míg a másik rocker hercegnővé. Aztán lassan megtalálták az arany középutat. Együtt jártak bulizni én pedig örültem, hogy együtt vannak. Li pedig leginkább annak örült, hogy van fodrász a családban. Lévén hogy Nan a fodrászunk így nekünk eszünkbe se jut máshoz menni, nem mintha akarnánk. Ügyes és ezt nem csak testvéri elfogultságból mondom. Én nyugodtan ülök bele a székébe, míg mások rettegve kérnek időpontokat más fodrászokhoz. Nan és Li mindig egymás haját csinálják meg, most pedig már lassan én festem Nanét ha Li nem ér rá. Nan már az első festése óta szőke, holott mind hárman a barna árnyalataival büszkélkedhetünk eredeti hajszínként. Nos, Li soha nem tudott könnyen dönteni. Még két lehetőség közül sem. Így mikor ő is rászánta, hogy meg szabadul szerinte fakó barna hajától már csak egy kérdés volt. Fekete vagy szőke? Nem tudott dönteni. Így büszkén viselte a fele más haját. Jobb oldalt szőke, míg bal oldat fekete volt. Szörnyella de frász lett. Viszont irtó jól nézett ki vele, komolyan! Mi is meglepődtünk, hogy állhat valami bizarr ennyire jól valakinek. Büszkén hordta és továbbra is aratott kinézetével. Majd jöttek a másolok. Egyre több szörnyella de frász haj jött velünk szembe mire szörnyülködve festette be az egészet feketére. Soha nem szerette, ha másolják, egyedi szeretett lenni - Ő saját maga akaratára nem beszélt velünk - olvasom el a pár perce kapott üzenetet.
- És véletlenül sem azért nem evett, sokszor mert Jay közölte velünk, hogy az az ő kajája és ne nyúljunk hozzá, igaz? - írok vissza mérgesen. Lilith roncs volt! És az is maradt volna, ha nem segítünk. Ha nem kezdek vele vásárolni, járni és lassan színessé tenni a ruhatárát. Ha nem kezdem el lekoptatni a haverjait róla míg Nan pedig más baráti kört szervezett neki. Tizennégy éves vagyok, és már megéltem egy felnőtt életét vagy legalábbis nehézségeit. És most csak újra jön csőstül.
- Nem mondott ilyent Jay! - jön rögtön a válasz.
- Ha ő vissza költözik, én el költözöm. Megmondtam neked aznap mikor kiléptünk a ház ajtaján. Ha vissza fogadod, elmegyek... - írom le neki, míg beharapom alsó ajkamat.
- Már pedig vissza fog hozzám költözni! - írja le, mire szemeimet lehunyom és remegve kifújom a levegőt. Nem mindenki való anyának... Bezárom a chatablakot és tovább meredek a gépre. Nincs miről beszélnünk többé, úgy érzem. Az éltem eléggé elbaszodott. És hogy mindezt mikor?! Óh, röpke tizenkét évvel a születésem előtt.
- Jay vissza költözik - fordulok hátra, mire apám szemei elnyílnak. Felállok, mikor a kopogás ketté szakítja a dermedt csöndet. Nagyot nyelek és lelkiekben készítem magam arra, hogy mi lesz, mikor kinyitom az ajtót. Légy erős Zoe. Kell neki hogy erős légy. Az ajtót kinyitom és Lilith rám néz könnyes szemeivel és látom, hogy próbálja tartani magát. Szomorúan rá mosolygok, majd felzokog, én pedig behúzom, majd átölelem remegő testét. Megilletődve ölelem, tovább mikor nyakamba temeti az arcát. Soha nem szoktam hozzá az ilyen kitörésekhez, ő is mindig rideg szokott lenni. Persze testvérek vagyunk, de kevés olyan alkalom volt mikor zokogva ölelt volna magához. Fordítok rajta, és könnyedén veszem le válláról a táskát. Lábammal rugóm be az ajtót és így kezdem simogatni a hátát.
- Nyugi - mondom neki halkan, míg hangomat megerősítem. Színészkedés. Kilenc rohadt éve színészkedem. Az ember mikor öt évesen már azon gondolkozik, hogy alvást kell színlelni, csak hogy ne, kelljen valakivel találkozni az nem normális. Bárki bármit mond, nem volt normális tett öt évesen tőlem. De ezt láttam jónak, és jól tettem.
- Mi történt?! - kérdi nyávogós hangján Kate de most pont nem ő érdekel. Felsóhajtok, majd megfogom a nyolc évvel idősebb nővérem kezét és behúzom a nappaliba, míg tovább hüppög.
- Kicsim - ugrik fel rögtön apa is és most sem teszek megjegyzést hamis aggódása miatt. Leülök Li mellé ő pedig újra átölel.
- Mély levegő be aztán ki - suttogom neki, míg hátát simogatom - Még nyugtató hát simít is kapsz - mondom fülébe kuncogva mire bele nevet szipogásába. Mint minden testvérnek nekünk is megvannak a belsős poénjaink.
- Mi történt? - guggol le elé apa, mire küldök felé egy biztató mosolyt.
- Alkohol a hűtőben. Anya nem iszik alkoholt - rázza meg a fejét elfogadva tőlem a zsepit - Mikor megkérdeztem, hogy honnan van akkor mondta, hogy Jay hozta. Én meg kiakadtam és felhívtalak, mert nem akartam tovább ott maradni! Akkor közölte, hogy az én hibám minden, mert te most megtudtad és elfogod tőle venni Zoet - kezd el újra sírni, mire magamhoz húzom, és mély levegőt veszek. Szorít a mellkasom, a gombóc ott van a torkomban. Hogy meri ezt tenni anya?! Hogy meri azt mondani, hogy Lilith hibája?! Édes jó istenem az egész családom megörült!
- Nem engedem, hogy vissza menj oda - néz rám jelentőség teljesen apa.
- Hanyagoljuk a felesleges köröket - vágom rá komoran. Ennyi volt, ezt már én sem tűröm anyámtól, de most nem kell apa faszsága. Már nem tűrhetek tovább... Újra veszek, egy mély levegőt majd össze szedem minden maradék kis lelki erőmet, hogy ne sírjam el magam. Kilencévesen láttak utoljára sírni. Akkor is könnyezett a szemem és már attól megdermedt mindenki. Öt éves korom óta játszom a színészt, ha nem előbb. Nem most fogok megtörni. Pedig cefet szar érzés a saját nővéredet nyugtatni, aki válladba zokog és reszket. Értük képes vagyok bármire. Pont ezért tép szét az érzés hogy ő szomorú és kétségbe esett.
- Fel hívom anyátokat és...
- Rakd le a telefont - felelem csendesen míg Li ugyan úgy belém kapaszkodik.
- De ez...
- Ő jelenleg bőg valószínűleg. Te ideges vagy. Nem fogsz Lilith előtt ordítozni most. Rakd le a telefont - felelem fagyosan, mire mérgesen rám néz de ledobja az asztalra a készüléket.
- Nem lenne baj, ha itt aludnék? - szipogja Lilith míg elhúzódik tőlem.
- Dehogy baj drágám - mosolyog rá Kate mire küldök felé egy csúnya pillantást, amikor kezét a combjára akarja rakni. Gyűlölöm a színjátékot, itt pedig most nagyon az megy.
- Jobb lesz nektek itt. Ha ezt megtudta veletek csinálni anyátok - mordul fel apa.
- Mit beszéltél vele? - kérdi Kate felém fordulva kíváncsian.
- Kijelentettem, hogy vagy ő, vagy én. Azt mondta ő - felelem egyszerűen. A többiről nem kell tudniuk.
- Hogy lehet ekkora kurva?! - mordul fel az én drága apám mire Li újra hozzám bújik sírva. Fagyosan nézek fel apára, minden érzelem nélkül. Szemmel intem csöndre, mire elfordul tőlem és kinéz az ablakon.
- Itt meg lesz mindenetek. Döntsétek el, hogy itt akartok lakni vagy inkább vissza mentek oda.. - kezdi Kate.
- De jól tudom, hogy csak az egynegyedét tudom annak, ami ott zajlott. Itt lesz kajátok, mindenetek - folytatja Apa mire Li csak sűrűn bólogat, sírva majd apánk magához húzza. Én pedig hátra dőlök.
- Nem befolyásolni akarunk titeket, de ha ide jöttök... - és ennyi. Nem figyelek tovább. A burok felépül és csak Lit nézem. Undorító, amit csinálnak. Mind két fél részéről. Nem akar befolyásolni?! Dehogynem! És még olyan hülyének is néznek, hogy szerintük nem fogom fel. Fejemet megrázom, majd felállok és elvonulok a kis szobába. Lehuppanok az ágyra és szaggatottan beszívom a levegőt. Lehet, hogy erős vagyok, de mikor anyám egy faszt válasz helyettem apám meg a barátnője pedig löki nekem a maszlag dumát nálam is elszakad valami. Kilenc éve tűrök mindent! Kilenc kibaszott éve szenvedek! Öt évesen váltak el a szüleim. De hogy ezt tragédiának fognám fel? Nem. Anya helyében előbb szét mentem volna. És hogy miért tizenkét évvel a születésem előtt baszodott el minden? A családom alapjáratában defektes, már csak közelről nézve anyai és apai ágamat is. Apám alkoholista. Még magamban is zordnak hat mikor kimondom. De rég eljutottam oda, hogy felfogjam. Öt évesen is felfogtam. Kilenc évesen tudatosult is bennem mennyi mindent jelent ez. Azért születtem meg, mert apámnak volt egy két éves tiszta időszaka. Megszülettem majd rögtön a pohárért nyúl. Így csessz szét egy családot öntudat nélkül! Rengeteg mindenre emlékszem kiskoromból. Arra is, amikor bejelentették a válást. Onnantól kezdve szinte mindenre tisztán emlékszem, legalábbis ami jelentőség teljes. Öt éves lehettem vagy már éppen majdnem annyi voltam. A konyha pultra felültett anya és vaníliás pudingot ettem a kedvenc üvegpoharamból. Nan szülinapja volt. Tizenegy vagy két éves lett. Megérkezett anyám anyja, azaz a mamám és annak az élettársa. Oh, igen! Ők is elváltak. Szó szót követett, míg apám lazán a falnak dőlve szívta a cigijét. Két nővérem a kanapéról bámulta a felnőtteket, míg én boldogan ettem a pudingomat láb lógatva. Aztán anyám kitört, elmondta, hogy vállnak. Az anyja mit reagált mit jó anyuka? Megtépte a lányát. És bumm, a pillanat, amikor egy ötévesre ránehezedik minden súly, mikor meglátja, hogy a nővérei sírnak, hogy az apja akkor is éppen részeg, hogy a puding nem olyan finom már. Meggondolatlanul cselekedtem és leugrottam a konyha pultról majd anyám és a mamám közé állva szét toltam őket. Sokan voltunk a szobában és öt évesen nekem kellett cselekedni. Könnyek voltak a szememben, de már akkor az járt a fejemben, hogy; Ne sírd el magad, azt csak a gyengék teszik. Mégis sírt az egész család. Anyám kapott egy gyors pofont még tulajdon anyjától majd elviharoztak. Én pedig értetlenül felnéztem a szüleimre. Aznap este anyával fürödtem. És szerintem már mindenki tudta, hogy nem vagyok ugyan az a kiskölyök hiába voltam öt éves. A szemébe néztem és egyszerűen kijelentettem, hogy vele maradok, és nem megyek apával. Láttam, hogy ledöbben, de nem tulajdonítottam neki semmit. Elvégre így bele gondolva, egy ötéves addig élet vidám kislány kijelent valami holt biztosan és zordan, ami teljesen kapcsolódik a témához és nagy jelentősége van. Tettek követtek tetteket. Apám eljárt máshova dugni most már leplezetlenül, holott eddig is tudta mindenki mit tesz. Jay pedig beköltözött. És aranyos volt. Már amennyire a nővéreim hagyták neki. Utálták, elvégre az apjuk helyébe léptett hiába volt az apjuk egy álszent fasz. Anyának viszonya volt vele, mint kiderült és ezért volt mersze elválni, Jay miatt. Hol ők voltak otthon, hol apám. Soha nem egyszerre. Az is tisztán él az elmémben hogy este felkeltem míg Lilith mellettem aludt. Mindig valakivel aludtam, soha nem tudtam egyedül. Nyugodtan ültem fel az éjszaka középén és keltettem fel őt is hogy hányni fogok. Értetlenül nézett rám majd hánytam is szavamat betartva. Apám felhívta anyámat, hogy mit tegyen ő most?! Hát persze, elvégre életem öt kezdő évében nem volt nagy szerepe. Anyám közölte, hogy oldja meg ő most Jayel van. És ezzel lecsapva a telefont engem apámra hagyott. Konkrétan az oldják meg a nővéreim rész következett. Másnapra apám kiköltözött, anyámék végleg be. A válás hivatalos volt, a társadalom negyven százalékába kerültem ezzel erősítve a statisztikát az elvált szülős gyerekek diagramon. Az életemnek máris volt értelme! Nos, a kis kedves falúban ahol volt a nagy szép és igazán ízléses családi házunk bérbe adtuk. És ezt már nem értettem miért. Elköltöztünk Birminghamba. Majd azon belül hétszer is költöztem a következő öt évben, míg a helyzet romlott a családban. Évente legalább két költözés, profik lettünk benne. Apám kifogott magának egy szőke idegbeteg nőt, de tisztában voltam vele hogy az ágyban valószínűleg verhetetlen. Lévén hogy kijelentette; ha Apám iszik, ő megy. Apám nem is ívott. Két év után jöttek össze, addig drága édesapám a szüleinél tanyázott majd vett itt egy panelt. Hagleyben. Hát mit is mondjak... ha kívülről nézem az egész házat be se jönnék, a vakolat omlik és rossz benyomást kelt az összhatás. De itt bent egészen okés a lakás. Jó kis ház bár kicsi. Másfél szobás, nappali, konyha, fürdő, vécé és egy kis folyosó, ami mindent össze köt. Olcsón vette, és hogy miért?! Gettó. Ez a hely egy lepratelep. Csoportok, drogok, cigi és fiatalok által uralt területek. Bár hozzá szoktam, Birminghamben sem mindig elit környéken laktam. Hajamba tűrve nézek ki az ablakomon és nem látok mást csak a fényes eget és a kastélyt. Oh, igen! Egy kastéllyal szemben van a ház. Ami még felénk is néz. Három emeletes, lepukkant, de gyönyörű. Harc klubok, tiltott bulik, drogok; mára már csak ennyire használják. Pont ezért nem szerettem ide járni, a környék miatt. És most mégis, itt fogok lakni. Mert az biztos, hogy én nem fogok vissza menni ahhoz a baromhoz! Azt hiszem el kell kezdenem ismerkedni, hogy védve legyek. Eddig minden közeledést vissza utasítottam mindenkitől. Nem akartam ebbe az egész mocsokba belefolyni, nem akartam ilyen társaságba keveredni. Nem akartam ezt a környéket és a vele járó haverokat és szórakozást.
- Bejöhetek? - lép be Lilith mire felé kapom a fejem.
- Persze - mosolygok rá.
- Beszéltél vele? - kérdi lehuppanva mellém végig nézve az apró szobán. Inkább hosszúkásabb, de keskeny. Az ajtó bal oldalán van egy falból kiugró kis kockányi tér ezzel elválasztva azt egy kicsit. A jobb oldalon egy fiókos szekrény van, és bal oldalt a kis kiugró előtt is van egy magas szekrény. Maga a szoba kék és a szőnyeg is kék. Régi ágy van bent, és az előtt egy író asztal, amitől szinte el se lehet férni. Az ágy felett pedig ott van az ablak. Na meg néhány polc és ennyi. Nem alakította ki apa, csak a tipikus mindent bele szoba volt. Nem is használtuk. Alig aludtunk itt, nem volt rá szükség, de most szinte a fél nyaramat itt töltöttem.
- Igen - bólintok rá nézve.
- És? - kérdi eldőlve az ágyon.
- Mit vársz, mit mondjak? - nézek rá fancsalian, míg lábait ölembe rakja én pedig a falnak dőlök.
- Apa azt mondta ide költözhetünk - töri meg a csendet, mire felnevetek.
- És erre is mit kellene mondanom? Hogy nagylelkű? - nézek rá komoran.
- Jobb itt, mint ott - rántja meg a vállát.
- Én is azért vagyok itt - nevetek fel. Rám mosolyog, majd felsóhajt.
- Neked nem szar? - kérdi meg félénken.
- Mi? - nézek rá értetlenül. Azt akarom, hogy konkrétan mondja, nem válaszolok olyanra, amire nem kellene. Nem vagyok a problémáját megosztó típus.
- Hogy őt választja helyettünk - motyogja.
- De - mosolygok rá.
- Még se akadsz ki - csóválja meg a fejét - Én se nagyon szoktam, de ez durva Zoe. Most... Elengedheted magad, nem kell mindig az erőset mutatni - néz rám szomorkásan.
- Tudom - rántom meg a vállamat kibámulva az ablakon.
- Te fogod a legjobban megszívni ezt az egészet - mondja csendesen, mire elmosolyodom.
- Mondj újat - nevetek fel.
- Hülye vagy - rázza meg a fejét a plafonra meredve - Fura hogy ennyi minden után anya vissza fogadja - mereng el ő is az apró repedést nézve a plafonon.
- Az - felelem tömören.
- Szerinted... megverte? - kérdi félve, mire testem megfeszül.
- Tudja, hogy akkor halott - rázom meg a fejemet szemeimet lehunyva. Valóban, apa csak az egy negyedét tudja mindannak, amiken keresztül mentünk. És a lányok is csak a felét. Jay és én tudunk mindenről. Ő csinálta és én tűrtem. Én laktam ott. Én éltem vele lévén hogy anya három állásban hajtott. Alig volt otthon szerencsétlen. Az az ember egy beteg barom agresszív állat. És mégis, talán tényleg köszönhetek neki valamit. Hála neki hidegen hagy az ordítozás, szemem se rebben, ha fenyegetnek vagy dolgok törnek szét a falhoz vágva. Hála neki nem vagyok puhány, nem sírok, küzdök és ennyi. Hála neki lettem ilyen. Az első két évre mikor anyámmal össze jött azt mondanám, hogy úgy ahogy elment. De már az is rossz volt. Egyszer azért költözött el, mert mikor haza értünk mind hárman a suliból, lévén hogy a nővéreim értem jöttek, mert csak másodikos voltam ezért egyszerre értem velük haza. Szóval mikor haza értünk minden ruha szét volt dobálva a szobánkban. Nekünk kellett össze takarítani. De zenére akartuk akkor már, ha mi nekünk kell eltakarítani. Nem kérdeztük mi volt, miért vannak szét dobálva a ruhák. A mai napig nem tudom és nem is akarom tudni. Li bekapcsolta a magnót mire bejött üvöltve, hogy miért kell zenét hallgatni és, hogy hallgassuk tévén inkább. Kikapcsolta a magnót be a tévét. Li ki a tévét és be a magnót. Eljátszották kétszer tovább üvöltve majd végül közölte, hogy ő ezt nem bírja és elviharzott ott hagyva nekünk egy mérges minket okoló anyát. Szemem se rebbent a történtek közben pedig csak másodikos voltam. Vitában nagyrészt verhetetlen is vagyok emiatt. Soha nem húzom fel magam, halkan beszélek, ha a másik üvölt, akkor is. Viszont minden szavam fájdalmas késforgatás a másikban. Rég nem játszik nálam a tisztelet mások felé. Senkit nem tisztelek azért mert idősebb. Akkor tisztelem, ha valamit tesz érte, vagy ha valamit letett már az asztalra. Okos és becsületes embereket tisztelek. Jay egyik csoportba sem tartozik. Apám rég elitta a mérnők eszét. Helikopter szerelő és mérnők erre mi lett belőle?! Mióta Kate az oldalán van csak egy nyugdíjba voltunk katona sörrel a kezében. Anyám...anyám. Gyenge jellem, tudom róla. Annyi minden történt kilenc év alatt! Annyira örültem mikor eladtam a házat! Oh, igen… én adtam el. Én vittem végig az egész herce-hurcát. Én olvastam utána, hogy tudnánk ki evickélni a hitelből, amibe Jay kevert minket. Nem maradt más megoldás, vagy eladjuk álmaink házát vagy elveszik álmaink házát. Rendet raktam, kidíszíttetem, képeket csináltam. Négy potenciális vevő volt rá, amikor meghirdettem, friss házas volt az összes. Kertes, egyszintes családi ház volt, ideális gyerek vállalásra és családi életre. Anyám egy párral beszélt az össze többivel én, mert bekamuztam nekik, hogy ő éppen nem ér rá, de tudok mindent a házról. Én vezettem őket körbe, anyám írta alá a papírokat. Eladtuk, kilábaltunk, költöztünk vissza Birmingham. A belváros szívébe. Persze albérletet nézni is én rángattam el anyámat, míg végül nem találtunk egy elfogadhatót. Majd jött a bizonyos tálaljunk ki mikor már biztos volt az eladás. Anya elmondta Jaynek, hogy a házat eladjuk, ezzel nekik vége. A hetedik évben kijelentette nekem anyám, hogyha a házat netán eladjuk, ők külön mennek. Áldja az ég, jobban küzdötten az eladásnál! Félő volt, hogy nem bírom sokáig tovább Jayel együtt élve. Nem volt meglepő a reakciója, üvöltés és agresszivitás. Hozzá szoktam öt éves koromtól, jobban viselem, mint az átlag. Össze pakoltam a nővéreim szobáit és elküldtem őket a pasijukhoz. Nem hazudtam nekik, közöltem, hogy jobban örülnék, ha nem lennének itthon az utolsó másfél hétben, míg zajlik a költözés. Kerestem még költöztetőket is, akik elvitték a bútorok és dobozok nagyjait a végleges költözés előtt három nappal. Lévén hogy addig nem mehettünk el, mert Jay sem volt hajlandó elmenni. Tűrtem, mindent. Úgy voltam vele, hogy az utolsó pár órában nem fogom feladni, rühes hetvenkét órát kellett csak bírni! Hogy hagyhattuk volna ott a házat, hogy ő benne van?! Biztos vagyok benne, hogy szétbarmolta volna és akkor oda a szerződés, ezt pedig nem hagyhattam. A földön aludtunk anyámmal három napig hísz a bútorokat el kellett vinni. Az egész házat bedobozoltam, azokat is elvitték. Muszáj volt nekem össze pakolni az ágyat hisz anyu tovább gürizett hála a három állásának. Keserves három nap volt, de nem érdekelt. Akkor már végképp nem. De az utolsó éjszaka is eljött, nehezen, de el. A szobámban volt még két doboz, az egyikben a kisebb személyes tárgyaim és könyvek, a másikban a maradék evő készletek és nagyon szükséges dolgok. Három napig nem húzhattuk kaja nélkül és apróbb dolgok nélkül még mi sem! Bejött a szobámba és üvöltözni kezdett, természetesen anyámmal. Hisz ő bent aludt nálam, nem engedtem, hogy máshol aludjon. Soha nem kezdeményeztem veszekedést Jayel, akkor veszekedtem mikor nem volt más lehetőségem. Mikor a nővéreimmel ordított és ők már zokogtak, akkor szóltam közbe. És aznap is megtettem. Az összes gyenge pontját kihasználtam, míg anyám mögöttem zokogott ő pedig előttem üvöltött. Felkapta a dobozom és falhoz vágta majd becsapta a szobám ajtaját. És a legnagyobb gondom az volt honnan szerezzek dobozt a kiömlött dolgoknak nem pedig az, hogy nekem akarta dobni a dobozt, ha nem hajolok el. Míg anyu álomba hüppögte magát újra kezdtem a pakolást, hisz nem maradhatott itt semmi és kellettek a cuccaim, még ha pár dolog össze is tört belőlük. A szúró, zsibbadó és nyomasztó érzés ott volt a mellkasomban, amihez napi szinten hozzá szoktam már. Aztán eljött a hajnali három óra. Egész addig körbe járkáltam a házat, amiben felnőttem, amit a szüleim a két kezükkel csináltak. Szépen akartam rá emlékezni, de már a falak át voltak festve, mert a régi tapéták nem tetszettek Jaynek. Nem olyan volt, mint régen, főleg hogy üres volt. Szar volt úgy látni. Leültem a nagy nappali közepére, a kőre, és a kutyámat simogattam az ölemben, míg kifele néztem a nagy erkély ajtón. Felláttam az úgy egy kilométerre lévő hegyoldalra. Mögötte pedig a holdra. Nem akartam elköltözni, szerettem ott lenni, mindenem abba a falúba kötött, és házba. De ez kellet ahhoz, hogy ő elmenjen én pedig feláldoztam érte a házunkat, ha ez kellett hozzá. Hallottam, hogy nyitódik Jay ajtaja majd, ahogy megfogja egyetlen egy darab dobozát, azt is én pakoltam össze neki. Raktam a saját tányérjainkból és evőeszközeinkből neki. Nem voltam kegyetlen, egyszerűen fáradt voltam vele szemben, de rosszat nem feltétlen akartam neki még, ha meg is érdemelte volna. Hallottam, ahogy az főbejárati ajtó felé lépked, mindig szerettem azt az ajtót. Gyönyörű fa volt, középen egy üveg csíkkal, amin kiláttál, de be nem. Lassan és halkan lépkedtem utána majd az ajtónak támaszkodva figyeltem, ahogy beül a kocsijába és elhajt. Annyira... jó volt. Megkönnyebbült érzés, nem akartam elhinni, hogy vége. Ott álltam az ajtóban, kezemben a kutyámat szorongatva, aki csak hozzám bújt csendben. Úgy voltam vele, hogy sikerült, megcsináltam, rendbe hoztam az elcseszett dolgokat! Erre most mi történt?! Itt vagyok Hagleyben, Lilithel. Apámhoz kell költöznöm, anyám a pasiját választotta. Azt, aki miatt minden nap szenvedtem. Aki mindenembe belekötött. Aki elküldte a barátaimat. A telefonom csörög és meglátom a kijelzőn a Muci nevet. Muci... mindig így hívtuk anyát. Soha nem anyának, ő muci volt. De úgy érzem, már meg sem érdemli ezt a nevet, amit valahogy rá ragasztottunk és szeretett teljesebbé vált mint maga az anya megnevezés. Lazán nyomom ki a telefont majd meredek vissza magam elé. Nem mindenki való szülőnek...


Kukucs! Prológus! Remélem tetszett, írjatok véleményt róla. De csak őszintén! Eléggé bizonytalan vagyok ezzel a bloggal kapcsolatban:) Imádás van! <3

28 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Aaaaaaa*----* egyenlore imadom ezt a blogodat is*---* alig varom az elso reszt. Sajnalom hogy nem lesz harmadik evad a masikbol de a prologus utan egyre kevesbe banom. Orulok hogy bem irsz befejezo reszt. Nem tudom miert de orulok:D igy tudom hogy lehet folytatod meg. Nagyon tetszik a prologus es a blog kinezete is. Aligvarom a reszeket. Sok sikert es kitartast. ha ez a blog feleannyira jo lesz mint az elozo mar akkor imadni fogom.*----*
    XoxoVivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy elnyerte a tetszésedet. Kissé megnyugtat:D Imádás van! <3

      Törlés
  3. Mégis elolvastam mert nagyon kíváncsi voltam. És nem is csalódtam benned. Mostmár nem vagyok olyan szomorú ha belegondolok abba hogy a Jades sztoridnak vége mert ezt folytatod. Nagyon tetszik. És Zoe nagyon kemény csaj és ez az egész múltja nagyon szomorú. Jay ezen envettem:D
    Nagyon imádom már most komolyan rám számíthatsz én itt leszek és élvezni fogom az új csodás blogodat.
    Nagyon tetszett
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett:D Remélem később is ez lesz a véleménye mindenkinek:3 Imádás van! <3

      Törlés
  4. Szijjaa
    nagyon jó szerintem nagyon érdekes, totál azonosulni tudok Zoe-val. Bár azt nem értem, hogy a fejléc hogy kapcsolódik majd de érdekel! Nagyon! Folytasd minél hamarabb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A történet lassan indul be, sajnálom:D A másik blogon lévőnek sincs értelme ha a prológust olvassuk:D

      Törlés
  5. Imádom ugyan ugy mint a másikat is <3 Nekem tetszik szóval FOLYTATNOD KELL nincs apelláta ;) Kiváncsi vagyok mit fogsz kihozni belőle de eddig fantasztilis nem nem is csak fantasztikus MEGA HIPER SZUPER KIRÁLY ennyi ;) <3 A történet hatása alatt vagyok szóval bocsi hogy össze vissza irkálok ;) <3 siess a részekkel <3 pusszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy ennyire tetszik már most:3 Köszönöm szépen, jól esik ezeket látni:3 Imádás van! <3

      Törlés
  6. Szia!
    Miért vagy bizonytalan? Ez rohadt jó lett! Nagyon szupi! Imádááááás van! Annyira szupi, hogy nézz rá a chat ablakra. Nagyon várom a kövit! Nagyon jól indítasz! Várjunk! Mégsem biztos, hogy annyira várom, mert az azt jelenti, hogy a másiknak vége! Megőrjítesz! Saját magammal vitázok!
    A blog kinézete is nagyon jó!
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az embereket paradoxonba taszítom:D Örülök hogy tetszik:3 Köszönöm szépen!

      Törlés
  7. Nem értelek. Egyáltalán nem értem miért vagy bizonytalan, hisz ez egyszerűen fantasztikus lett! :)
    Muszáj lesz most már folytatnod:D Nagyon megfogott a történet már most, várj nem! Inkább IMÁDOM! <3 Tényleg nagyon kíváncsi vagyok:3 És még mindig tetszik a blog kinézete! :DD
    Szóóóval várom a következő részt ami gondolom még nem fog jönni a másik blog miatt. Viszont szomorú vagyok, hogy azt búcsúztatni kell, de még is boldog mivel továbbra is olvashatom azt amit te írsz^^
    Imádás van<3
    XxEmy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy elnyerte a tetszésedet és hogy a kinézet is tetszik:D Imádás van! <3

      Törlés
  8. Imádlak<33
    Kurva jó lett a prológus*-*
    Imádom!:3
    Jelenleg kivagyok ütve úgyhogy sajnos nem tudok összekaparni egy normális mondatot de viszont a kövi részhez megpróbálok.
    Egyébként ez a Jay pasas baromira nem szimpatikus. Megtudnám folytani egy kanál vízben.
    Uhh akkor Zoe mit csinálna vele:D
    Elismerést érdemel amiért 14 évesen ilyen erős lelkileg. Az ő korabeli lányok legnagyobb baja hogy milyenre fessék a kőrmüket neki viszont az elmebeteg nevelő apja.
    Nekem is nevelő apukám van de hála az égnek nagyon jól kijövünk.
    De viszont ahogy látom Zoe-éknál nem ilyen rózsás a helyzet...
    És az anyukája meg egy nem mondom ki mi!! Egy anyának a gyerekei kellene hogy legyen az első és nem egy pszihopata vadállat!!
    Bár nem mindenki született a gyerekvállalásra!
    Nagyon tisztelem Zoet amiért ennyire erős és hogy ennyire szereti a nővéreit.
    Látszik hogy észreveszi a színjátékot.
    Ja és hogy nem akarják befolyásolni az apjáék!
    Kérlek én meg Beyonce vagyok, és az apám az amerikai elnök, és minden héten teapartit tartunk majd az egyszarvúinkon vágtatunk a szivárványon!
    Mint észre vettem jobban szeretsz erős női karakterekről írni akik nem a kanapén várják a szőke herceget fehér lovon.(Nem kell nekem szőke herceg fehér lovon, csak One direction piros buszon:))
    Ebben úgylátszik hasonlítunk mivel én se nagyon szeretem az olyan blogot amikor a főszereplőt körbeugrálja mindenki és minden a segge alá van tolva.
    Én jobban szeretek olyan főszereplőt alkotni aki kiáll magáért és nem hisztizik a nap 24 órájában.
    Bár még csak a barátaimnak muttatam meg az írásaimat mivel csak akkor akarom kirakni a sztorikat ha úgy gondolom hogy rendben vannak és nem egy összecsapott fos az egész sztori. Ezen a téren maximalista vagyok.
    Visszatérve a sztorira. Tényleg durva hogy mit kell valakinek átélnie ennyi idősen. És az a legrosszabb hogy sok ilyen törtenik a valóságban is!
    Nekem nagyon tetszett a prológus. Már nagyon várom az első fejezetet. Bár a másik blogodat se akarom elengedni. Nagyon a szívemhez nőtt az a blog és már ez is.*-*^^
    Ui.:Imádás van<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Örülök hogy ennyire tetszett:3 Talán azért alkotok erős karaktereket mert magamat is erős jellemnek tartom hiába vagyok defektes:D Szívesen olvasnék tőled írást szóval örülnék ha küldenél valamit akárcsak privátban is:3 A maximalistaság csak jól jöhet:) Imádás van! <3

      Törlés
  9. Kukucs!:)
    Most bővebben kifejteném a véleményemet,mert az,hogy 'imádom' túl egyszerű ehhez a bloghoz.:)
    Imádom már most Zoe karakterét képzelem mi lesz akkor ha majd beindul a történet,biztosan függő leszek.:D A nevelőapja már most nem szimpatikus,pedig még nem is sokat volt róla szó. Az anyukát nem értem,hogy lehet valakinek előrébb egy 'szerelem',mint a saját gyerekei?! Kate sem szimpi,és az apjától sem vagyok elragadtatva. Lilith karaktere is nagyon szimpatikus.
    A történet szerintem nagyon egyedi már így az elejénél is,tetszik,hogy a főszereplő lány nem abban a bizonyos tömeg korban van (gondolok itt a 17-19ig terjedő korosztályra). És imádom,hogy nagyon erős lelkileg,meg mindent imádok.:D Téged is,hogy ilyen csodálatos blogot írsz,és nem kell parázni jó lesz ez,és bizonytalannak sem kell lenni.;)
    Xoxo.:)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nagyon szépen köszönöm, imádlak! <3 :333

      Törlés
  10. Nagyon tetszik! Nem tudom, hogy jön majd be Zayn de attól még jó!! A többi fiú is szerepelni fig benne? Nagyon várom az első részt!! ☺☺☺☺☺😊😊😊😊😊😀😀😀😁😁😁😃😃😃😄😄😄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik és majd kiderül minden:D Ég igen, a többi srác is szerepelni fog majd a történetben:) Imádás van!

      Törlés
  11. Kezdjünk neki még egyszer :D
    J-É-Z-U-S-O-M !!! írtóhipermegabegacsúcsszuperfantasztikus rész lett, de még így is enyhén fejeztem ki magam !!! Már most imádom a 3 lányt és kíváncsi vagyok, hogy Zany mikor és hogyan bukkan majd fel. (már van egy sejtésem:D)
    Nem ide akarom kifejteni a búcsúszót, szóval a 71. résznél megtalálsz:)
    A versenyhez hozzászólva én valahol nem tartottam igazságosnak. Egyik pillanatról a másikra hopp +160 szavazat? Beleolvastam a történetbe és az első szavam a MIVAN? volt. Számomra ez a kínai/japán blog egyáltalán nem jött be. A nevekről nem is beszélve. Shin Seung Rin, Shin Min Gi....ezt jegyezze meg aki akarja a többi 20 kínai/japán nevével.....a részek nagyon rövidek és ritkábban hoz mint te. Szavazz rám és lájkolom ezt meg azt szagot érzek:D....ez csak az én véleményem, de remélem nem csak én gondolom így....számomra TE VAGY AZ ELSŐ!!!
    YourBestFan

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy ennyire tetszik. Jaj tök paráztam hogy nem fog bejönni senkinek sem:D Nos a szavazatoknál én is pislogtam csak. Amint vezettem kaptak percenként egy szavazatot. Nem szólóm le őket, csak fura hisz több oldal megjelenítsem van és feliratkozom. Van akit a japán kultúra és bandák érdekelnek nekik biztos érdekesebb az a sztori. Nem akarom őket leszólni, ők nyertek és ennyi. Nem búslakodom hisz rengeteg szavazatot kaptam. Ma pedig még egy első helyet is bezsebeltem a legjobb fogalmazás kategóriában:D Édes vagy és köszönöm szépen! Imádás van:3

      Törlés
  12. Szia!
    Belekukkantottam a prológusba vagyis ide.. és engem nagyon megfogott a történeted:D
    Maga a szereplő is:) Zoé a tizennégy éves lány aki képes felnőttként látni a dolgokat. Teljes elismerésem amiért ilyen erős a karakter lelkileg/testileg ennyi idősen, teljesen átjött ez az egész. Nem tudom miért féltél, mert, mint látod sokaknak - köztük nekem is - nagyon, nagyon tetszik a történet és már van 14 feliratkozód ami szép szám:) Gratulálok hozzá és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a versenyt megnyerned pedig az utolsó pár napban én is szavaztam rád:) Szóval Jay pacák nagyon nem szimpatikus, azt hiszem, ha én lettem volna ott nyilván eltördeltem volna a kezeit, ha hozzám ért volna. (na jó nem ötévesen, de idősebb koromban nyilván, ha még akkor is bántalmazna). Zoé apja valamivel szimpatikusabb, de annak a barátnőjét már most utálom:DD Van ilyen, viszont túlzottan Zoé anyja sem matyóhímzés, persze érthető csak na. Elég durván tönkretehette a lányait lelkileg. Szóval szerintem semmiképp se tántorodj meg ezzel a bloggal kapcsolatban, én mindenképp támogatom ezt az egészet. Jaj, de itt papolok össze-vissza neked:D Nem akarlak untatni:)
    Imádtam, a prológus már megbarátkoztatott ezzel az egész történettel, szóval mi lesz a későbbiekben?! :D Én tuti itt leszek:DD
    Puszi: Az új olvasód <3
    Dark Shadows.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy rátaláltál a blogra és hogy tetszik is. A 14 feliratkozót a másik blogomnak köszönhetem szerintem:D De azért eléggé nagy biztatás hogy ezek szerint mindenkinek bejön a történet:) A részekkel haladva pedig majd kiderül hogy mi is lesz a későbbiekben:D Illetve soha nem untatnak a komikkal, felőlem a szomszéd kutyáról is lehet benne írni. Imádás van! <3

      Törlés
  13. Szia az első rész mikor lesz fennt?

    VálaszTörlés
  14. Szia drága,
    csodás kezdés. Az elején még kicsit zavaros volt, legalább is számomra, mivel még nem tudtam ki kicsoda, és most mi a franc is van, de utána már nagyon megtetszett.:) Ez most más milyen téma, de ennek ellenére nagyon jó. Ugyanolyan jól megírtad, mint az előző blogban a részeket. Már most kezdem meg szeretni a szereplőket, azon belül Zoét. Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni belőle.
    Fantasztikus lett!:3
    Imádás van
    Xx Amber

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom ha ezek szerint zavaros lett. Azért örülök hogy tetszik. És hát igen, eléggé más téma:) Köszönöm szépem és imádás van! <3

      Törlés